LSD-szerű szerrel idézhették elő a transzállapotot az ókori görög misztériumokon
Az ókori görögök képesek voltak a halálos mérgű anyarozsból biztonságos tudatmódosító szert előállítani, amelyet az eleusziszi misztériumok során fogyasztottak – állítja egy új tanulmány. A Scientific Reports című folyóiratban publikált kutatás kísérleti úton igazolta, hogy a korabeli technológiával, egyszerű lúgos oldattal a gomba toxinjai pszichoaktív, de nem mérgező vegyületekké alakíthatók, ami magyarázatot adhat az ókor legszentebb rítusának látomásos élményeire.
Az Antonopoulos és munkatársai által jegyzett tanulmány áttörést jelent a klasszika-filológia és az archeokémia határterületén. A kutatók arra keresték a választ, mi lehetett a titka a kükeónnak, annak a szent italnak, amelyet Démétér és Perszephoné tiszteletére fogyasztottak a beavatottak az Athén melletti Eleusziszban. A több mint ezer éven át fennálló kultusz résztvevői arról számoltak be, hogy a szertartás után megszűnt a halálfélelmük, és „megvilágosodtak”.
A kutatócsoport fahamuból és vízből készített lúgos oldatot – amely az ókorban is könnyen elérhető volt –, majd ebben hőkezelésnek vetették alá az árpát és rozst fertőző anyarozs (Claviceps purpurea) gombát. A laboratóriumi mérések (NMR spektroszkópia és tömegspektrometria) kimutatták: a kezelés hatására a gombában lévő toxikus ergopeptidek teljesen lebomlottak. Helyüket a lizergsav-amid (LSA) és az izo-LSA vette át.
Ezek a vegyületek az LSD kémiai rokonai, de annál enyhébb hatásúak. Képesek megváltozott tudatállapotot, eufóriát és vizuális hallucinációkat előidézni anélkül, hogy kiváltanák az anyarozsmérgezés (ergotizmus) rettegett tüneteit, a görcsöket vagy az üszkösödést. A tanulmány szerint a módszerrel egyetlen gramm kezelt gombából hatékony dózis nyerhető, így az évezredek során több ezer beavatott ellátása megoldható volt a helyi mezőgazdaság keretein belül.
A „pszichedelikus Eleuszisz” elméletét először 1978-ban vetette fel R. Gordon Wasson etnomycológus, Albert Hofmann (az LSD feltalálója) és Carl Ruck klasszika-filológus The Road to Eleusis című könyvükben. Ők feltételezték, hogy a kükeón (amely az ókori források szerint árpából, vízből és csombormentából állt) valójában anyarozst tartalmazott.
Ez is érdekelhet
Az elméletet a tudományos közösség évtizedekig szkeptikusan kezelte. A fő ellenérv az volt, hogy a görögök nem rendelkeztek a modern kémia eszközeivel, a kezeletlen anyarozs pedig kiszámíthatatlan és gyakran halálos méreg („Szent Antal tüze”), amely tömeges tragédiát okozott volna a rítusokon.
A mostani, 2026-os kutatás jelentősége abban áll, hogy demonstrálta a megvalósíthatóságot: bizonyította, hogy bonyolult laboratóriumi eszközök nélkül, pusztán a korabeli tudást (hamulúg használata) alkalmazva lehetséges volt a „méregtelenítés”. Bár a teleszterionból (a beavatási csarnokból) származó italmaradványt még nem elemeztek, spanyolországi Démétér-szentélyekben már találtak anyarozsnyomokat, ami tovább erősíti a hipotézist, miszerint az ókori világ legféltettebb titka nem misztikus, hanem kémiai eredetű volt.
