10 híres ember, aki túlélte az 1918-as spanyolnáthát

Az 1918-as járvány a világ minden lakott kontinensére eljutott. A vírus a spanyolnátha nevet kapta, mert az első világháborúban semleges Spanyolországban tudósítottak legelőször a járványról és annak pusztító hatásáról. A hadviselő országokban akkoriban egy gyilkos, gyorsan terjedő vírusról tájékoztatni pánikkeltésnek bizonyult. Büntetendő cselekménynek minősült az Egyesült Államokban is, ahol bármilyen kijelentés, amely negatívan befolyásolhatta az ország háborús teljesítményét, a bűncselekmény kategóriájába tartozott. Az ottani sajtó bár aggasztó híreket kapott a vírussal kapcsolatban, a járvány kezdetén hallgatott. A kór végül iszonyatos pusztítást hagyott maga után, a világon több mint 50 millió emberéletet követelt. A most következő hírességek mind szerencsés túlélői a pandémiának.

Walt Disney

„Disney csodálatos világa” nem volt annyira csodálatos, amikor az ifjú Walt az influenzavírussal harcolt. Még javában tombolt az első világháború, amikor a 17 éves, hazafias láztól és kalandvágytól fűtött Walt Disney legjobb cimborájával egyetemben a hadsereg toborzóirodája felé vette az irányt. A haditengerészet azonban visszautasította Walt barátját, ezért hogy együtt éljék át a háború teremtette európai kalandot, 1918 szeptemberében mindkét barát felvételre jelentkezett az Amerikai Vöröskeresztnél. Disneyt hamarosan a szervezet chicagói kiképzőközpontjába rendelték, ahol elkapta a spanyolnáthát. Az ifjúnak haza kellett térnie és anyja féltő gondoskodása alatt decemberre kigyógyult a kórból.

A háborúnak vége lett mire Disney francia földre léphetett, mint a Vöröskereszt ambuláns sofőrje, ám az ifjú így is elég borzalmat látott és sok tapasztalatot gyűjtött a háború okozta sebekről és szenvedésről. Ezek az élmények meghatározóak voltak számára és hozzásegítették ahhoz, hogy érett felnőtté váljon és otthon felelősségteljes munkába fogjon. Hazatérése után tíz évvel Disney és Ub Iwerks megalkotta Mickey egeret, amely amerikaiak millióinak vált kedvencévé, majd az óceánon átlépve meghódította Európát és a világot.

Walt Disney rajz-, játék- és rövidfilmjei 1932 és 1968 között 32 Oscar-díjat szereztek. Bár Walt Disney 1966. december 15-én eltávozott az árnyékvilágból, történetei és figurái tovább élnek egy általa felépített és ma is virágzó Disney-birodalomban, amelynek „palotáit”, a Disney vidámparkokat Kaliforniától kezdve Franciaországon át egészen Japánig átlagosan 20 millió ember keresi fel évente.

Edvard Munch

Edvard Munchról mindenkinek a művész  „A sikoly” című festménye jut eszébe. Munch négy változatban is elkészítette művét. Az egyik tetejére, amelyiket az Oslói Nemzeti Galériában állítottak ki a következőket írta: „Csak egy őrült festhette”. A művészettörténészek úgy tekintenek  a műre mint egy önéletrajzi festményre.

A sikoltó alak magányosan áll miközben a két társa távol a háttérben várakozik. Többen úgy vélik, hogy így manifesztálódott Munch lelki fájdalma, mivel csak nagy belső küzdelmek árán tudta elfogadni nővére mentális betegségét.

Munch, miután 1918-ban az influenza leterítette, ecsetvégre kapta agóniáját „Önarckép a spanyolnáthával” címmel. A festmény egy Munch önarcképei közül, de ebben egy sápadt arcú, hálóköntösbe bújtatott, gyenge és törékeny ember tekint a szemlélőre. Munch nyitott szája kihangsúlyozza gyötrelmes állapotát. Munch végül legyőzte a kórt és szép kort élt meg; 1944-ben 80 éves korában érte a halál.

Katherine Anne Porter 

A Pulitzer-díjas szerző, Katherine Anne Porter  rövid novelláiról híres, az egyetlen regénye az 1962-ben megjelent „Bolondok hajója” volt. Porter újságíróként dolgozott Denverben, amikor elkapta a kórt.

A járvány idejében hörghuruttal küszködő írónőt először félrediagnosztizálták. Porter küzdelme a spanyolnáthával megjelenik a „Fakó ló fakó lovasa” című, 1938-ban kiadott kisregényében. A mű nagyobbrészt életrajzi ihletésű, és egy  Miranda nevű újságírónő, illetve egy Adam névre hallgató katona influenzavírussal fűszerezett románcát írja le. Miranda az influenza miatt ágynak esik, Adam pedig odaadóan ápolja lázas delíriumba zuhan szerelmét. Miranda felépül, de hamarosan rájön, hogy Adam nem élte túl a kórt.

