Hónap: június • Nap: 07
1206. június 7.
III. Ince pápa felszólítja a magyarországi főpapokat és főurakat, hogy tegyenek hűségesküt II. András születendő fiának ( a majdani IV. Bélának )
1243. június 7.
IV. Béla megerősíti és bővíti a szepesi nemesek kiváltságait és rögzíti katonáskodási kötelezettségeiket
1494. június 7.
A spanyolok és a portugálok felosztják a világot
Hosszabb diplomáciai előkészületek után a spanyol Tordesillas városban konferenciára került sor a két nagyhatalom, Spanyolország és Portugália között. A tárgyalások a már felfedezett és ezután felfedezendő világ érdekszférákra való felosztásáról folytak. A szerződés, amelyet a konferencia végeztével mindkét gyarmati hatalom aláírt, a következő szabályozásokat tervezte: - A világot két részre osztják; a demarkációs vonal északról délre húzódik az Azori-szigetektől mintegy 370 mérföldnyire; - Spanyolország kapja az ettől a határtól nyugatra fekvő, Portugália a keletre fekvő területeket; - Azok a felfedezések, melyeket bármely fél a másik területén tesz, a világnak azon a részén uralkodó mindenkori gyarmati hatalmat illetik meg; - Ezen szerződés érvénybelépésének határideje a szerződés évének, azaz 1494. júliusának 20. napja. A szárazföld és a tengerek felosztása után maradt még a demarkációs vonalak bemérése, amit rendezni kellett. Mindkét fél megegyezett egy tízhónapos határidőben, melyen belül a szerződést kötött uraknak kettő vagy négy evezőshajót kell küldeniük, hogy a fentnevezett vonalat közösen meghúzzák. Továbbá megegyeztek abban, hogy Spanyolországnak szabad átutazási joga van a Portugália befolyása alatt álló területeken, hogy így az Azori-szigetektől nyugatra eső saját területeire eljuthasson. VI. Sándor pápa 1493-ban született javaslatához képest a demarkációs vonal egyértelműen nyugatra tolódott, ami Portugáliát juttatta előnyökhöz. A tordesillasi szerződés létrejöttében a pápának is fontos szerepe volt. A Borgiák híres spanyol nemesi nemzetségéből származó VI. Sándor már egy évvel azelőtt az "Inter caetera divinae" bullában kölcsönös megállapodást indítványozott Spanyolország és Portugália között, hogy a gyarmatpolitikai konfliktusokat elkerüljék. Az ugyanebben az évben létrejött rendelet, a "Dudum siquidem" kiegészítette a pápai indítványt. Mindkét esetben Spanyolországból származó javaslatok képezték a szöveg alapját. Portugál részről azt gyanították, hogy a Borgia-pápa spanyol hazájának akar kedvezni.
1660. június 7.
II. Rákóczi György meghal Váradon
1826. június 7.
Meghal Joseph Fraunhofer német optikus
Straubingban született 1787. március 6-án. Apja üvegcsiszoló volt, ő maga optikusként dolgozott az Untzschneider Optikai Intézetben München mellett. 1818-tól az intézet vezetője volt. 1817-ben a müncheni akadémia levelező tagja lett, majd 1823-ban professzor és az erlingeni egyetem díszdoktora. Fiatalon, tuberkulózisban halt meg. Különféle üvegfajták fénytörő tulajdonságainak vizsgálata során sötét vonalakat figyelt meg a nátrium lángjának színképében, ezután más elemeknél is keresni kezdte ezeket. Spektrumvonalak százainak vizsgálata révénmegállapította, hogy az elemek színképeiben a vonalak egymáshoz viszonyított helyzete állandó, függetlenül attól, hogy a fény a Nap sugárzásából, a Hold vagy a bolygók visszavert fényéből vagy a laboratóriumban hevített fémből ered-e. Fraunhofer 1814-től 576 vonalat ábrázolt és a legerősebbeket A-tól G-ig terjedő betűkkel jelölte. Elnevezéseit ma is használják. Elsőként alkalmazta az optikai rácsot - üveglemezre karcolt finom vonalakat - a fény felbontására. A Nap átmérőjének mérésére heliométert szerkesztett. Munkássága megnyitotta az utat a színképelemzés fejlődése előtt. A Nap színképében ma a látható fény övezetében csaknem 25 ezer vonalat ismernek. Ezek elnyelési vonalak, amelyeket a nap vagy a csillagok légkörében található gázok szelektív abszorpciója hoz létre. A vonalakat először Brewsater próbálta megmagyarázni 1834-ben, a végleges értelmezést Kirchhoff törvénye adta meg 1860-ban. Eszerint minden gáz vagy gőz valamely hőmérsékleten azokat a színeket nyeli el, amelyeket azonos hőfokon maga is kibocsátani képes. Mindezt a XX. században a fény atomelmélete támasztotta alá.
1843. június 7.
