Megfejtették Göbekli Tepe szétszóródott csontjainak rejtélyét
Természeti folyamatok, elsősorban az erózió és a talajmozgás magyarázhatják a délkelet-törökországi Göbekli Tepe lelőhelyén évtizedek óta rejtélynek tartott, szétszóródott emberi csontok eredetét. Ahogy az a PLOS ONE tudományos folyóirat legfrissebb tanulmányából kiderül, Julia Gresky és Lee Clare kutatók az őskori központ elsőként azonosított két sírhelyének elemzésével jutottak erre a következtetésre. A felfedezés árnyalja a neolitikus lelőhelyről alkotott eddigi képet, szorosabban összekapcsolva a monumentális kőépítményeket az egykori lakosok temetkezési szokásaival.
- A PLOS ONE folyóiratban megjelent tanulmány az első két feltárt sírt elemzi a délkelet-törökországi Göbekli Tepe régészeti lelőhelyén.
- A kutatók megállapították, hogy az elmúlt három évtizedben talált csonttöredékek jelentős része valószínűleg egykori lakóépületek alatti sírokból mosódott a monumentális terekbe.
- A Kr.e. 9. évezredből származó temetkezések bizonyítják, hogy az egykor tisztán kultikus központnak hitt helyszínen mindennapi lakóterek is helyet kaptak.
A szakemberek két, a kerámia előtti neolitikum B időszakára, nagyjából Kr.e. 8700 és Kr.e. 8000 közé tehető temetkezést vizsgáltak meg a Şanlıurfa közelében fekvő területen. Az első sírt még 2017-ben találták meg egy védőtető vízelvezető csatornájának kialakítása során. Egy négyszögletes épület padlója alatt egy vese alakú gödörben legalább három ember földi maradványaira bukkantak.
Az oszteológiai elemzés egy harmincöt év feletti nőt, egy huszonéves férfit, valamint egy tizenegy és tizennégy év közötti lányt azonosított. A csontok elrendezése, különösen a koponyák egy csoportba rendezése, valamint a vágásnyomok hiánya arra utal, hogy a testeket nem egyszerre, hanem egymást követően helyezték el a sírban.
A második sírhely feltárása 2012-ben kezdődött a monumentális A-épület nyugati oldalánál, a munkálatokat azonban csak 2022-ben fejezték be. Ebben egy fiatal, húsz és harminc év közötti nő nagyrészt érintetlen csontvázát találták meg, aki a bal oldalán, felhúzott lábakkal, kelet felé fordulva feküdt egy kőrétegen. Bár a csontváz eredeti helyzetében maradt, a talajnyomás és a meszes lerakódások miatt a csontok súlyosan töredezettek voltak. Ez a roncsolódás kulcsfontosságú felismeréshez vezette a kutatókat az 1995 óta folyó ásatások során fellelt, gazdátlan csonttöredékek elemzésekor.
Az évtizedek alatt a régészek 928 emberi csonttöredéket gyűjtöttek össze a kőépítmények törmelékei közül, amelyek eredetét sokáig kultikus halotti rituálékkal magyarázták. Az új kutatás rámutat, hogy a szétszórt maradványok egy jelentős része eredetileg a település magasabban fekvő lakóépületeinek padlója alá temetett halottakhoz tartozhatott. Az idő múlásával a lejtőn lefelé mozgó talaj és az erózió sodorhatta a csontokat és az épülettörmeléket a mélyebben fekvő, monumentális terekbe, ami magyarázatot ad a töredékek kontextus nélküli elhelyezkedésére.
Ez is érdekelhet
Göbekli Tepe megítélése az elmúlt években megváltozott, a korábban kizárólag rituális központnak tartott helyszínen egyre több nyoma van az állandó megtelepedésnek és a mindennapi életnek. A lakóépületek padlója alá történő temetkezés széles körben elterjedt gyakorlat volt a neolitikus Anatólia és a Levante térségében.
A mostani eredmények ugyanakkor nem zárják ki a különleges halottkultusz létezését, mivel a kutatók korábban találtak szándékos vágásnyomokat viselő koponyákat is a területen. A szomszédos Taş Tepeler régió más településein, például Sefer Tepénél és Karahan Tepénél szintén azonosítottak hasonló, sajátos koponyakezelési szokásokat, ami a kőkori közösségek sokrétű temetkezési hagyományaira utal.
