A poliovírus miatt félelem söpört végig az 1950-es évek Amerikájában
Járványhistóriák
Az 1950-es években a járványos gyermekbénulást kiváltó poliovírus szülők millióit sokkolta az Egyesült Államokban. A félelemtől vezérelt édesanyák a közösségi kontaktusok csökkentésével próbálták megvédeni csemetéiket. Az elszigetelés azonban nem segített, a második világháború utáni, önbizalommal és tettvággyal teli amerikai társadalom egy olyan ellenféllel nézett szembe, amelyre nem volt felkészülve.
Pánik mindenütt
Az elsősorban a gyermekekre veszélyes kór 1949 tavaszán ütötte fel a fejét a texasi San Angelo kisvárosban, ahol a bizonytalanság és a félelem lett úrrá az embereken. A betegek és halálozások nagy száma miatt azonnali cselekvésre volt szükség. Egy orvosi felszerelésekkel dugig tömött C-47-es katonai teherszállítógép hamarosan megérkezett a helyszínre.
A fertőzések megakadályozása érdekében a városban bezárták a mozikat, az iskolákat, az uszodákat, sőt még a templomokat is, és arra utasították a lelkészeket, hogy a helyi rádióadó segítségével vegyék fel a kapcsolatot híveikkel. Az autósok nem álltak meg tankolni San Angelo benzinkútjainál nehogy hazavigyék a levegőben terjedő vírust. A pánik mindenkit elért, egy helyi neves orvos például a fertőzés elkerülése érdekében nem vizsgálta meg betegeit, inkább a megérzéseire hallgatva állította fel diagnózisait. A San Angelóban tapasztalható pánik a betegséggel együtt továbbgyűrűzött az USA-ban. A legsúlyosabb helyzet a Közép-Nyugat keleti parthoz közeli részén alakult ki.
A kiemelten fertőző poliomielitisz azaz poliovírus influenzaszerű tüneteket produkált és rendszerint torokfájással, lázzal, levertséggel, fej- és hasfájással, valamint bemerevedett nyakizomzattal járt. Egyes esetekben azonban megtámadta az agyat és a gerincvelőt, amely agyhártyagyulladással és 200 esetből egyben bénulással járt. Tíz bénulásos esetből átlagosan ketten vesztették életüket.
Az alapesetben ürülék által terjedő vírus a levegő útján is terjedt emberről emberre. 6-20 nap lappangási idő után egészen két hétig fertőző volt. A betegség először 1894-ben jelentkezett az USA-ban, de nagyobb járványra csak 1916-ban került sor. Ez 27 ezer regisztrált megbetegedéssel és 6000 ember halálával járt. A megbetegedések és a halálesetek harmada New Yorkban történt.
A veszettség és a bárányhimlő után a gyermekbénulás volt a harmadik jelentős fertőző betegség, amelyet abban az időben felfedeztek. A kór forrása azonban ismeretlen maradt. Egyesek az olasz bevándorlókra mutogattak, mások az egyre gyakoribb automobilok kipufogógázait okolták, sőt akadtak olyan elméletek is, hogy a macskák terjesztik a gyermekbénulást. A hosszú lappangási idő miatt még a szakértők sem tudták megállapítani, hogyan terjed a vírus.
Mérgező DDT-vel fertőtlenítettek
A gyermekbénulás tavaszi és nyári megjelenésének köszönhetően elterjedt az a nézet, hogy a kór a legyekről terjed át az emberre. A szúnyogok is gyanúsak voltak, mivel a járvány általában a nyár derekán érte el a csúcspontját, és a tél beköszöntével eltűnt.
A második világháború után a vírus kiirtása céljából általánossá vált az otthonok és a közterek fertőtlenítése az erősen mérgező rovarirtó DDT-szerrel. Mindezek ellenétre a fertőzések száma évről-évre növekedett. Míg 1946-ban 25 ezer fertőzést regisztráltak, csakúgy mint 1916-ban, 1952-ben már 52 ezer főre emelkedett a betegek száma.
A vastüdő alkalmazása és tökéletesítése az 1930-as évek folyamán némi reményt adott. A vastüdőt, amely azon betegeken segített, akiknek izomműködése már túl gyenge volt ahhoz, hogy lélegezzenek, 1928-ban alkalmazták először. Eközben gőzerővel folyt a vakcina kifejlesztése is.
Az Egyesült Államok egészét tekintve a fertőződés veszélye egyébként kicsi maradt, a hosszútávú szövődmények kialakulásának esélye még kisebb volt, nem beszélve az elhalálozások számáról, amely elhanyagolhatónak volt mondható.
Mégis a nyarak folyamán a betegséget taglaló vezércikkek és a lebénult, tehetetlen gyermekbénulásos betegekről készült fényképek hisztériát keltve sokkolták az embereket, elsősorban a gyermekikért aggódó szülőket. Egy 1952-es közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak csak a nukleáris háborútól féltek jobban.
Ez is érdekelhet
A betegség véletlenszerű felbukkanása, az ellenszer hiánya a kétségbeesés határára sodorta a szülőket. A középosztály tagjai hitetlenkedve álltak a jelenség előtt. A halálos fertőzések a 20. század elején még mindennaposak voltak, de a század közepén már egészen elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fejlett és gazdag társadalom nem tud hatásos választ adni a gyermekbénulásra. Ez a generáció túlélte a gazdasági világválságot, harcolt a második világháborúban, túlélve annak borzalmait. A prosperitás, a jólét és a fogyasztás korszakában egészen döbbenetesnek tűnt a tökéletes családi idillbe belerondító poliovírus.
1955-ben aztán bebizonyították, hogy a legyek és a szúnyogok nem játszanak szerepet a poliovírus terjesztésében, és még ugyanabban az évben Edward Salk kifejlesztette a védőoltást is. A pánik tovatűnt.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
