A közel-keleti nők és az iszlám 5 fő pillére

Az iszlámnak öt gyakorlati pillére van. A következőkben azt fogom megvizsgálni, hogy ezek a pillérek, hogyan befolyásolják az arab nők életét, és hogy velük szemben milyen követeléseket támasztanak.

A hitvallástól az ima szabályaiig

Az első pillér a hitvallás vagyis a saháda. A saháda tanúságtétel az egyistenhit és Mohamed próféta küldötti volta mellett. Ez egyúttal az iszlám alaptörvénye, mely így hangzik: `Ashadu an lá iláha ill Alláh va ashadu anna Muhammad raszúl Alláh.` Magyarul így szól a rövid részletecske: `Tanúsítom, hogy nincs istenség, csak Allah, és tanúsítom, hogy Mohamed Allah profétája.` Ha valaki őszinte meggyőződéssel mondja e sorokat, akkor muszlimmá válik. Ez a hitvallás teljes mértékben áthatja a Koránt, s a muszlimok minden egyes szalát, vagyis imádkozás során elmondják.

Bármennyire könnyen léphet be valaki egy muszlim közösségbe, annál nehezebben tud megszabadulni, az iszlám által előírt kötelezettségektől. Márpedig az iszlám kemény megtorlással bünteti a hitehagyókat. Ha az illető férfi halállal bűnhődik, bár az ítélet végrehajtását három napra fel lehet függeszteni, lehetőséget adva a bűnösnek az újbóli megtérésre. A nők ilyen esetben kedvezőbb helyzetben vannak. Ha a hitehagyó muszlim nő, az nem végezhető ki, de börtönbe zárható, amíg rá nem tér a helyes útra.

A hitehagyás veszélyes az iszlámra nézve, mert a vallás utasításainak elvetését idézheti elő, s jelentheti a törvényeit betartó társadalom tönkretételét. Az iszlám megtagadása ezen kívül Allah megsértését jelenti. Ezért is határozott úgy Allah, hogy az ilyen embereknek nincs helye a muszlim társadalomban. `Nem megengedett egy muszlim ember vérének kiontása, három eset kivételével: a szüzességét [házasságban] már elvesztett parázna esetében, emberi élet kioltása esetében, s a vallását elhagyó, a közösségtől elkülönülő muszlim esetében.` Az utolsó mondat mindent megmagyaráz, s világosan a muszlimok tudtára adja, hogy Allah mennyire komolyan bánik el azokkal, kik elhagyják Őt és a vallását.

A hitvallás után az iszlám második pillére az ima, arab nyelven szalát. Az imádkozás minden muszlim fő kötelessége, melyet napi öt alkalommal kell elvégezni. Fontos, hogy hívők fohászkodásuk során Mekka felé forduljanak, és hogy imádkozásukat rituális tisztálkodás előzze meg. Ez utóbbi annyit jelent, hogy mossák meg kezüket, szájukat, arcukat, orrukat, fejüket, lábukat, alkarukat, gyermekszülés, menstruáció vagy magömlés esetén viszont egész testüket. A hívő férfiak és nők megfelelő, szolid ruhát viseljenek, s ha már rituálisan megtisztultak, kerüljék a kutyákkal való érintkezést, hiszen az eb tisztátalan állat az iszlám szerint.

A muszlim országokban a megfelelő időpontokban a minaretekből felcsendül az imára szólító felhívás. Az előírás szerinti imádkozásra a müezzin szólítja az igazhívőket. Az imára hívó ezeket a szavakat zengi el ha eljött az idő arra, hogy Allah engedelmes szolgái tanúbizonyságot tegyenek Uruk iránti hűségükről. Az imára hívás így szól:
`Isten a legnagyobb!
Isten a legnagyobb!
Isten a legnagyobb!
Tanusítom, hogy nincs isten az Istenen kívül,
Tanusítom, hogy nincs isten az Istenen kívül,
tanusítom, hogy Mohamed Isten Prófétája
tanusítom, hogy Mohamed Isten Prófétája
Fel imára! Fel imára!
Fel a szabadulásra! Fel a szabadulásra!
Isten a legnagyobb! Isten a legnagyobb!
Nincs isten Istenen kívül! Nincs isten Istenen kívül!`

Az utóbbi vers az iszlám legfontosabb hittétele, mely mind az öt ima előtt egész Arab Földön messzire elhangzik.