Meghal Hölderlin, az idealista költő
A 73 éves korában Tübingenben elhunyt német költő, Friedrich Hölderlin életének utolsó 40 évét szellemi homályban töltötte. Politikai reményeit a restauráció szertefoszlatja. Ez éppúgy közrejátszott betegsége kialakulásában, mint a házitanítóként naponta elszenvedett nyomasztó életkörülményei. Életműve - lírája, "Hyperion" című regénye, "Empedoklész halála" (1798-1800) című drámatöredéke - a görög versmértéket és formákat újítja fel. Költeményeit idealizmus hatja át, írásaiban az emberhez méltó, demokratikus társadalom utópiája jelenik meg. Ideáljait, a szabadságot, a szépséget és a szerelmet Friedrich Hölderlin a görög-római antikvitásban véli megtalálni.
1896. június 7.
Megszületett Nagy Imre miniszterelnök
Kaposváron született, lakatossegédként került Budapestre, itt lépett kapcsolatba a szociáldemokrata mozgalommal. 1915-ben behívták katonának, a következő év nyarán az orosz fronton hadifogságba került, majd csatlakozott a Vörös Gárdához, harcolt a polgárháborúban, végül 1920-ban belépett a bolsevik pártba. 1921-ben hazatért Magyarországra, részt vett az MSZDP munkájában, de 1925-ben kizárták a pártból. Alapító tagja lett az MSZMP-nek. 1927-ben rövid időre letartóztatták. Kiszabadulását követően Bécsbe, majd Moszkvába emigrált. A szovjet fővárosba 1930-ban érkezett, dolgozott a Komintern Agrártudományi Intézetében, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalában, valamint a moszkvai rádiónál, ahol a magyar nyelvű adások szerkesztője volt. 1944-ben az MKP vezetőjeként tért haza és az Ideiglenes Nemzeti Kormány földművelésügyi minisztere lett. Ezután egy ideig belügyminiszter, majd 1947-49 között az Országgyűlés elnöke volt. Mivel nem értett egyet a személyi kultusszal, a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával, fokozatosan háttérbe szorult, kizárták a pártvezetésből. 1952-ben újból visszatért a politikai közéletbe; volt élelmezési, majd begyűjtési miniszter, novembertől pedig a Rákosi-kormányban miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett. Első miniszterelnöksége 1953. július 4-től 1955. április 18-ig tartott, s ezen idő alatt több népszerű intézkedést hozott. 1955 elején ismét leváltották tisztségéből, az MDP-ből is kizárták. Nem volt hajlandó önkritikára, programjához ragaszkodott, sőt azt számos esetben tovább is fejlesztette.
1956. október 23-án tüntetők követelésére visszavették a párt legfelső vezetésébe, október 24-én lett újból miniszterelnök. E tisztségében egyfelől igyekezett a forradalom legfőbb célkitűzéseit elfogadtatni az MDP-vel, valamint a szovjet vezetéssel, másfelől mérsékelni igyekezett az általa túlzottnak ítélt követeléseket. A társadalom akaratával mindinkább azonosulva tűzszünetet hirdetett, fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer újbóli bevezetését. Válaszul arra, hogy a fegyverszünet ellenére újabb szovjet csapatok érkeztek az országba, november 1-jén kinyilvánította Magyarország semlegességét, kilépését a Varsói Szerződésből kérve a négy nagyhatalom, s az ENSZ támogatását. November 4-én hajnalban a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket, ám a Kádár-kormány ígéretében bízva november 22-én elhagyta a diplomáciai képviselet épületét, mire a szovjetek letartóztatták, majd Romániába hurcolták. Később hazahozták, s Budapesten a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével, koncepciós perben: 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése valamint hazaárulás hamis vádjaival halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. Másnap hajnalban, 1958. június 16-án több társával együtt kivégezték. Teljes rehabilitálása és ünnepélyes újratemetése csak a rendszerváltás küszöbén, 1989. június 16-án, sok tízezer ember jelenlétében zajlott le. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette a törvénysértő vád alól.
1919. június 7.
Clemanceau jegyzéket intéz a tanácskormányhoz
A párizsi békekonferencia munkáját és az antant politikáját irányító Legfelsőbb Tanács (Clemenceau, Orlando, Wilson és Lloyd George) június 5-én megvitatta a csehszlovák hadsereg veresége nyomán kialakult helyzetet. Clemenceau, mint a békekonferencia elnöke június 7-én a tanácskormányhoz intézett jegyzékben követelte a felvidéki támadás haladéktalan beszüntetését. Engedelmesség esetén kilátásba helyezte: meghívják a magyar fél képviselőit Párizsba, és megkötik a békeszerződést.
Kun június 9-i válasza: Csehszlovákia szegte meg az 1918. novemberi belgrádi fegyverszüneti egyezményt, a Tanácsköztársaság védelmi háborút folytat, amit hajlandó beszüntetni, ha az érdekelt államok Bécsben tárgyalnak a fegyverszüneti egyezményről.
