Elméletek, feltevések és eretnek gondolatok a Bibliáról

Kevés elmélet kapott mostanában annyi kritikát, mint Joseph Atwill teóriája. A nézetei miatt korábban is többször össztűz alá vett amerikai Biblia-kutató legutóbb azért kapott hideget-meleget, mert kijelentette: szerinte írásos bizonyítékok támasztják alá, hogy Jézus története pusztán fikción alapul, s azt – mintegy pszichológiai hadviselésként – a római vezetés találta ki a birodalomban élő rebellis zsidószekták megfékezése érdekében. A kereszténységet ily módon egyfajta propagandaeszközként felfogó tudós persze nem az első, aki homlokráncoló elmélettel rukkolt elő a vallás magyarázatát illetően, nézzük eddig mely ideák váltották ki a legnagyobb vitákat a tudományos diskurzusban.

Mária Magdolna mint Jézus felesége?

Az Újszövetségben szereplő, a katolikus, az ortodox és az anglikán egyház által is szentként tisztelt, a galileai Magdala városából származó Mária Magdolna Jézus egyik leghűségesebb női követője volt. Személye körül rendkívül sok a bizonytalanság, a keresztény hagyomány például – megágyazva ezzel egy, a 20. századra már-már megcsontosodott kultusznak – évszázadokon keresztül prostituáltnak tartotta, azonban erre semmilyen bizonyítékot nem ad a Szentírás.

Az, hogy Jézus felesége a Megváltó sírját egyébiránt az elsők között felkereső Mária Magdolna lett volna, már a 19. század derekán felmerült, de csak Dan Brown bestsellere, A da Vinci kód emelte igazán a köztudatba. Az egyik igazolható forrásalapot adó, az egyiptomi Nag Hammandiban fellelt Fülöp evangéliuma például a következőt írja: „És a hitvese […] Mária Magdaléna. […] jobban szerette őt bármelyik tanítványnál, és gyakran szájon csókolta.”

A számtalan művet megihlető feltételezés tavaly ismét nagy port kavart, amikor egy harvardi kutató bejelentette, hogy az egyik kopt nyelven íródott papirusztekercs szerint Jézusnak valóban felesége lehetett. A Karen King által azonosított, Jézus felesége evangéliumának nevezett 4. századi papirusztöredék szövege így hangzik: „Jézus így szólt hozzájuk: A feleségem…”, majd a következő sorban ez olvasható: „tanítványommá fog válni”. A felfedezést sokan vitatták, a Vatikán például kerek-perec kijelentette, hamisítvány a papirusz, míg a tisztánlátást nem éppen segítendő a Harvard közölte: egyelőre nem jelenteti meg a King-féle kutatás eredményeit.

A Megváltó gyermeke

Azonban nem csak a King által ismertetett papirusztekercs az egyetlen olyan ókori emlék, amely intim kapcsolatot feltételez Jézus és hű követője, Mária Magdolna között. A Talpiotban (Kelet-Jeruzsálem) felfedezett, néhány évvel ezelőtt nagy nyilvánosság előtt bemutatott kétezer éves leletről például úgy tartják, hogy valaha ebben lehettek a Megváltó és családtagjainak csontjai.

Eme felfedezés nyomán – amelyről a Discovery 2007-ben Jézus elveszett sírja címmel dokumentumfilmet is sugárzott – terjedt el az az elmélet, hogy Jézus és Mária Magdolna nemcsak házasok voltak, hanem Júdás néven fiuk is született. E tézist akkor arra alapozták, hogy a mészkő-osszáriumon (csontház) olyan feliratok láthatók, amelyeken több, az Újszövetségből ismert nevek (így például Jézus, Mária és József fia, Mária Magdaléna és Jézus fia, Júdás) olvashatók.

Az alkotók csontokat nem tudtak felmutatni, igaz, a maradványokról DNS-mintát vettek. A genetikai elemzésekből viszont kiderült, hogy – állítják – Jézus és Mária Magdolna nem vér szerinti rokonok voltak, így kizárásos alapon csakis házastársak lehettek és ráadásul egy közös fiuk is volt. Az állítólagos síremléket a tudósok és a hívők is hevesen támadták, mondván, a film készítői ezzel kimondva-kimondatlanul is azt sugallják, hogy a Megváltó nem támadt fel.

Asera, Jahve felesége

1967-ben vált ismertté az az elmélet, miszerint a legtöbb bibliai szövegből kifelejtették Isten feleségének nevét, Aserát, a hatalmas termékenységi istennőt. Raphael Patai teológus tézisét 2011-ben Francesca Stavrakopoulou fűzte tovább, mondván, a Királyok Könyvében arról olvashatunk, hogy Jahve jeruzsálemi templomában Isten feleségéért is imádkoztak a hívők.

