Százöt éves egykori náci táborőr ellen indult nyomozás

A német hatóságok nyomozást indítottak egy 105 éves férfi ellen, akit a Stalag 326 VI K náci fogolytábor egykori őreként többrendbeli gyilkosságban való bűnrészességgel gyanúsítanak. A The Guardian beszámolója szerint az eljárást a dortmundi ügyészség folytatja le. A hivatalos lépés szervesen illeszkedik a német igazságszolgáltatás azon sürgető törekvésébe, hogy felelősségre vonják a második világháborús bűncselekmények utolsó még élő feltételezett résztvevőit.

A jelenlegi büntetőjogi eljárást a nemzetiszocialista bűncselekmények kivizsgálására létrehozott ludwigsburgi központi hivatal kezdeményezte az előzetes vizsgálati eredmények alapján. A hatóság az összegyűjtött bizonyítékokat és a nyomozati anyagokat adta át az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban illetékes dortmundi ügyészségnek.

A közlemény szerint a 105 éves gyanúsított a nyugat-németországi Senne régióban működő Stalag 326 VI K tábor őre volt, és ottani tevékenysége okán vonható felelősségre többrendbeli gyilkosságban való bűnrészesség vádjával. A ludwigsburgi központ eredetileg egy másik egykori táborőr ügyét is továbbította az ügyészségnek, azonban a német sajtóinformációk szerint a második gyanúsított azóta elhunyt, így abban az esetben az eljárás okafogyottá vált. A nyomozás rávilágít arra a joggyakorlatra, amely az elmúlt években meghatározta a bíróságok munkáját a még élő elkövetők felkutatásában.

A vizsgálat középpontjában álló Senne térségi Stalag 326 VI K tábor a náci hadigépezet egyik kiemelt jelentőségű hadifogolytábora volt a nyugati területeken. A létesítményben 1941 és 1945 áprilisa között 180-200 ezer szovjet hadifoglyot tartottak fogva. A tábor működésének az amerikai csapatok előrenyomulása vetett véget, amikor a szövetséges erők 1945 tavaszán felszabadították a környéket.

A szovjet hadifoglyok sorsa a második világháború egyik legsúlyosabb tragédiája, amely a megsemmisítő táborok árnyékában sokáig kevesebb figyelmet kapott. A Harmadik Birodalom területén és a megszállt övezetekben kialakított Stalag rendszerben mintegy 5,7 millió szovjet katona esett fogságba. A náci faji ideológia és a kíméletlen keleti terjeszkedési politika következtében az elfogott katonák több mint fele nem élte túl a fogságot. A tömeges elhalálozások hátterében a szándékos kiéheztetés, a megfelelő orvosi ellátás megtagadása, a járványok, a kényszermunka, valamint a rendszeres kivégzések álltak.

A most vizsgált eset egy alapvető paradigmaváltás eredménye a német büntetőjogban. A háború lezárását követő évtizedekben a bíróságok azon az állásponton voltak, hogy a haláltáborok és a hadifogolytáborok alacsonyabb rangú őreit nem terheli közvetlen büntetőjogi felelősség, amennyiben nem bizonyítható egyértelműen és személyre szabottan az aktív gyilkosság elkövetése. Emiatt a gépezetet fenntartó beosztottak ezrei kerülték el a felelősségre vonást, mivel szerepüket jelentéktelennek ítélték. A modern jogi értelmezés azonban felismerte, hogy a fogaskerékként működő beosztottak nélkül a hitleri rezsim gyilkos célkitűzései nem valósulhattak volna meg. Az alsóbb szintű személyzet napi rutinfeladatai, a táborok fegyveres őrzése és a szökési kísérletek megakadályozása elengedhetetlen részét képezték annak az intézményesített rendszernek, amely milliók szisztematikus megsemmisítését tűzte ki célul.

