Titokzatos középkori kardot vizsgálnak Lengyelországban
Egy kivételes állapotban fennmaradt késő középkori másfélkezes kard került a lengyelországi Miechów múzeumába. A fegyvert névtelen adományozó juttata el az intézménynek, és bár a megtalálás körülményei így ismeretlenek, a kutatók szerint valószínűleg Łuków környékéről származik.
A penge formája és szerkezete
A kard meglepően jó állapotban maradt fenn. A pengén kisebb korróziós nyomok láthatók, de szerkezete jól megőrződött. A fegyver teljes hossza 123 centiméter, pengéje 94,5 centiméteres.
A penge karcsú profilú, a csúcs felé fokozatosan elvékonyodik, és éles szúróhegyben végződik. A felső szakaszon hatszögletű keresztmetszet figyelhető meg. A pengén sekély pengehorony fut végig. Ezek a barázdák nem díszítőelemek voltak: merevebbé tették a pengét, miközben csökkentették a tömegét és növelték a hatékonyságát, ami a késő középkori fegyverkovácsok fejlett technikai tudását tükrözi.
Markolat és keresztvas
A kard hosszú, keskeny és a vége felé elvékonyodó tüske segítségével kapcsolódik a markolathoz. A markolat tetején körte alakú markolatgomb található, amelynek hossza körülbelül 7,7 centiméter.
A markolatgomb átmérője fokozatosan szélesedik, és felül szegecseléssel rögzítették a markolat szerelvényeit. Formája megfelel az Ewart Oakeshott brit fegyvertörténész tipológiájában szereplő T3 típusnak. Az ilyen markolatgombok már a 14. század első felében megjelennek az ábrázolásokon, majd a 15–16. században széles körben elterjednek.
A kard keresztvasa ovális keresztmetszetű, és enyhén kiszélesedő végekben végződik. Karjai szögletes formában hajlanak egymással ellentétes irányba. Ez a forma a 15. század fegyverein jelenik meg először Közép-Európában, majd a század folyamán szélesebb körben elterjed.
A másfélkezes kardok harci szerepe
A penge alakja alapján a fegyver az Oakeshott-féle tipológiában a XVIIIa típusba sorolható. Az ilyen kardokat elsősorban a 15. századra keltezik. Jellemzőjük a hosszú, karcsú penge, a hatszögletű keresztmetszet és a viszonylag kevés pengehorony.
A fegyvert főként szúrásra tervezték. A keskeny hegy lehetővé tette, hogy a kard a lemezpáncél résein keresztül hatoljon be.
A meghosszabbított markolat különleges rugalmasságot adott a használat során. A harcos egy kézzel vagy két kézzel is forgathatta a kardot. Ez a kialakítás erőteljes, pontos szúrásokat tett lehetővé a közelharcban. A fegyvert ezért gyakran használták páncélos gyalogosok és lovagok az erősen védett ellenfelek ellen.
Miért nevezték másfélkezes kardnak
Lengyelország más területein is találtak hasonló fegyvereket, például Słubice közelében. Ezek a kardok a klasszikus egykezes kardok és a nagy kétkezes kardok közötti átmenetet képviselik.
A szakirodalom ezért másfélkezes kardként írja le őket. A fegyvert egy kézzel is lehetett használni, de a nagyobb ütőerő érdekében két kézzel is meg lehetett fogni.
Egyes történeti értelmezések szerint a kétkezes használat miatt a lovagoknak le kellett mondaniuk a pajzsról. Így a csatában gyakran nem viseltek heraldikai jelvényeket hordozó pajzsot.
A késő középkori művészetben is gyakran feltűnnek ezek a fegyverek. Többek között Albrecht Dürer ábrázolásain is megjelennek, ami jól mutatja jelentőségüket az európai harci kultúrában.
Ez is érdekelhet
Modern vizsgálatok a kard feltárására
A kutatók modern képalkotó módszerekkel vizsgálták meg a leletet. Komputertomográfiás és röntgenvizsgálat készült a fegyverről, amelyet a Lublini Orvostudományi Egyetem Törvényszéki Orvostani Tanszékének és Intézetének Grzegorz Teresiński professzor vezette kutatócsoportja végzett a Maria Curie-Skłodowska Egyetem Régészeti Intézetével együttműködve. A kutatók részletes 3D szkennelést is készítettek. Ez pontos digitális modellt biztosít a további kutatáshoz és a konzerválási munkákhoz.
