Konferencia vizsgálja az ÁVO szerepét az 1956-os forradalomban

2026. szeptember 25.-Múlt-kor

Tudományos konferenciát rendeznek az államvédelmi szervek 1956-os forradalom alatti működéséről és felbomlásáról a fővárosban. A szervező Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára programjából kiderül: a szakemberek október közepén részletesen elemzik a politikai rendőrség tagjainak sorsát, a testületet ért atrocitásokat és ezek utóéletét. A rendezvény célja, hogy a levéltári források alapján tárgyilagos képet adjon az erőszakszervezet összeomlásáról.

Összefoglaló
  • Tudományos tanácskozást szervez az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára az államvédelmi szervek 1956-os forradalom alatti tevékenységéről.
  • Az októberi konferencia előadásai az államvédelmi tisztek szerepét, a fegyveres testület felbomlását és az atrocitások utóéletét elemzik.
  • A kutatók a budapesti és vidéki események mellett a politikai rendőrség emlékezetpolitikáját is bemutatják a rendszerváltás időszakáig.
Konferencia vizsgálja az ÁVO szerepét az 1956-os forradalomban

A „Vesszen az ÁVO!” Az államvédelmi szervek 1956-ban címet viselő tanácskozásnak október 14-én a levéltár Eötvös utcai székháza ad otthont. A Cseh Gergő Bendegúz főigazgató által megnyitott rendezvény első, Szekér Nóra vezette szekciója az államvédelem fizikai tereit és a forradalom előzményeit vizsgálja. Müller Rolf a Rajk-temetés biztosítási intézkedéseit mutatja be, míg Lengyel Eszter és Takács Tibor a győri és a nyíregyházi tüntetések célpontjait elemzik. Pap Péter István előadása a békéscsabai csoportok és az államvédelmi szervek konfliktusát, valamint az épületek elfoglalását részletezi.

A második, Kollár János Miklós által moderált blokk a hálózat különböző csoportjainak tapasztalataira fókuszál. Unger Gabriella a női munkatársak helyzetét vizsgálja a kritikus napokban, Papp István pedig a nógrádi államvédelmi osztályvezető, Rácz Károly tevékenységét ismerteti. A testület vidéki jelenlétéhez kapcsolódva Orgoványi István a zöld parolis egyenruhájuk miatt „zöld ÁVO-ként” emlegetett határőrség határszéli szerepét értékeli, Szűcs Gábor pedig a fegyveres testületek tagjainak embermentő akcióit tárja a hallgatóság elé.

A konferencia harmadik, Pócs Nándor által irányított szekciója a politikai rendőrség felszámolódásának és emlékezetének kérdéseivel foglalkozik. Baráth Magdolna a tagok 1956 őszi jogi és egzisztenciális helyzetét elemzi a legalitás és az illegalitás határvidékén. Semsei Ferenc a mosonmagyaróvári sortüzet követő, államvédelmisek elleni erőszakos cselekmények narratíváit vizsgálja, míg Krahulcsán Zsolt a forradalom alatti lincselések emlékezetét mutatja be a rendszerváltás éveinek tükrében.

Az Államvédelmi Hatóság, korábbi nevén az ÁVO a Rákosi-korszak legfőbb politikai terrorintézménye volt, amely az 1950-es években tömeges elnyomásért, koncepciós perekért és a táborrendszer működtetéséért felelt. A szervezet feloszlatása az 1956-os forradalom egyik legfontosabb társadalmi követelésévé vált. A fegyveres harcok során az állambiztonsági apparátus gyorsan összeomlott, a felgyülemlett társadalmi feszültség pedig több helyszínen az épületek ostromához és önbíráskodáshoz vezetett. A konferencia e drámai eseménysorozat objektív feltárását szolgálja.