Miranda panaszkodik és nyomorúságosnak érzi magát, mardossa az önvád, nem tud túllépni azon, hogy milyen árat fizetett szerelme az ő felépüléséért. Porter így fogalmazza meg a regényben Miranda agóniáját: „A mély bánatban, amit a rövid boldogság elmúlása miatt érzett, halkan, szenvtelenül összekuporodva sírt, szánva önmagát és az elveszett gyönyöreit.” Bár az influenzából kigyógyult, a vírus örökre otthagyta „kézjegyét” az írónő fizikai megjelenésében: Porter haja a betegség következtében őszbe fordult.

David Lloyd George

Nagy-Britannia miniszterelnöke 1918 szeptemberében kapta el a spanyolnáthát szülővárosában, Manchesterben. Ám túlélte az influenzát és a háborúban diadalmaskodó államférfiként vonult be a történelembe.

Lloyd George a 20. század első két évtizedének egyik legradikálisabb politikusai közé tartozott. A háború előtt pénzügyminiszterként kereste a kenyerét és a nevéhez fűződik számos szociális reform többek közt az állami nyugdíj bevezetése is.

Az Ipsos Mori globális piackutató intézetfelmérése szerint a megkérdezett akadémikusok szerint Lloyd George – Winston Churchill és Clement Atlee után – a harmadik legjelentősebb brit miniszterelnök.

Woodrow Wilson

Az amerikai elnökök betegségeit gyakran eltitkolták a közvélemény előtt. Ezt a bevett gyakorlatot Woodrow Wilson esetében is alkalmazták. Köztudott, hogy Wilson agyvérzése után gyakorlatilag második felesége, Edith vette át az elnöki teendőket, miközben férje rejtve volt a tömegek kíváncsi szeme előtt.

A végzetes stroke előtt Wilsont még elkapta az influenza, mikor 1919-ben március és április hónapjaiban a párizsi békekonferencián tartózkodott. Orvosa, Cary T. Grayson admirális szerint Wilson sokszor tűnt zavartnak a tárgyalások alatt. „Borzasztóan érzem magam” – egy alkalommal így fakadt ki orvosának.

Nem sokkal később, az egyik este Wilson alig kapott levegőt és testhőmérséklete majd 40 fokra szökött fel. Grayson azonnal tudta, hogy az elnök szervezete az influenzával küzd, de a sajtónak csak annyit mondott, hogy Wilson megfázott.

Franklin Delano Roosevelt

A gyermekbénulás nem az egyetlen betegség volt, ami az Egyesült Államok 32. elnökének megkeserítette az életét.  Az első világháború alatt a haditengerészet helyettes államtitkáraként az ifjú Roosevelt ellátogatott Franciaországba. Az útra egy távoli rokona, a korábbi elnök Theodore „Teddy” Roosevelt bátorította, mondván, a csapatszemle mellett számos magas rangú francia tisztviselővel találkozhat.

Roosevelt hazafelé a USS Leviathan fedélzetén kapta el a vírust. Nem volt egyedül, sokan szintén megfertőződtek és meghaltak. Rooseveltet szó szerint ledöntötte a vírus és annak további szövődménye, a kétoldali tüdőgyulladás. Az államtitkár-helyettes képtelen volt lábra állni, így amikor a hajó kikötött az USA-ban, Rooseveltet hordágyon hozták le a fedélzetről.

Amíg Roosevelt lábadozott, rokona a jó öreg Teddy meleg hangú üzenetet küldött neki: „Mindannyian aggódunk érted és reméljük, hogy hamarosan felgyógyulsz. Büszkék vagyunk rád. Szeretettel, Theodore Roosevelt.” Hát így hozta össze a Nagy Háború a két távoli rokont, akik nemcsak a rokoni szálakat tekintve, de politikai hitvallásukban is távol álltak egymástól.

John J. Pershing

Az első világháborús amerikai katonai veszteségek több mint a feléért nem a harci cselekmények, hanem a világjárvány volt felelős. Az amerikai hadügyminisztérium adatai szerint 1918 szeptembere és novembere között a szárazföldi hadsereg és a haditengerészet állományának 20-40 százalékát vagy a spanyolnátha vagy a tüdőgyulladás döntötte le. Összesen több mint egymillió katona betegedett meg, és közülük 30 ezren belehaltak a fertőzésbe, még mielőtt Franciaországba értek volna. Ezen beteg katonák a katonai táborokból és a haditengerészeti bázisokról hozzájárultak a kór gyors elterjedéséhez az öreg kontinensen.

