A muszlim család szentsége
A Korán nőképe
Az iszlám egyszerűen határozza meg a család fogalmát: olyan szociális csoport, amelynek tagjai vér szerint vagy házasság révén összetartoznak.
Minden gyereknek van jog szerinti édesapja
Az emberi társadalom legfontosabb és legalapvetőbb intézménye, mely egy férfi és egy nő házasságából, és ebből a kapcsolatból születő új generációból keletkezik. A családok között közösségi és rokonsági kapcsolatok alakulnak ki, így elmondható, hogy az arab világban több nemzedék él együtt, idősek és fiatalok. A fiatalok kötelesek segíteni és engedelmeskedni a szülőknek, idősebb rokonoknak, nagyszülőknek, azok pedig kötelesek gondoskodni róluk az iszlám előírásainak megfelelően nevelni és eltartani őket.
Az iszlám nagy figyelmet szentel ezen kis társadalmi egységnek, és arra törekszik, hogy a lehető legegészségesebb és legerősebb alapokra helyezze. Az iszlám felfogása szerint a férfiak és nők közötti kapcsolat leghelyesebb formája a házasság, mert a házastársi közösségben mindkét fél igyekszik eleget tenni társadalmi felelősségének, és ezáltal jön létre a család. Mivel a szexuális kicsapongások, a paráználkodás alapjában dönti meg a család intézményét az iszlám és a saría egyenesen tiltja ezeket. Tehát az iszlámban minden házasságon kívül létesített szexuális kapcsolat bűnösnek vagyis haramnak minősül, ami a legkeményebb fenyítést követeli.
A szexuális kihágások megfékezésére szolgálnak a nők és a férfiak egymástól való határozott elkülönítése, valamint a zene és a képek tilalma. Az arab világban a muszlim ember számára magától értetődő a családközpontúság és a saját családra való törekvés - írja a saría. A Korán szerint amikor egy muszlim és egy muszlima családot alapít vallási kötelezettségét teljesíti. Éppen ezért az iszlám szándéka az, hogy a házasságkötést minél egyszerűbbé tegye és ezáltal családok sokasága keletkezzen.
Az iszlám a családon belül az apának szánta az elsődleges szerepet, az ő feladata a család fenntartása valamint a családon belüli rend és fegyelem biztosítása. Az anya másodlagos szerepe azt jelenti, hogy hallgasson férjére, gondoskodjon saját maga és a gyermekek kényelméről, jó közérzetéről. A gyermekeknek pedig illendően kell viselkedniük szüleikkel szemben. A gyermek ugyanis a szülőktől függ, így nem mondhat ellent, csak abban az esetben, ha anyja és apja le akarja téríteni őt az iszlám útjáról. Ez esetben megengedett számára a szülőkkel való szembeszállás.
Ezt javasolja Mohamed is a gyerekek számára: `Minden gyermek igaz, tiszta természettel [egyistenhittel] születik, a szülei teszik később zsidóvá, kereszténnyé vagy mágushitűvé.` Allah így szól azokhoz a szülőkhöz akik megtiltják gyermekeiknek, hogy közeledjenek hozzá: `Szerencsétlenek azok, akik ostobaságból, tudatlanságból megölik gyermekeiket, eldobva azt, amivel Allah megajándékozta őket - meghazudtolva őt [Allahot]. Eltévelyedtek ők, nem az igaz úton vezéreltetnek.` (6:140)
A saríának külön része foglalkozik a gyerekek helyzetével, jogaival. Eszerint minden muszlim gyermeknek joga van a következőkhöz:
a) joga van az élethez, a Korán így fogalmaz: `Ne öljétek meg a gyerekeiteket a szegénységtől félve! Mi gondoskodni fogunk róluk és rólatok. Bizony nagy bűn az ő megölésük!` (17:31)
b) jog az apához, ő az, aki felneveli és tőle örökölhet
c) joga van az eltartáshoz és a neveléshez.
A saría értelmében minden gyereknek van jog szerinti édesapja. A válástól számított 9 hónapon belül született gyermeket a volt férj köteles sajátjának elismerni. Ha ezt nem teszi meg, feleségét a házasságtörés bűnében tünteti fel. Az ismeretlen származású gyermek adaptálása a saría szerint nem jár olyan jogokkal, mint a vér szerinti gyermeké. (33:4) A lelenc bárkivel szemben igényelheti a leszármazói státuszt, de csak korlátozott jogokkal. Ha nem nyújtja be senki ellen igényét, akkor megtalálója adoptálhatja a gyermeket.