A fohászok a következő sorrendben követték egymást:
1. a hajnali ima [fadzs] - hajnal és napfelkelte között
2. a déli ima [zuhr] - addig lehetet elmondani, amíg a nap elhagyta járásának legmagasabb pontját.
3. a délutáni ima [aszr] - napnyugta előttig kellett elmondani
4. az alkonyati ima [maghrim] - napnyugta után, de a teljes sötétség beállta előtt
5. az esti ima [cisá] - lehetőleg éjfél előtt.

A nap járásához igazított imaidőpontok évszakonként változtak, s mindig a muszlim újságok és a mecsetek tették közé az ima pontos idejét. Az imát nem volt muszáj mecsetben elmondani. Lehetőség nyílt arra, hogy a hívők egy maguk elé terített imaszőnyegen végezzék el a kötelező szertartást. Ezt a módszert főleg azok alkalmazták, akik nem laktak mecset közelében, vagy az arab őslakosok - más néven beduinok - akik még a mai napig is nomád életmódot folytatnak. A mecseteket férfiak és nők egyaránt látogatták. Ezek az épületek a vallási, szellemi és a társadalmi élet központjai, melyek hatalmas termekkel rendelkeztek, így képesek több ezer hívőt befogadni a közös imák vagy közös meditációk alkalmával.

Mit vegyünk fel az imához?

A mecset éjjel-nappal nyitva állt, s számos esetben hajléktalanok, utazók, vagy éppen koldusok menedékhelyéül szolgált. A szentélyben a férfiakat és a nőket két méter magas vászonfüggöny választotta el egymástól, és az ima végeztével külön kapun távoztak. A muszlim férfiaknak rendszerint meg kellett jelenniük az istentiszteleteken. Különösen a közös pénteki imán, melyet egyetlen arab férfi sem hagyhatott ki. A nők is részt vehettek rajta, ha akartak, de ők otthon is elvégezhették.

A muszlimák e téren kedvezményeket élvezhettek. Vagyis nem volt kötelező részt venniük a reggeli imán, s nem kellett már napfelkelte előtt a hammámba menniük, otthonukban is szólhattak Allahhoz, és elegendő volt, ha szimbolikusan túlestek a rituális tisztálkodáson. Ez annyit jelentett, hogy az orruk és az ujjaik hegyét ledörzsölték egy maroknyi homokkal. A megtisztulás ezen formáját rövid tisztálkodásnak is szokták nevezni. A hosszú tisztálkodás a hammámban, a mecset szomszédságában zajlott.

Az utóbbi két dolog az imádkozás fontos feltétele. Rajtuk kívül kiemelendő a ruha, és a hely tisztasága. Ha mind a három feltételnek a hívők eleget tettek, akkor beléphettek Allah templomába, s megkezdődhetett a hozzá irányuló ima. A megadott időpontban az imám a mihráb előtt különféle mozdulatokat végzett, és közben az imát mormolta, melyet az összegyűltek utánoztak. `Ima közben négy ruku-t, meghajlást végeztek, és az imádkozást két szugud-dal fejezték be. A szugud-nál a sarkukon ülő hívek a földre borultak, oly módon, hogy homlokuk a talajt érintse, és kezüket maguk elé fektették. Mozdulataikat a strófák és formulák halk recitálásával kísérték. Az imák alatti testtartást és a strófák ejtését minden `rítus` aprólékosan szabályozta.`

A rakatot megelőző prédikáció tartalmazta: Isten dicsőítését, áldáskérést Mohamedre, imát a közösségért, a Korán recitálását, buzdítást a kegyességre és a hitvallást. A meghajlás, vagy földre borulás, azért képezte az imádkozás lényeges elemét, mert ez a mozdulatsor fizikailag testesítette meg a muszlim szó jelentését, vagyis az Allahnak való alávetettséget. Az arab nők és férfiak egymástól elzártan fohászkodtak Urukhoz. A muszlimák számára külön helyet jelöltek ki hátul, oldalt vagy a karzaton. Elsősorban az okból, hogy elejét vegyék a szemérmetlen gondolatoknak, melyek a közös földre borulást kísérhetnék. Az imát mindig eskü követte. Az igehirdetőket, imámokat, müezzineket, mecsetszolgákat és az énekeseket mindig nagy gonddal választották meg.

