Viking kori kardra bukkant egy hatéves kisfiú Norvégiában

A páratlan leletre a Fredheim általános iskola első osztályos tanulói bukkantak rá egy tavaszi terepbejárás során, Brandbu település határában. A földből kiálló, rozsdás fémtárgyat az egyik hatéves diák, Henrik Refsnes Mørtvedt vette észre, aki eredetileg egy régi hulladékdarabnak vagy törött szerszámnak hitte azt. Az esetet követően a pedagógusok értesítették a megyei régészeti hatóságot, amelynek szakemberei a helyszínen megerősítették, hogy egy kora középkori fegyverről van szó. Bár a kard pengéjét és markolatát évszázados, vastag korróziós réteg és rászáradt föld fedi, a műtárgy szerkezeti épsége a korához képest rendkívül jónak mondható.

A régészeti szemrevételezés megállapította, hogy egy úgynevezett egyélű kard (amelynek kialakítása során csak az egyik oldalt élezték ki) került elő. A markolatgomb és a keresztvas formavilága a skandináv fegyverek tipologizálásának máig meghatározó alapműve, Jan Petersen 1919-es De Norske Vikingesverd című monográfiája alapján a letisztultabb "F-típusú" kardokhoz hasonlít, amelyek fénykora a 9. század első felére tehető.

A szakértők a lelet korát nagyjából 1300 évesre becsülik, ami az eszközt a skandináv kronológia szerinti Meroving-korszak (Kr. u. 550–800) legvégére, vagy közvetlenül a viking kor (Kr. u. 793-tól) hajnalára helyezi. A leletet a szükséges állagmegóvási munkálatok elvégzése céljából az oslói Kulturális Történeti Múzeumba szállították, ahol röntgen- és kohászati elemzéseknek vetik alá a pontos kovácsolási technika és a funkció tisztázása érdekében.

Az egyélű kardok a skandináv vaskor végének jellegzetes, helyi fejlesztésű és gyártású fegyverei voltak. Használatuk azt az átmeneti korszakot fémjelzi, mielőtt a viking harcosok körében széles körben elterjedtek és egyeduralkodóvá váltak volna a kétélű, gyakran importált (például frank eredetű) pengék. Ebben a történelmi korszakban a kardok nem csupán pusztító harci eszközként funkcionáltak, hanem rendkívül értékes presztízstárgynak is számítottak: a vas és az acél előállítása olyannyira költséges és időigényes folyamat volt, hogy egy ilyen fegyver birtoklása egyértelműen jelezte tulajdonosának magas társadalmi státuszát és vagyonát.

A norvégiai mezőgazdasági területek rendszeresen rejtenek magukban kora középkori leleteket (többnyire kifordított sírmellékleteket), ám egy intenzív művelés alatt álló szántóföldön egy ilyen egyben maradt, az ekék által szét nem roncsolt vasfegyver megtalálása kifejezetten ritkának és nagy tudományos értékűnek számít.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
• A leves, amely megállított egy háborút
• Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
• A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
• Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
• Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?