Középkori meleglevegős fűtésrendszert tártak fel Bázelben
Egyedülálló épségben megmaradt, középkori meleglevegős fűtésrendszer maradványait tárták fel Bázelben. Ahogy a bázeli kantonális régészeti hivatal (Archäologische Bodenforschung) friss sajtóközleményéből kiderül, a lelet az egykori Gnadental női kolostor területén, egy épületfelújítási munkálatokat megelőző ásatás során került elő. A 13. és 14. század fordulójára datált kőkamrás szerkezet az intézmény egyetlen fűtött helyiségét, a közös étkezőt szolgálta ki.
- Svájci régészek egy jó állapotban fennmaradt, 13-14. századi meleglevegős fűtésrendszer maradványait tárták fel Bázelben, az egykori Gnadental női kolostor területén.
- A kőkamrás fűtési megoldás Svájcban rendkívül ritkának számít, és európai viszonylatban is az egyik legépebben megmaradt ilyen jellegű lelet.
- A feltárás során a szakemberek az eredeti boltozatot és a meleg levegőt elosztó nyílásokat is dokumentálták, a szerkezetet pedig beépítik a terület felújítási projektjébe.
A svájci régészek a Petersgraben 52. szám alatti ingatlan, egy egykori ipari iskola belső udvarán végeztek feltárásokat, ahol azonosították a középkori Gnadental kolostor keleti szárnyának falait és habarcsból készült padlózatát. Az egyik padlóréteg alatt bukkantak rá a fűtőberendezésre, amely a kolostor refektóriumát, vagyis a nővérek étkezőjét melegítette.
A rendszer működési elve a hőtároláson alapult. A szakemberek a felső kőréteg eltávolítása után dokumentálták a terméskövekből és téglákból épült fűtőcsatornát, valamint két, eredeti helyzetében lévő csúcsívet. A szerkezet feletti boltozatban nyolc zárható nyílás is fennmaradt, amelyeken keresztül a felmelegített levegő a füst eloszlása után beáramolhatott az étkezőbe.
A kőkamrás légfűtéses rendszerek svájci viszonylatban kifejezetten ritka régészeti leletnek számítanak. A bázeli feltárás az épsége miatt európai összevetésben is a legjelentősebb ismert példák közé tartozik. A régészeti hivatal a hagyományos dokumentáció mellett egy háromdimenziós modellt is készített az építményről. A kantonális hatóságok és az ingatlanfejlesztők jelenleg azon dolgoznak, hogy a különleges állapotban fennmaradt középkori fűtésrendszert hosszú távon is megóvják, és integrálják a terület felújítási terveibe.
A Gnadental kolostor története a 13. század első feléig nyúlik vissza. Az épületegyüttest 1231 körül emelték a városfalakon kívül, kezdetben a ferences rend számára. A szerzetesek mintegy húsz évvel később beköltöztek a városfalakon belülre, a mai Barfüsserplatz területén alapított új kolostorukba. Az elhagyott épületeket ezt követően női szerzetesrendek, először a ciszterciek, majd a klarisszák vették birtokba. Az intézmény 1279-ben kapta meg végleges nevét, amikor az aargaui Niederwilből származó laikus nővérek beköltöztek. Ők később beolvadtak a klarissza rendbe, és egészen a reformáció koráig használták a komplexumot, amikor a kolostort feloszlatták.
Ez is érdekelhet
A feloszlatás után az épületegyüttest a kora újkorban részben más célokra hasznosították. A területen 1573-ban egy magtárat hoztak létre, amelyhez jelentős mértékben felhasználták a középkori falakat, különösen a korábbi kolostortemplom építőanyagát. Johann Jakob Schneider 19. századi akvarelljein még felismerhetők voltak az ősi épületek részletei. A 19. század végén a magtárat lebontották, hogy helyet adjanak egy ipari iskolának, amivel a felszíni kolostormaradványok teljesen eltűntek a városképből.
A bázeli régészeti hivatal mostani ásatásai tették lehetővé, hogy az egykori rendház rejtett emlékei újra napvilágra kerüljenek.