Ezeket a szempontokat vették figyelembe, ha valakit beiktattak vallási köztisztviselő feladatkörébe: a jelöltek nem lehettek túl fiatalok, sem túl szépek, sem túl elegánsak, nem idézhettek szerelmi tárgyú irodalmi történeteket és nem rögtönözhettek. Általában nem a legtehetségesebb előadók közül kerültek ki, de szentbeszédeikkel közvetlen kapcsolatot tudtak kiépíteni Allah és hívei között. Allah pedig nagyra értékelte, ha a hívek betartották utasításait.

Allah követői többször megkérdezték Mohamed prófétát, hogy Allah előtt mi a legkedvesebb jótett? Mire a próféta ezt felelte: `Az imádkozás elvégzése a kellő időben.` És tovább folytatta Allah szavait: Az imádkozás meghatározott időben végzendő előírás a hívőknek.` (4:103) Vagyis, ha a muszlimok megadott időben teljesítik, akkor Istenük segíti őket a munkában, és kiengesztelést hoz nekik a vétkeik miatt. Ha valaki elfelejti vagy átalussza az imádkozás idejét, köteles pótolni, amint lehetősége nyílik rá. Semmiképpen sem szabad várnia a következő nap hajnaláig. `Aki elfelejt vagy átalszik egy imádkozást, az végezze el akkor, amikor eszébe jut, és az engesztelés arra nézve.` - mondta Mohamed

Alamizsna és böjt

Az iszlám harmadik alappillére a zakat vagy alamizsna. A zakat alapjelentése megtisztítás. Célja a szegényekkel való szolidaritás, a közösségi tudat és összetartozás érzésének erősítése, a közösség összefogása. A muszlim tudósok szerint az iszlám nemcsak szeretetvallás, hanem a szolidaritás vallása is. Mohamed Medinában vezette be a zakatot, `mint a vagyon után fizetendő meghatározott mértékű adót.`

Nagysága az egy éven át érintetlenül álló vagyon nemétől és mértékétől függött. Pénz, ékszer, ingatlan esetében, az előbb felsoroltak értékének 2,5%-a. Juh, szarvasmarha vagy teve esetében az egy évig tartott állományt kellett figyelembe venni. A jószágok csak akkor számítottak bele a zakatba, ha nem használták őket, és fontos kikötés volt az is, hogy az állatok nem végezhettek munkát. A zakát értéke növényi termés és méz esetén 10%, természeti kincsek esetén pedig, 2,5%. Öröklés, ajándékozás, és a rendezvények osztaléka után szintén kellett zakatot fizetni.

A zakat fizetése minden muszlim kötelessége. A muszlim családokban a feleség kezeli a közös vagyont és férje tulajdonát. Ebből az összegből azonban semmit sem adhat el hitvese jóváhagyása nélkül. Ha azonban a család feje nem tesz eleget zakátfizetési kötelezettségének, akkor a feleség cselekedjen helyette amennyiben módjában áll.

Az iszlám negyedik pillére a ramadán havi böjt vagyis a szijám. Az iszlám naptár holdéveket számlál. Egy esztendő tizenkét holdhónapból állt és a kilencedikben vette kezdetét a ramadán. A böjt egész hónapon át tartott, és naponta hajnalhasadástól napnyugtáig minden igazhívőnek tartózkodni kellett az ételtől, az italtól, a házasélettől, a dohányzástól, a káromkodástól, a sértegetéstől és a bántalmazástól.

