Ismeretlen fegyvert találtak egy szibériai jakut harcos sírjában
Egy 15-17. századi jakut harcos sírját és egy rendhagyó kialakítású vágófegyvert tártak fel a régészek a szibériai Szaha Köztársaságban: a Kij falu közelében talált leletegyüttes a lovasnomád hagyományokat és a helyi fegyvergyártás egy eddig ismeretlen elemét mutatja be. A felfedezés fontos adatokat szolgáltat a térség történetéhez az orosz terjeszkedés korai szakaszát megelőző évtizedekből.
- Orosz régészek egy 15-17. századi jakut harcos sírját tárták fel a szibériai Tattai járásban, amelyből lószerszámok és fegyverek kerültek elő.
- A leletegyüttes legjelentősebb darabja egy negyven centiméteres pengével rendelkező vágófegyver, amely a hagyományos szálfegyverek és a hosszúkardok közötti átmenetet képviseli.
- A felfedezés új tárgyi bizonyítékokkal szolgál a Léna folyó medencéjében élő türk nyelvű népesség kora újkori, az orosz hódítást megelőző hadviseléséről.
A feltárást az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Kirendeltségének Északi Bölcsészettudományi és Őslakosság-kutató Intézete végezte a Tattai járásban található Kuhaj nevű lelőhelyen.
A régészek egy férfi földi maradványait, valamint a harcászathoz, a lovagláshoz és a temetkezési rítusokhoz köthető tárgyakat azonosítottak. A sírból előkerült egy íj, több nyílvessző, egy hüvelyében lévő kés, egy ostor, egy nyereg, fa kengyelek, valamint egy vasüst és az egykori halotti tor során elhelyezett ételmaradványok is. Az előzetes kormeghatározás alapján a temetkezés a 15. és a 17. század közötti időszakra tehető, a pontosabb kronológia felállításához azonban további laboratóriumi vizsgálatok szükségesek.
A leletanyag legkülönlegesebb darabja egy negyven centiméternél is hosszabb, mintegy három centiméter széles pengéjű vaskard. Az intézet kutatói szerint a fegyver kialakítása elsősorban célzott szúróütések bevitelére volt alkalmas, ami egyértelműen harctéri funkcióra utal. A fegyver azonban eltér a térségből ismert történelmi szálfegyverektől, a hagyományos jakut batasz és batyja típusoktól. A mindössze negyvenöt centiméteres markolat a végén enyhén kiszélesedik, és egy nyírfakéregből készült borítás nyomait őrzi azon a részen, ahol a használója egy kézzel foghatta.
A szokatlan méretarányok miatt a szakemberek feltételezik, hogy a tárgy egy átmeneti formát képvisel a batasz típusú szálfegyverek és a hosszabb pengéjű kilisz kardok között. Az eszközt nem egy teljesen új fegyvertípusként határozták meg, hanem annak a helyi fegyverfejlődésben betöltött szerepét vizsgálják. A kutatócsoport a tervek szerint a jövőben hagyományőrző kovácsok bevonásával elkészíti a fegyver pontos másolatát. A rekonstrukció segíthet megérteni az eszköz súlypontját, egyensúlyát és a korabeli harcászatban betöltött pontos szerepét.
Ez is érdekelhet
A lelet szorosan kapcsolódik a jakutok, saját nevükön a szahák kora újkori történelméhez. A Léna folyó medencéjében letelepedett, türk nyelvű népesség ősei sajátos ló- és szarvasmarha-tartó kultúrát alakítottak ki Északkelet-Szibériában. Az orosz kozákok 17. századi megjelenését megelőző időszakot, a 14. és a 16. század közötti korszakot a régészet a Kulun-Atah kultúrával azonosítja. Az ebben az időszakban kialakult társadalmi rend fontos eleme volt a lovas harcászat, amit a temetkezésekben rendszeresen felbukkanó lószerszámok és fegyverek is jeleznek.
A most feltárt sír a nyírfakéreg temetkezési célú felhasználása és a mellékletek összetétele révén illeszkedik ebbe a kulturális horizontba, ugyanakkor a rendhagyó fegyver révén egyedülálló forrásként szolgál a szibériai régió hadtörténetének kutatásához.