Június 11-én a párizsi Külügyminiszterek Tanácsa elfogadta, majd a következő napon a Legfelsőbb Tanács jóváhagyta a véglegesnek tekintett csehszlovák-magyar és román-magyar határvonalakat.
1921. június 7.
Franciaország támogatásával megalakul a Kisantant, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia szövetségi rendszere
A kisantant megalakításának első lépése Csehszlovákia és Románia 1921. április 23-án kötött szövetsége volt, majd Csehszlovákia és Jugoszlávia is szövetségi szerződést írt alá. Ezután 1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, s ezzel kialakult a kisantant. Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia katonai-politikai szövetségi rendszere kezdettől fogva élvezte Franciaország támogatását. Célja a Duna-medencében és a Balkán-félszigeten az első világháború befejezése után született párizsi békeszerződések és a kialakult erőviszonyok fenntartása volt, de mindenekelőtt Magyarország és Bulgária ellen irányult. Volt bizonyos mértékű szovjetellenes vonás is a kisantant politikájában, Hitler hatalomra jutása után pedig a szövetség náciellenes vonása erősödött meg. Elsősorban Magyarország esetleges revíziós igényeit, Magyarország és Ausztria újraegyesülését és a Habsburg-monarchia helyreállítását ellenezték. A három kétoldalú szerződést 1929. május 21-én egyidejűleg hosszabbították meg Belgrádban. A kisantant az 1930-as évektől az agresszív német és olasz diplomácia, valamint az angol és francia megbékéltetési politika miatt elvesztette súlyát, fellazult, majd az 1939-es müncheni egyezmény után végleg felbomlott.
1939. június 7.
Németország megnemtámadási szerződést köt Lett- és Észtországgal
1941. június 7.
Borisz bolgár cár látogatást tesz Hitlernél
1951. június 7.
Végrehajtják az utolsó halálos ítéletet a náci háborús bűnösökön
Landsbergben felakasztották Paul Bodelt, Werner Braunét, Erich Naumannt és Otto Ohlendorfot, akiket zsidók, cigányok és más `nemkívánatos elemek` tömeges legyilkolásában találtak bűnösnek. Szintén felakasztották Oswald Pohlt, a koncentrációs táborok igazgatási vezetőjét, aki így felelős volt a varsói gettó lerombolásáért, valamint Georg Schallenmairt és Otto Schmidtet, akik Buchenwaldban ismeretlen számú foglyot gyilkoltak meg.
1979. június 7.
Először tartanak közvetlen választásokat az Európai Parlamentbe
1979. június 7-10. között Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, az NSZK-ban és Olaszországban megrendezték az első közvetlen választásokat az Európai Parlamentbe. A választásokon való részvétel igen változó: a legmagasabb a résztvevők aránya Olaszországban (85%), a legalacsonyabb pedig Nagy-Britanniában (32%). Az Európai Parlamentben 410 képviselő foglal helyet: 112 szocialista és szociáldemokrata, 106 kereszténydemokrata, 63 konzervatív, 44 kommunista és 40 liberális.
1980. június 7.
Meghal Henry Miller író
Henry Miller 88 éves korában elhunyt Pacific Palisades-i otthonában. Az amerikai író műveiben tág teret kap a szexualitás ábrázolása, amiért gyakran obszcenitást vetnek a szemére. Miller számára viszont az a lényeg, hogy tiltakozzon a tabuk és a konvenciók ellen, hogy támadja a puritán-polgári értékrendet, amely korlátozza a szabadságot. Művei, például a `Ráktérítő` (1934), a `Nemiség` (1945), a `Clichy csendes napok` (1968) életrajzi indíttatásúak és sokszor az anarchizmus felé hajló erős individualizmusról tanúskodnak. Gondolatai sokakban keltettek felháborodást.
1996. június 7.
Meghal Francis Max Factor jr., amerikai sminkmester és kozmetikus
Édesapja a cári Oroszországban volt kozmetikus, onnan vándorolt a család Amerikába. 1904. augusztus 18-án született St. Louis-ban. Ő először Los Angelesben színházi sminkmester volt, majd a film fővárosába, Hollywoodba költözött. Megjelenéséig a filmsztárok arca egyhangúan szürkés-zöld volt, ezután gondosan kikészítve, színesen jelentek meg a mozivásznon. A színes film elterjedésével a Factor család vagyona is gyarapodott az általuk gyártott kozmetikai szerek révén, s mire az idősebb Factor meghalt, már milliomosnak számított. Apja halála után Francis Factor Max-re változtatta nevét, és testvérével Davissel jelentős beruházásokkal létrehozták a Max Factor kozmetikai céget. Tru-Color ajakrúzsukat és más készítményeiket olyan nagy sztárok népszerűsítették, mint Lana Turner, Rita Hayworth és Marlene Dietrich. A testvérek azonban 1973-ban eladták cégüket, amely most Procter és Gamble néven működik tovább.
