Végleg megtörte a Római Birodalmat a 15 éven át dúló antoninusi járvány
2020. április 17. 17:57 Múlt-kor
A Marcus Aurelius császár idején kitört, antoninusi járvány néven ismert ragályos betegség dúlása olyannyira megtépázta a Római Birodalmat, hogy számos történész szerint közvetlenül hozzájárult annak leromlásához, majd végül megszűnéséhez. A pusztítás csúcsán naponta 3000-en haltak meg.
Korábban
A fénykor vége
Az antoninusi járvány (egyes források a „pestis” szót használják rá, ez azonban nem értendő szó szerint – a kórokozó máig ismeretlen) a későbbi évszázadokban nosztalgiával emlegetett „öt jó császár” közül az utolsó, Marcus Aurelius (teljes nevén Marcus Aurelius Antoninus Augustus, uralkodott 161-180) idején állította meg a birodalom gyarapodását.
Habár pontosan nem tudni, honnan származott az először 165-166 körül említett betegség, a híres görög orvos, Galénosz írásaiban részletesen dokumentálta a járvány lefolyását.
A betegeket Galénosz szerint két héten át láz, hányinger, szomjúság, köhögés és torkuk feldagadása, elzáródása gyötörte, mások azonban piros-fekete keléseket tapasztaltak bőrükön, leheletük büdössé vált, és hasmenésben szenvedtek, amelynek végterméke fekete volt.
A betegség másfél évtizedes tombolás alatt a birodalom lakosságának körülbelül a tizedével végzett, majd ugyanolyan rejtélyesen, mint ahogy elkezdődött, véget ért. A láthatatlan gyilkossal a kor legerősebb állama teljességgel tehetetlen volt.
Napjainkban a történészek jobbára egyetértenek abban, hogy a fertőzés 165-166 telén tűnt fel. A mai Irak területén található Szeleukeia városát ostromló római sereg előbb a helyiek között, majd saját soraiban figyelte meg egy különös betegség terjedését.
A hadjáratról hazatérő katonák ezután szétszéledve a birodalom szinte minden sarkába magukkal hurcolták a fertőzést, amelynek eredetét a kutatók a mai Kína területén feltételezik.
Egy korabeli legenda szerint a járvány oka az volt, hogy Lucius Verus tábornok – Marcus Aurelius későbbi társcsászára – egy elátkozott sírt nyitott fel az ostrom során, amivel kiszabadult a betegség.
Elterjedt volt az a nézet is, miszerint az istenek büntették meg a rómaiakat, miután korábbi ígéretükkel szemben mégis kifosztották Szeleukeiát.
Galénosz a járvány kezdetén éppen távol volt a fővárostól, és csak 168-ban tért vissza, amikor már Rómában is javában pusztított.
A fent leírt tüneteken kívül az orvos azt is megfigyelte, hogy a fertőzöttek negyede halt bele a betegségbe – általában az első tünetek megjelenését követő két héten belül –, a gyógyultak azonban immúnissá váltak.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2010
- Az aradi vértanúk özvegyei
- Jan van Eyck és a Rózsa-regény
- A végzetes vonzerejű asszony
- Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
- Hová lettek a bűnösök?
- Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
- A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
- Az eredeti Széchenyi az igazi
- Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig
- Az utolsó inka uralkodó nevét vette fel a perui szabadságharcos, Túpac Amaru tegnap
- Dél-Amerikában is fosztogatott Butch Cassidy bandája tegnap
- Az Ermitázs volt az uralkodók közötti „műkincsháború” győztese tegnap
- Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit tegnap
- Fölényesen győzött a Kisgazdapárt a világháború utáni első választáson tegnap
- Házilag készült hangszeren játszott pályafutása elején Szörényi Szabolcs tegnap
- Már bombák robbantak rajta, de még járt a forgalom a Margit hídon tegnap
- Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére tegnap