Stavrakopoulou az Ugaritnál talált ősi szövegekre, amulettekre és kis szobrokra alapozta véleményét. A kutató szerint Aserának a Jahvéhez fűződő kapcsolata a Bibliából és az i.e. 8. századból származó agyagedények felirataiból tudható, amelyeket a Sínai-félszigeten levő Kuntillet-Adzsrúdnál találtak meg. „A feliratok áldást kérnek Jahve és az ő Aserája számára. Ez arra nyújt bizonyítékot, hogy Jahve és Asera egy pár volt. Mostanra pedig már több felirat is alátámasztja azt az elméletet, hogy a Biblia istenének felesége volt” – fogalmazott akkor Stavrakopoulou.

Stavrakopoulou nem volt egyedül véleményével, miután J. Edward Wright vallástörténész is elismerte: több héber felirat is együtt szerepelteti Javhét és Aserát. „Aserát nem teljes egészében hagyták ki a Bibliából. Régészeti bizonyítékok segítségével és a róla szóló szövegekből rekonstruálhatjuk a levantei vallásokban betöltött szerepét” – nyilatkozta Wright. Asera – aki a Közel-Keleten Asztar és Istár néven is ismert – „jelentős istennek számított, aki nagy erő birtokában volt” – tette hozzá.

Sámson, a szociopata

A rendkívüli testi erejéről ismert Sámson történetéről talán mindenki hallott: a bírák korában élt férfi népéből egyedül szállt szembe a filiszteusokkal, akiknek nyílt küzdelemben és fortélyok árán sok veszteséget okozott. Vesztét végül az okozta, hogy elmondta szeretőjének, Deliának, miben rejlik a titka, de a nő elárulta őt és az éj leple alatt levágta a haját. Sámsont elfogták a filiszteusok, ám később bosszúból egy ünnepség alkalmával rájuk döntötte az épületet.

Antiszociális személyiségzavar (ASPD) – ezzel magyarázta Eric Altschuler, a San Diegói Kaliforniai Egyetem oktatója Sámson viselkedését. Altschuler 2001-ben állt elő elméletével, amelyben kifejtette, hogy Sámson szokatlan viselkedésében a személyiségzavar szinte minden egyes szimptómája tetten érhető. Altschuler kiemelte: a hősként tisztelt bíra – azontúl, hogy roppant fizikai erejének köszönhetően figyelemre méltó tetteket hajtott végre – erőszakoskodó, tolvaj és hazug is volt.

Kutatótársaival együtt több példát is felhozott a diagnózis alátámasztására, így például azt, hogy Sámson sokszor került fizikai összetűzésekbe, gyakran hazudott szüleinek, felgyújtotta a filiszteusok vetését, ellenkezett letartóztatásakor, nem tudott alkalmazkodni a társadalmi normákhoz, kegyetlenkedett az állatokkal és a megbánás legapróbb jelét sem tanúsította az általa elkövetett gyilkosságok során.

A kutató úgy látja, Sámson – akiről mindezek ellenére nem állítható, hogy skizofrén lett volna – nem hős, csupán egy bosszantó, brutális, vérszomjas alak, aki viselkedésével végül társainak is terhére válik: „És mondának néki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a Filiszteusok kezébe adjunk téged” (Bír, 15:12).

Mózes kettéválasztja a tengert

Mikor az exodus során Mózes a zsidókkal együtt a fáraó és harcosai elől menekült, egy hatalmas víztömeg útjukat állta; az isteni közbeavatkozás miatt azonban az egész éjjel tomboló vihar kettéválasztotta a tengert, a kiválasztott nép pedig megindulhatott a szárazföldön. A zsidók így megmenekültek, miközben a nyomukba eredő katonák az összezáródó víz miatt odavesztek.

A Kivonulás könyvében olvasható történet igaz – jelentették ki néhány éve kutatók, akik szerint ezt sokkal inkább a furcsa időjárás idézhette elő, semmint Jahve keze, egy számítógépes modellnek ugyanis még 2010-ben sikerült rekonstruálnia, hogyan választotta szét a tengert egy hatalmas erejű szél. A „csoda” viszont nem egészen ott történhetett, ahogy azt az Ószövetség leírja, hanem minden bizonnyal a Nílus deltájában következett be a számtalan tudóst foglalkoztató és hollywoodi rendezőt inspiráló esemény.

A régészeti emlékek, műholdas képek és térképek segítségével a kutatóknak a háromezer évvel ezelőtt létezett folyó folyásirányát és mélységét is sikerült megállapítaniuk. Később modellezték a szél mozgását, s azt, hogy ez milyen hatásokat váltott ki a hat láb mély vízben – szerintük egy tizenkét órán át tartó, 100 kilométer/órás szél következtében valóban bekövetkezhetett a bibliai történetben leírt isteni csoda és egy négy órás periódus alatt három kilométer hosszú és öt kilométer széles út keletkezett.