Ritka római lelet mesél a birodalom végnapjairól

Holland régészek nemrégiben fejezték be a hollandiai Limburg tartományban található echti lelőhelyen zajló leletmentő ásatást, amely során egyedülálló, aranyérmékből és összetört ezüst étkészletből álló i.sz. 5. századi gyűjteményt tártak fel. Az értékes lelet ritka bepillantást enged a római uralom utolsó időszakába.

Rituális temetkezés?

1990-ben egy echti földműves két aranyérmére bukkant földjén. Egyiket röviddel ez után elhagyta, s bármennyire is igyekezett, nem sikerült újra megtalálnia az értékes kincset. 2014 elején unokaöccsével tért vissza a helyszínre, s a náluk levő fémdetektor segítségével öt újabb aranyérmét találtak a földben.

Felfedezésükről értesítették a régészeti hatóságot, amelynek szakemberei szakszerű leletmentő ásatásba kezdtek, s egy verembe botlottak, ahol nem mindennapi leletegyüttes tárult szemük elé: egy aranykarika, egy ezüstöntvény, egy kilenc darabra összetört étkészlet és 12 darab aranyérme, amelyek közül az utolsót III. Konstantin nyugat-római császár (407-411) verette.

A leletegyüttest láthatóan szándékosan temették el, talán egy politikai-gazdasági válság idején, vagy vallási okokból, esetleg a két tényező együtt játszott közre. Érdemes kiemelni megtalálásának helyszínét, a kincset ugyanis egy alacsonyan fekvő, mocsaras rész által körülvett lakatlan területen fedezték fel. Ez arra utal, hogy az ókori leletegyüttest rituális temetkezés során temették el; ha ugyanis csak biztonsági megfontolásból rejtették volna el, egy sokkal könnyebben felismerhető helyet választanak.

A Rajna-vidék római uralmának végét i.sz. 406 köré szokás tenni, amikor a germán törzsek - így a vandálok, a szvébek és egyéb kisebb csoportok - átkeltek a Rajnán és mélyen benyomultak Galliába. A mai Észak-Rajna-Vesztfália területét kevéssé bolygatták meg a barbár betörések és egy jó darabig római befolyás alatt maradt. De hiába: Róma soha nem tudta már visszaszorítani a többségében végül az Ibériai-félszigeten és Észak-Afrikában letelepedett germán törzseket.

Zószimosz bizánci történetíró szerint III. Konstantin császár még megpróbálta megerősíteni a Rajna menti védelmi vonalakat a beözönlő germánok ellen, ám a régészek kétségbe vonják a forrás hitelességét, ugyanis eddig kevés fizikai bizonyítékot találtak erre a rajnai limesnek ezen a szakaszán.

Az aranyérmék forgalomba hozatala ellenben azt jelzi, hogy a császár igenis aktívan próbálta védelmezni a birodalom északi határát, s ez nem csak az erődépítkezésekben mutatkozott meg. Orosiustól és Zószimosztól tudjuk, hogy a római uralkodó szoros szövetséget kötött a Rajna két partján tanyázó germán hadurakkal, lényegében megvásárolva hűségüket és megerősítve Galliában állomásozó hadseregét.

Az echti lelet feltehetően egy római szolgálatban álló germán tisztviselőjé volt, s 411 után, a Konstantin vereségét követő politikai felfordulás idején ásták el. Mint ismertes, az őt később a császári trónon követő (421), alig 7 hónapig uralkodó Flavius Constantius előbb elfogatta, majd a Ravennába tartó útja során - még valamikor 411. szeptember 18. előtt - lefejeztette a római uralkodót.

Oszd meg és uralkodj

A gyűjtemény a maga nemében páratlan felfedezés. Az egyik ezüsttöredéken egy aranyozott ló és egy kezében lándzsát tartó lovas látható. Az összeillesztett darabokon jól kivehető, hogy az ágaskodó hátas egy oroszlánt győz le, a kép pedig egy nagyobb, harci jelenet részeként maradt fenn. A tányér szegélyéből ítélve egykoron 70 centiméter átmérőjű lehetett, s 2,25 kilogrammot nyomhatott.

Aranykincs-lelőhelyek a 4-5. századból

Az ezüst étkészlet jelentős státusszimbólum volt a Római Birodalomban: gyakran diplomáciai ajándékként használták a helyi törzsfőnökökkel való érintkezés során. Erről a szokásról tesz említést a 4. század végén keletkezett római hivatali jegyzék, a Notitia dignitatum is. Amellett, hogy fontos adatokat szolgáltat a Római Birodalom statisztikájára vonatkozóan, a lista a birodalom összes udvari, polgári és katonai hivatalait felsorolja, így például megtudhatjuk, hogy az előbb említett feladatra külön tisztviselőt alkalmaztak, aki a császár nevében tárgyalt a germán vezetőkkel.

De ha ennyire értékes volt, miért kellett összetörni az ezüst tárgyakat? A választ az 5. század eleji katonai-gazdasági krízis adja meg. A birodalom központjából elkezdett kiáramlani a határok felé az arany és az ezüst, ami a védelmi vonalak és a csapatok megerősítése miatt volt szükséges. Hamarosan kialakult az a gyakorlat, hogy - miután a diplomáciai ajándékok fogytán voltak - az értékes étkészleteket összedarabolták, és ezekkel fizették ki a római zsoldban álló germán katonákat.