Még fürödni sem lehetett, így a hammamok nappal zárva tartottak, és csak éjjel nyitottak ki. A gazdagok könnyen átvészelték a ramadán szigorú előírásait, hisz idejük nagyrészét alvással és relaxálással töltötték. A szegények számára kemény megpróbáltatást jelentett a böjt betartása, rossz anyagi körülményeik miatt ugyanis nem engedhették meg maguknak a gazdagok élvezte luxust, így napjaik legnagyobb részét munkával töltötték. A hívő férfiak és nők legjobban a szomjúságtól szenvedtek.

Amint megszólalt a böjt végét jelző dob, a tömeg az italárusok köré sereglett. Ramadán idejében a boltok későig nyitva tartottak, mivel az emberek éjszakai életet éltek és sétálgattak a kivilágított utcákon. Ez az élénk éjszakai élet egy teljes hónapig tartott, a tizedik hónap első napjáig. Amikor a böjt véget ért, nagy mulatozást csaptak. Ekkor jött el a Kis-Ünnepnek, az Ejd-asz-Szagir-nak az ünnepe, mely jelezte a visszatérést a megszokott életritmushoz.

A böjt teljesítése alól felmentést kaphattak a nemileg még nem érett gyermekek, a betegek, az öregek és a terhes nők. Persze utólag nekik is teljesíteniük kellett a havi böjtöt, vagy ha ez nem állt módjukban, étellel kellett ellátniuk a rászorulókat. Abban az esetben, ha valaki a ramadán vagyis a kilencedik holdhónapban nappal megtörte a szijámot nem terhelte bűn, hiszen Allah küldötte azt mondta: `Aki megfeledkezik magáról, miközben böjtöl, és eszik vagy iszik, az folytassa böjtjét, mert Allah [ezzel] csupán enni és inni adott neki.`

Zarándoklat Mekkába

S végül az iszlám ötödik alappillére a hadzs, másnéven zarándoklat. A hadzs az iszlám holdnaptár 12. hónapjának 8. és 10. napja között zajlik. Elvileg minden muszlim köteles volt évente egyszer Mekkába zarándokolni, elvégezni a szertartásokat és áldozatokat bemutatni. A hadzsot csak azok végezhették el, akik ép elmével rendelkeztek, akik bírták a fizikai megpróbáltatásokat, akik tisztességes úton szerezték meg a hozzá szükséges pénzt, és akik még messziről is tudtak gondoskodni családjukról. A család ugyanis semmiféle anyagi szükséget nem szenvedhetett, amíg a zarándok nem tartózkodott otthon. Akik nem tudtak ellátogatni Mekkába, a Próféta Szent városába, vagy helyettest küldtek maguk helyett, vagy pedig a zarándoklatra szánt pénzt jótékony célra fordították.

A hádzsot három előkészületi forma előzte meg:
1. rituális tisztálkodás
2. jámbor szándék
3. megfelelő ruházat

A nők egyszerű fehér ruhát viseltek, mely bokájukat és karjukat eltakarta. Arcukat szabadon hagyták. A férfiaknak két varratlan fehér vászon lepellel kellett testüket elfedni. Ezek közül az egyiket a csípőjük köré csavarták, a másikat a bal vállon átvetve hordták. Fejüket kötelesek voltak kopaszra borotválni. A férfiak és a nők egyforma öltözete a közösségen belüli egyenlőséget jelképezte. Az iszlám tiltotta az ékszer viselését a szent kerületen belül. Továbbá nem engedélyezte az illatosított szappan használatát, az állatok megölését, a növények letépését, a körömvágást és a hajnyírást, s végül a szexuális kontaktus kialakítását. Ha valaki ezen bűnök bármelyikét elkövette, semmissé tette az általa elvégzett zarándoklatot.

A Koránban ehhez kapcsolódó részt a 2. szúra 197. versében találhatunk. `A zarándoklat az ismert hónapokban [történik]. Aki kötelezően magára vállalja [e hónapban] a zarándoklat elvégzését, annak a zarándoklat idején tilos a szeretkezés (rafat) a kihágás és a torzsalkodás.` A hívő férfiak és nők azonban jobban féltek a könyörületes és irgalmas Allah haragjától, mintsem bármilyen jellegű vétséggel áthágják az Allah által előírt szabályokat. Így tisztességesen részt vettek a zarándoklatokon, s eleget tettek Allah utasításainak. A hadzs első napján a rituális tisztálkodás után - az óramutató járásával ellentétes irányban 7-szer körbejárták a fekete lepellel borított Kábát. Ezt nevezték taváfnak.