Szeptember végén az amerikai expedíciós erők vezetője John Joseph Pershing tábornok erősítést kért otthonról. Pershing, aki legalább 150 ezer emberre számított, nem éppen szívderítő válasz kapott az USA-ból: „Az influenza miatt  - írták a hivatalos jelentésben – nemcsak a toborzások álltak le októberben, hanem a kiképzések is.

Nem tudjuk, hogy a rossz híreknek milyen hatása volt Pershing immunrendszerére, de a tábornok is hamarosan az influenzavírussal fertőződtek közt találta magát. Talán a magas lázzal járó betegség volt az oka, hogy Pershing egy, a büntetőszankciókkal teli tűzszünet ellen érvelt és Németország totális lerohanását javasolta. Az eszelős Pershing nem talált követőkre, így 1918. november 11-én létrejött a tűzszünet, a Nagy Háború véget ért, Németországot nem rohanták le az antanthatalmak.

II. Vilmos német császár

Egyes összeesküvés-elméletek szerint a német uralkodó nyakig benne volt az influenzajárvány kirobbantásában, például azzal a lépésével, hogy tengeralattjárói segítségével megfertőzte a bostoni öblöt a vírussal. Vilmos bizonyára ilyen messzire nem ment a főgonosz szerepében, de biztosan állíthatjuk, hogy nyakig benne volt az első világháború kirobbantásában.

A járványnak persze katasztrofális hatása volt a brit, a francia és az amerikai haderőkre, de százezrek életét oltotta ki (civilekét és katonákét együttesen) a központi hatalmak táborában, így Németországban, az Osztrák-Magyar Monarchiában és az Oszmán Birodalomban is.

A császár bukását azonban nem az influenza okozta, amit feltehetőleg ő is elkapott 1918-ban, hanem haderejének az összeomlása és az ezt követő katonai vereség. II. Vilmos német császár 1918. november 28-án mondott le trónjáról.

Georgia O’Keeffe

Az 1887-ben született amerikai művész, Georgia O’Keeffe a New York-i felhőkarcolókat, Új-Mexikó tájképeit megörökítő festményeiről, no meg hatalmas virágairól vált híressé. O’Keeffe első önálló kiállítására New Yorkban a neves fényképész és galériatulajdonos, a modern művészetekért rajongó Alfred Stieglitz szervezésében került sor.

O’Keeffe és Stieglitz 1917-ben élénk levelezésbe kezdett és másfél éven keresztül szinte mindennap írtak egymásnak. O’Keeffe csörtéje a spanyolnáthával végül házasságban végződött. O’Keeffe Texasban, 1919 tavaszán kapta el az influenzát. Ez idő tájt a levelezés Stieglitz-el egy romantikus kapcsolatba fordult. Bár Stieglitz már majd negyed évszázada nős volt, és több mint húsz évvel volt idősebb imádott művésznőjénél, végül mégis meggyőzte szerelmét, hogy térjen vissza New Yorkba és ott gyógyuljon fel az influenzából. A meghívás Stieglitz első házasságának a végét jelentette.

O’Keeffe és Stieglitz 1924-ben házasodtak össze; kapcsolatuknak csak Stieglitz 1946-ban bekövetkezett halála vetett véget. O’Keeffe nem házasodott meg újra, és 1972-ig látása elvesztéséig festett.  Az új-mexikói Santa Fében érte a halál 98 éves korában, 1986-ban.

Mary Pickford

Az amerikai némafilmek üdvöskéjét, Mary Pickfordot 1919 januárjában döntötte le a spanyolnátha. A mozilátogatók által kedvelt sztár felépüléséről a Los Angeles-i napilapok rendszeresen tudósítottak.

Pickford egyike volt annak a 36 személynek, akik 1927-ben Kaliforniában megalapították az Oscar-díjak odaítéléséért felelős Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiát. A közönség által imádott Pickford, Charlie Chaplinnel, D.W. Griffith-szel  és Douglas Fairbanks-szel egyetemben részt vett a United Artists filmstúdió megalapításában is.

Fairbanks végül nőül vette az ünnepelt színésznőt, aki 1932-ben, amikor a némafilmeknek végleg bealkonyult, visszavonult a filmezéstől és férjétől is elvált. Pickford, aki 1979-ben bekövetkezett haláláig jobbára magányosan élt, egy interjúban elmondta: „Tudtam, hogy itt az ideje a visszavonulásnak; én akartam kiszállni, mielőtt valaki megkér rá, hogy hagyjam abba.”