A jogi fordulatot a megszállt Lengyelország területén működő sobibóri haláltábor egykori őre, John Demjanjuk 2011-es elítélése hozta meg, amely precedenst teremtett a későbbi hasonló eljárások számára. Az ukrán származású férfit, aki a második világháború után az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, a német ügyészek éveken át tartó jogi küzdelem árán adtatták ki Ohióból Németországnak. A vádhatóság sikeresen érvelt amellett, hogy Demjanjuk jelenléte és őri tevékenysége a sobibóri táborban önmagában kimeríti a bűnrészesség fogalmát, még akkor is, ha a bíróság nem tudott felmutatni olyan tárgyi bizonyítékot vagy szemtanút, amely igazolta volna, hogy a vádlott saját kezűleg ölt meg bárkit. A bíróság bűnösnek mondta ki a férfit több mint huszonnyolcezer zsidó fogoly meggyilkolásában való bűnrészességben. A magas kora és megromlott egészségi állapota miatt Demjanjuk már nem vonult börtönbe, és a fellebbviteli eljárás befejezése előtt, kilencvenegy éves korában, 2012 márciusában elhunyt, azonban az ügye véglegesen leszállította a bűnrészesség bizonyításának jogi küszöbét.

A Demjanjuk-ügy által megnyitott jogi úton az elmúlt években több, a kilencvenes éveiben járó, illetve száz évet is betöltött személy állt bíróság elé. A közelmúlt legjelentősebb és legnagyobb nemzetközi visszhangot kiváltó pere Irmgard Furchner nevéhez fűződik, aki 1943 és 1945 között a stutthofi koncentrációs tábor parancsnokának titkárnőjeként dolgozott. A nő esete tankönyvi példája annak, akit Hannah Arendt politikai teoretikus úgynevezett íróasztal melletti elkövetőként írt le. Furchner pere a rendes eljárásjogi szabályoktól eltérően történelmi rögzítés céljából kamerák előtt zajlott, és különleges figyelmet kapott azután, hogy az idős asszony a per kezdetének kitűzött napján megszökött az idősek otthonából. Elfogását követően a bíróság végül kétéves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a gyilkosságokban való bűnrészesség miatt, megerősítve, hogy az adminisztratív munkakörök betöltői is felelősséggel tartoznak a táborok zavartalan működésének biztosításáért.

A fegyveres őrök ellen indított perek sora Josef Schütz esetével folytatódott, aki a sachsenhauseni tábor őreként szolgált. A férfit a bíróság 2022 júniusában bűnösnek találta gyilkosságban való bűnrészességben, és ötéves letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Schütz a következő évben, százkét éves korában halt meg, még az ítélet tényleges végrehajtása előtt.

Szintén sachsenhauseni szolgálata miatt állt volna bíróság elé egy másik egykori őr, aki több mint háromezerháromszáz ember meggyilkolásában való bűnrészesség vádjával nézett szembe, ám a férfi a tavalyi év áprilisában, még a tárgyalássorozat megkezdése előtt elhunyt. A Hemer hadifogolytábor egyik százéves volt őre ellen a dortmundi ügyészség az elmúlt évben indított külön vizsgálatot. A javarészt szintén szovjet hadifoglyokat őrző táborban a gyanú szerint az érintett férfi 1943 decembere és 1944 szeptembere között személyesen is részt vett a foglyok ellen elrendelt kivégzésekben.

Amennyiben a Stalag 326 VI K tábor 105 éves gyanúsítottja ellen indított eljárás eljut a vádemelésig és a bírósági tárgyalásig, a szakértők szerint az eset a többi közelmúltbeli perhez hasonlóan jelentős mértékben hozzájárulhat a történelmi tisztánlátáshoz. A várható bírósági szakasz nemcsak a sennei tábor mindennapjainak és működési mechanizmusainak feltárását eredményezheti, hanem átfogó képet adhat a teljes németországi Stalag rendszerről is. Az ilyen jellegű eljárások során a túlélők beszámolói, valamint a felkért történészek és levéltári szakértők tanúvallomásai kiemelt fontossággal bírnak az események tényszerű rekonstruálásában. A jelenlegi lépések azt mutatják, hogy a hatóságok a magas kor ellenére sem tekintenek el a kivizsgálástól, fenntartva az elvet, miszerint a háborús bűncselekmények feltárása elévülhetetlen kötelesség.