A szülőknek nincs haszonélvezeti joguk
A saría szerint az anya gyermekkel kapcsolatos joga szigorúbb az apáénál. Az ő gondjaira vannak bízva a fiúk 7-9 éves korukig, a lányok nagykorúságukig való nevelése. Az anya halála esetén a nevelési jog a legközelebbi nő rokonokra száll. A gyermek eltartása az apa kötelessége. Az első házasság előtti kapcsolatból született kétes származású gyerek eltartása az anyára hárul. A szülők egyenlő arányban kötelesek eltartani a fiatalabb generációkat. Ha a gyerek családja kihalt, a közösség gondoskodik neveléséről és eltartásáról.
A szülőknek nincs haszonélvezeti joguk gyermekük tulajdonán. Semmilyen ügyletet nem köthetnek, amelyik közvetve vagy közvetlenül hátrányos a gyerekre nézve. Mint ahogyan már korábban említettem a muszlim családon belül a férjnek és feleségnek is megvannak a maguk kötelességei. Ám az iszlám világában nemcsak a szülők tartoznak kötelezettségekkel a gyermekek irányába, hanem ennek a dolognak fordítva is kell teljesülnie. A gyermek mindig őszinte legyen anyjával s apjával, becsülje meg és tartsa el őket felnőttkorában, valamint imádkozzon értük.
`A te Urad elrendelte, hogy csak őt szolgáld, és légy jó a szülőkhöz. Ha mindketten elérik az öregkort, vagy csak egyikőjük, ne mondd nekik, azt, hogy pfuj! Ne becsméreld őket. Kegyes szavakat mondj nekik! Terjeszd ki föléjük könyörületből az alázatosság szárnyát, s mondd Uram! Légy hozzájuk irgalmas, miként ők felneveltek engem, amikor kicsi voltam.` (17:23-24)
A szülők törődésükért, odaadásukért joggal várhatnak el engedelmességet gyermekeiktől. Ám, ha rosszat, vagy helytelent kérnek, akkor az engedetlenség szükségszerű és lehetséges számukra. Az Allahhal való társítás, mely az iszlám főbűneinek egyike a gyermek ellenállását idézheti elő szüleivel szemben.
Allah azt mondta: `Meghagytuk örökül az embernek a szüleivel kapcsolatban - hiszen az kínkeservében hordozta őt, és elválasztása két év alatt [történt] - hogy Légy hálás nekem és a szüleidnek! A végső út hozzám vezet. Ám ha ők ketten [a szülők] azon fáradoznak, hogy olyasmit társíts mellém, amiről nincs tudásod, akkor ne engedelmeskedj nekik, de viselkedj velük kedvesen, és annak az útját kövesd, aki megbánással fordul felém. Hozzám lesz majd visszatérésetek, s akkor hírül adom nektek, amit cselekedtetek.`(31:14-15)
A családi élethez szorosan kapcsolódik a rokonsággal való bánásmód. Isten azt az utasítást adta az embernek, hogy adjon meg minden segítséget és figyelmességet családtagjainak, rokonainak, mutasson igaz szeretetet és törődést irántuk. A rokonokkal szemben tanúsított helyes bánásmód szent kötelesség, mivel Allah rendelte el.
`Nem az a jámborság, ha arcotokat napkelet és napnyugat felé fordítjátok, az igazi jámborság az, ha valaki hisz Allahban, az utolsó napban, az angyalokban, az írásban, a prófétákban, s aki vagyonát - bármennyire ragaszkodik is hozzá - odaadja a rokonainak, az árváknak, a szegényeknek, az úton lévőknek, annak aki kér és a rabszolgákért [kiváltásukra]. Aki az imádkozást elvégzi, és megadja a zakátot, és azok akik betartják szerződésüket, ha kötelezettséget vállaltak, s azok, akik kitartóak a szűkös helyzetben, a bajban és a csapás idején. Ők az igazak, és ők az istenfélők.`(2:177)