Kalandos középkor

„Végy kétszáz bárányt... naponta!” – hogyan készültek a középkor mesés lakomái? 

2017. május 30. 12:34

Egy több száz fős esküvői vacsora elkészítése ma is nagy kihívás a legjobb szakácsok számára is. Gondolhatjuk, mekkora kihívás lehetett ugyanez a középkorban, elektromosság, hűtők és gáztűzhelyek nélkül. Egy 15. századi szakácskönyv oldalain feltárulnak a lakomák szervezésének fortélyai.

Középkori lakoma

„Ne legyen se túl sok, se túl kevés!”

VIII. Amadé savoyai herceg a 15. század egyik legkalandosabb életű uralkodója volt. Sikeres diplomataként jó kapcsolatokat ápolt Luxemburgi Zsigmond császárral, saját törvénygyűjteményt adott ki, jelentősen növelte országa területét, egyetemet alapított, sőt, élete végén egy rövid időre V. Félix néven még ellenpápává is választották őt a bázeli zsinaton. A nem mindennapi életutat magáénak mondható Amadénak azonban azért is hálásak lehetünk, hogy 1420-ban hosszas unszolás után sikerült rávennie udvarának főszakácsát, egy bizonyos Chiquart mestert, hogy írja meg tapasztalatait a szakácsmesterségről. Chiquart műve a Du fait de couisine (A konyhai cselekedetekről) címet kapta és napjainkban a középkori konyhaművészet egyik legértékesebb forrásának számít.

Bár különféle szakácskönyvek már korábban is készültek Európában, azok tulajdonképpen egyszerű receptgyűjtemények voltak. Chiquart műve azonban már sokkal inkább hasonlít a mai szakácskönyvekre, hiszen az egyes ételekhez szükséges hozzávalók egyszerű felsorolásán túl, részletes útmutatásokat is tartalmaz arra vonatkozólag, hogyan is kell elkészíteni az adott fogást. Az egyetlen dolog, ami ma már szokatlannak tűnhet benne, hogy nem tüntette fel benne, hogy pontosan milyen mennyiségben kell használni a különféle hozzávalókat. A hiánynak azonban egyszerű magyarázata van: A mennyiséget mindig az asztaltársaság mérete határozta meg, így – ahogy Chiquart írta – „pont jó mennyiséget kell használni, úgy, hogy az ne legyen se túl sok, se túl kevés.”

14. századi ábrázolás egy hentes boltjáról

A könyv különlegessége, hogy a receptek előtt egy önálló tanulmányt olvashatunk arról, hogyan is kell előkészíteni és megvalósítani egy hatalmas lakomát. Az írásból kiderül, hogy egy-egy lakoma sikere olyan, ma talán már hétköznapinak tekintett dolgokon múlhatott, minthogy sikerül-e időben beszerezni a kellő mennyiséget a különféle alapanyagokból. A „kellő mennyiség” azonban egészen elképesztő számokat takarhatott: Chiquart szerint a lakoma minden egyes napjára szükség van 200 bárányra, 100 borjúra és 2000 szárnyasra. Ha pedig a lakoma egy egész héten keresztül tartana, ezek a számok értelemszerűen megsokszorozódnak, sőt kiegészülnek jelentős mennyiségű hallal is, amelyet a pénteki és szombati böjti napokon szolgáltak  fel.

Chiquart számai pedig nem is túlzóak, ha figyelembe vesszük, hogy a középkori angol királyi udvar lakomáin mekkora ételmennyiség fogyott el. Tudjuk például, hogy 1251 karácsonyán III. Henrik 830 szarvast, 200 vaddisznót, 1300 nyulat, 385 galambot és 115 darut szolgált fel vendégeinek. A II. Edward lovaggá avatását övező ünnepségen pedig 400 ökör, 800 bárány, 400 sertés és 40 vaddisznó került az asztalra.

Fahéjárus egy középkori kódexben

A hús beszerzését ezért megfelelő időben meg kellett kezdeni. Chiquart szerint 40 lovasnak már két hónappal a tervezett lakoma előtt neki kellett látnia a vadászatnak, hogy kellő mennyiségű szárnyast gyűjtsenek be. Hasonlóképp a helyi hentesnek is hatalmas állatmennyiséget kellett felhalmoznia. A helyzetet tovább nehezítette, hogy az előkelő vendégek számára nem illett tartósított, sózott húst felszolgálni, egy jeles alkalomhoz minden esetben friss étel dukált. A befogott szárnyasokat és lábasjószágokat így megfelelő ketrecekben és karámokban kellett tárolni egészen a lakoma napjáig, amikor frissen lehetett aztán levágni azokat.

Nagy gondot kellett fordítani a fűszerek beszerzésére is. Chiquart munkájában megkülönböztette az úgynevezett „nagyobb és kisebb” fűszereket. A nagyobb fűszerek közé sorolta a fehér, illetve mekkai gyömbért, a borsot, a fahéjat és az édenmagot, amelyet Afrika nyugati részéről importáltak a korszakban. A kisebb fűszerek között olyan hozzávalókat találhatunk, mint például a szerecsendió, a mandula, a lóhere, a datolya, a mandula, illetve a különféle ételszínezékek és díszítőelemek.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Fahéjárus egy középkori kódexben14. századi ábrázolás egy hentes boltjárólKonyhai munkák egy 14. századi ábrázoláson
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!