Fiatal felnőttek vándoroltak a bronzkori Görögország közösségei között
A középső és késő bronzkori Görögország területén az egész családok helyett elsősorban a fiatal felnőttek vándoroltak az ókori közösségek között. Egy, a PLOS One tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Göteborgi Egyetem kutatói izotópos elemzésekkel térképezték fel a korszak mobilitási mintázatait. Az eredmények rávilágítanak a Földközi-tenger keleti medencéjét átformáló társadalmi és gazdasági változások eddig ismeretlen demográfiai hátterére.
- A Göteborgi Egyetem kutatói százkilencvenkilenc emberi maradványt vizsgáltak meg a bronzkori Görögország középső és déli régióiból.
- A stronciumizotópos elemzések kimutatták, hogy a korszakban a nők és a férfiak vándorlási aránya közel azonos volt.
- A feltárt sírok alapján a migráció független volt a társadalmi státusztól, és elsősorban a harminc év alatti fiatalokat érintette.
Serena Sabatini és Kristian Kristiansen, a Göteborgi Egyetem régészei százkilencvenkilenc emberi maradvány stronciumizotópos vizsgálatát végezték el. A minták Dél- és Közép-Görögország különböző régészeti feltárásairól származnak.
A vizsgálatok eredményei megmutatták, hogy a vizsgált helyi közösségek népességének öt és tíz százalék közötti részét a más régiókból érkező idegenek alkották. Az elemzések rámutattak arra, hogy a bevándorlók aránya egyenletes volt a korszak vizsgált településein, ami a régiók közötti folyamatos és stabil népességmozgást feltételez.
A kutatási adatok cáfolják azokat a korábbi feltevéseket, amelyek szerint a patrilineáris, apai ágon öröklődő társadalmakban a házasságkötések miatt elsősorban a nők hagyták el szülőhelyüket. A férfiak és a nők vándorlási aránya közel azonosnak bizonyult, ráadásul a vizsgált maradványok között egyetlen más régióból származó gyermeket sem azonosítottak. A vándorlás leginkább a harminc év alatti, egyedülálló fiatal felnőttekre volt jellemző. A régészek a gazdagon felszerelt és az egyszerűbb temetkezési helyeken egyaránt találtak idegenből érkezett személyeket, ami azt jelzi, hogy a mobilitás a társadalmi és vagyoni helyzettől független jelenség volt.
Ez is érdekelhet
A középső és a késő bronzkor, amely nagyjából a Kr. e. 2000 és Kr. e. 1200 közötti időszakot öleli fel, a görög szárazföld és az Égei-tenger térségének egyik legdinamikusabb korszaka volt. Ebben az évezredben virágzott fel, majd hanyatlott le a minószi, valamint a mükénéi civilizáció. A Földközi-tenger medencéjében jelentős társadalmi, kulturális és gazdasági átalakulások zajlottak le, amelyeket a kiterjedt cserekereskedelmi hálózatok kiépülése is felerősített. A korszakban a nyersanyagok, a luxuscikkek és a technológiai ismeretek áramlása intenzívvé vált, azonban a kereskedelmi kapcsolatokat kísérő emberi migráció mértéke és jellege eddig kevésbé volt ismert.
A tanulmány bizonyítja, hogy az Égei-tenger térségének gazdasági fellendülése nemcsak az áruk mozgását, hanem az egyének aktív vándorlását is magával hozta. Az a tény, hogy a fiatalok a vagyoni helyzetüktől függetlenül indultak útnak, a társadalmi mobilitás egy olyan formájára utal, amely szorosan összefüggött a korabeli gazdasági központok és a kereskedelmi útvonalak vonzerejével. A kutatás rávilágít arra, hogy a korszak görög települései a korábban feltételezettnél nyitottabb közösségek voltak.
