Bronzkori víztározó faépítményeit tárták fel Gloucester közelében
Egy rendkívül jó állapotban megőrződött, famaradványokat is tartalmazó bronzkori víztározó építményeit azonosították az angliai Gloucestertől délre. Ahogy a feltárást végző Cotswold Archaeology legfrissebb közleményéből kiderül, a Kr. e. 1500 és Kr. e. 1100 közötti időszakra datált kútban mintegy százötven eredeti helyzetében lévő faelemet találtak. A felfedezés kivételes betekintést nyújt az őskori famegmunkálási technikákba, ugyanakkor kérdéseket is felvet a létesítmény pontos funkciójával kapcsolatban.
- Az angliai Gloucestertől délre egy több mint háromezer éves, kivételesen jó állapotban fennmaradt bronzkori víztározó maradványait tárták fel.
- A nedves talajviszonyoknak köszönhetően mintegy százötven faelemet, köztük egy létrát, fonott falakat és egy újrahasznosított favályút is azonosítottak a régészek.
- Az összetett építmény funkciója egyelőre tisztázatlan, mivel a közelben egy természetes patak is folyt, ami felveti, hogy a létesítmény a puszta itatáson túl egyéb célokat is szolgált.
A régészeti ásatás során egy mintegy két méter mély, összetett szerkezetű víznyerő helyet tártak fel. Központi eleme egy fapallókból álló emelvény volt, amelyhez egy kihegyezett farönkből kialakított létra vezetett le. A kút falait legalább két rétegben fonott faágakkal, úgynevezett sövényfonattal erősítették meg a beomlás elkerülése érdekében.
A leletek között egy újrahasznosított, a pallók közé ékelt favályút is azonosítottak. Ez az edény hasonló a cambridgeshire-i Must Farm lelőhelyen korábban talált, feltehetően ételkészítéshez használt tárgyakhoz. A megmaradt elemek többsége tölgyből és kőrisből készült.
A létesítmény megépítése jelentős erőfeszítést igényelt a korabeli közösségtől, ami stabil vízellátási igényre utal. A víztározó közelében egy természetes patak is folyt, így az erősített faépítmény feltehetően nem csupán az állatok itatását szolgálta. A vizsgálatok alapján a kutat az élettartama alatt többször is átalakították. A százötven felszínre hozott faelemből ötvenöt darabon egyértelmű famegmunkálási nyomokat, hasításból és fejszecsapásokból származó vágásokat azonosítottak, amelyek elsősorban a létrán és a vályún figyelhetők meg.
A vizes, oxigéntől elzárt környezet a korabeli élővilág mikroszkopikus nyomait is megőrizte. A víztározóból előkerült növényi maradványok, köztük csalán és szeder magvai arra utalnak, hogy a környéket nyílt füves puszták és cserjések uralták, a rovarleletek pedig egy nedves őskori tájat rajzolnak ki.
Ez is érdekelhet
A Brit-szigeteken a középső bronzkort a mezőgazdaság intenzívebbé válása jellemezte, amelynek során a megbízható vízgazdálkodás egyre fontosabbá vált. A kút valószínűleg még a vaskorban is nyitva állt, mivel körülötte későbbi, tárolásra vagy hulladékelhelyezésre használt gödröket is feltártak.
A terület hosszan tartó használatát bizonyítja, hogy a régészek tizenhárom urna nélküli hamvasztásos temetkezést és egy zsugorított helyzetben lévő gyermeksírt is azonosítottak a közelben, bár ezek kora egyelőre tisztázatlan. A helyszíntől húsz méterre délre egy korábbi ásatás során már feltártak egy hasonló víztározót. Ennek alján egy szándékosan kettétört favályú hevert, ami a szakértők szerint egy rituális cselekedetre, az építmény elhagyását jelző szertartásra utalhat. Ez a felfedezés tovább árnyalja a bronzkori létesítmények vallási és gyakorlati szerepéről alkotott képet.
