Vandálok: a rossz sajtó áldozatai?

A Baltikumból érkező vandálok az i. sz. 2. században tűntek fel a Római Birodalom határvidékén, ahol főként mezőgazdasággal és szarvasmarhatartással foglalkoztak. A 4. század második felében az arianizmust (Krisztus isteni voltát tagadó vallási irányzat) felvevő vandálokat az 5. század elején érkező hunok folyamatosan nyugat felé szorították, s 406-ban már a Rajnán is átkeltek, hogy a nomádok betöréseitől védve legyenek; később Hispániába szorultak.

Bár a vandálok egyre otthonosabban mozogtak a mai Spanyolország területén, mindössze 20 éven keresztül tartózkodtak a félszigeten. A források szerint Bonifatius gróf, a függetlenedési törekvései miatt a nyugatrómai vezetéssel hadban álló, nehéz helyzete miatt segítségre szoruló hadvezér hívta be őket 429-ben a fekete kontinensre. A 428-ban trónra lépő Geiserich vezetésével mintegy 80 ezer vandál kelt át a Földközi-tengeren Észak-Afrikába.

Bonifatius ekkor már hiába közölte velük, hogy megoldódtak a vitái a nyugatrómai vezetőkkel, a vandálok nem tértek vissza korábbi szálláshelyükre, és sorra ostrom alá vették a városokat. 430-ban Hippo Regius ostromakor vesztette életét − többek között − a korai kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója, a város püspöke, Szent Ágoston is, aki valószínűleg éhen halt. A hódítók hitük miatt kezdték üldözni azokat a keresztényeket, akik velük ellentétben Jézust isteni eredetűnek vallották.

A vandálok kisajátították a jobb minőségű földeket, a romanizált lakosoknak pedig meg kellett elégedniük a rosszabbakkal. Habár hódítás után az adott területrész gazdasági ereje általában csökkenni szokott, az afrikai területek virágzása tovább folytatódott; a vandál királyok ezüst pénzérmét vertek, bronzzal kereskedtek, ezenkívül kerámiaedényeket, amforákat gyártottak és olívaolajat termeltek, amit Rómába, valamint Britanniába szállítottak.

A hódítók Karthágó elfoglalása révén jelentős flottaállományra is szert tettek, és meghódították Szicíliát, Korzikát, Szardíniát és a Baleár-szigeteket. Mindennapossá váltak a Földközi-tenger mentén fekvő területek elleni kalóztámadások, amelyekkel nem kevés károkat okoztak a térség kereskedelmének zavartalanságában érdekelt államoknak. A Nyugat- és Keletrómai Birodalom kikötőiben is nagyszabású erődítési munkálatok kezdődtek, de a Mediterráneum nagyhatalmai eredménytelenül vették fel a harcot új ellenségükkel szemben. A bizánci hadsereg által a 440-es évek elején a vandálok ellen vezetett hadjáratok sorra kudarcot vallottak.

A vandál királyok virágzó tengeri birodalmat hoztak létre, amely Róma városa ellen is felvonult. A vandálok betörését a Nyugatrómai Birodalom vezetőinek belső harcai nagyban elősegítették. Miután III. Valentinianus 454-ben megölette a hatalmára veszélyesnek tartott hadvezérét, Flavius Aëtiust, a meggyilkolt politikus egyik híve válaszul végzett a császárral. Róma anarchiába süllyedt, amit a királyság ki is használt: néhány héttel később a város előtt mintegy ötszáz hajóval megjelent a vandál flotta.

I. Leó pápa Geiserich elé vonult, hogy kérje, legyen irgalmas Róma népével. A vandál uralkodó ígéretet tett, hogy nem rombolja le teljesen a várost. Ígéretét megtartotta, továbbá a gyilkosságoktól is tartózkodott, de a 14 napos fosztogatásnak így is számos műtárgy esett áldozatul.

Az udvart kivéve a vandálok átvették a római provincia lakosainak életmódját, a királyok és a nemesek pártfogolták a művészetet, Prokopiosz bizánci történetíró feljegyzéseiből pedig tudjuk, hogy szerették a finom szöveteket, a zenét, a meleg fürdőket, a színházat, a vadászatot, valamint a lóversenyeket. Nagy gondot fordítottak arra, hogy fenntartsák a rómaiak vízvezetékeit és a templomokat, amelyek azonban ariánus hívőkkel teltek meg. A kutatások szerint az írni-olvasni tudás nem tűnt el a királyságból, és a fontosabb igazgatási eseményeket lejegyezték.

Habár valószínűleg nehezen lehet felmenteni a vandál népet Róma kirablásának vagy a keresztények üldözésének tette alól, az újabb kutatások kiemelik, hogy megítélésük lényegesen rosszabb volt a valósághoz képest, az árnyalt elemzések helyett megjelent elfogult beszámolók tömegei pedig csak rontottak a helyzeten.

Néhány kutató úgy véli, hogy a kedvezőbb adózási feltételek miatt a terület romanizált lakói szívesebben éltek vandál fennhatóság alatt. A 6. század első felében részben visszaálltak a nem ariánus keresztények korábbi életfeltételei, azonban ez belső, hatalmi harcokkal járt. Ezt a Bizánci Birodalom kíméletlenül kihasználta, és 534-re I. Justinianus seregei elfoglalták az egész királyságot, amit provinciaként beolvasztottak a birodalomba - a vandál királyság csillaga ezzel végleg leáldozott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"