A szentély megkerülése közben fennhangon e sorokat kiáltották:
`Itt vagyok Istenem,
Itt vagyok Istenem,
Megjelentem a TE színed előtt!
Megjelentem a TE színed előtt!`

A Fekete Követ meteoritnak tartották, és az a hír járta be eredetét, hogy maga Ábrahám és Ismael építette be a szentélybe. Az építmény Kába néven vált ismertté, de hívták Isten házának és Ábrahám kockájának egyaránt. A szentély körül egy csodás forrás a Zamzam folydogál, melyet Allah fakasztott azért, hogy megmentse Hágárt és Ismaelt, akik különben szomjan haltak volna a sivatagban. A Zamzam a mekkai nagymecset udvarában található, melynek vizéből sok zarándok merített.

Másnap a zarándokhónap 9. napján Minán keresztül átgyalogoltak az Arafát-síkságra, és az ott emelkedő Kegyelem-hegyén imádkoztak a következő napkeltéig. Allah a Dzsebel-al Rahmán tetején egyesítette újra az első emberpárt, Ádámot és Évát. Itt a hívők meghallgattak egy prédikációt, majd Muzdalifába vonultak, ahol éjszakájukat töltötték. A 10. napon napfelkeltekor visszatértek Minába. Ekkor vette kezdetét az Áldozat Ünnepe (Íd al-Adha), mely során állatot - tevét vagy birkát - áldoztak Allahnak. Az állat húsát megosztották a szegényekkel. Megkövezték a sátánt szimbolizáló három főpillért, ezzel jelezték Uruknak, hogy képesek ellenállni az ördögnek, és a kísértésnek. A férfiak ekkor leborotválták fejüket, az asszonyok pedig néhány centit vágtak hajukból.

Ezután Mekka felé vették útjukat. A Próféta szülőföldjén a Kábát megint 7-szer megkerülték. A Kábát egy aranydíszítésű fekete takaró borította, melyet apró darabokra vágtak, így minden résztvevő eltehetett belőle magának néhányat emlék gyanánt. Mekka után 7-szer futva tették meg a Safa- és a Marwa csúcsok közti távolságot. Hágárt e két hegy között kétségbeesetten keresett vizet fia és maga számára.

A rituális futást követően Minában pihentek meg. A Mina domb tetején húzódott meg az a híres barlang, melyben Mohamed a kinyilatkoztatásokat kapta. A sziklán megjelölték azt a pontos helyet, ahová a próféta fejét hajtotta, s ha valaki a zarándokok közül fejével szintén megérintette ezt a helyet, nem kellett tartania attól, hogy a gyehennába, vagyis a Pokolba kerül, ahová a bűnösök.

A hívők, ha tehették Mekka után Medinába is ellátogattak. Medinában helyezték örök nyugalomra Mohamedet, s koporsóját a medinai Nagymecsetben őrzik. Medina, az utolsó állomás a résztvevők számára. A hű muzulmánok itt róhatták le tiszteletüket Mohamednek és a próféta családtagjainak. Azok a hívek, akik nem tudtak részt venni a "nagy" zarándoklaton, elvégezhették a "kis" hadzsot vagy más néven umrát. Ám ez a fajta zarándoklat nem számolható el a hadzs helyett. Az előkészületek azonosak, de jóval kisebb fizikai megpróbáltatással jár ennek véghez vitele.

A nők közül igen kevesen vettek részt a zarándoklatokon, s az ő esetükben ennek a pillérnek a betartását nem vették annyira komolyan. A szoptatós anyák, a terhes nők, az úton lévő férfiak megkímélhették magukat a kemény feladattól. Ezt a ceremóniát Mohamed próféta hagyományozta az utókorra, melyet maga is megjárt.

Miért fizessen elő?

Pénzt takarít meg

Házhoz visszük

Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz

Megnézem az éves előfizetési csomagokat