Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám

2019. november 6. 12:16 MTI

205 éve, 1814. november 6-án született a svájci Unter-Embrachban Ganz Ábrahám vasöntőmester, gyáros, a magyar nehézipar egyik megteremtője. Gyártmányaival az 1855-ös és 1867-es párizsi, és az 1862-es londoni világkiállításon bronzérmet, az 1867-es svájci iparmű-kiállításon ezüstérmet nyert.

Korábban

A Városliget széle is felmerült a Nyugati pályaudvar lehetséges helyszíneként
Európa harmadik iparművészeti múzeumaként nyílt meg „a cigánykirály palotája”
A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Monarchia egyik legnagyobb iparosa, Emil Skoda

Kilencgyermekes kántortanító családjában látta meg a napvilágot. Előbb ács mesterséget, majd Zürichben öntészetet tanult. Húszévesen vándorútra indult, öntőinasként számos német, francia, olasz és osztrák gyárban szerzett tapasztalatot.

1841-ben jutott el Pestre, ahol részt vett a Széchenyi István által kezdeményezett József Hengermalmi Társulat gőzmalmának gépszerelési, öntödei munkálataiban, s csakhamar első öntőmester, később a gépészeti részleg vezetője lett.

1843-ban egy üzemi balesetben fél szemére megvakult, a kártérítésből és a cég nyereségéből kapott részesedéséből indította be önálló vállalkozását.

Első műhelyét Budán, a mai Bem József utcában nyitotta meg, a „vas és ércöntő intézet” 1845. január 24-én kapta meg a működési engedélyt.

Ganz kezdetben egy tégelykemencével, két fadaruval és hét segéddel dolgozott, főleg öntöttvas használati tárgyakat készített a lakossági igények kielégítésére, de a Lánchídhoz is szállított öntöttvas elemeket, kereszttartókat és tartóoszlopokat.

Üzeme 1846-ban a harmadik pesti iparmű-kiállításon öntöttvas kályháival a kiállítás ezüst és József nádor bronz érmét nyerte el.

A szabadságharc alatt már hatvan munkása volt, ágyúkat és ágyúgolyókat gyártott a honvédseregnek. Ezért később az osztrák hadbíróság hatheti várfogságra ítélte, amit azonban svájci közbenjárásra nem hajtottak végre.

1849. október 24-én feleségül vette Heisz Lőrinc kékesmester és akkori városbíró leányát, s mert gyermekük nem született, két árva rokon lányt fogadtak örökbe.

Ganz 1853-ban kísérleti jelleggel vasúti kocsikerekeket kezdett gyártani az angol John Burn által feltalált kéregöntéses technika felhasználásával.

1855-ben az egész Habsburg Birodalom területére kizárólagos jogot kapott a kéregöntésű öntvények készítésére, a továbbfejlesztett technikát egy év múlva szabadalmaztatta. Ganz a kerekeknek a sínnel érintkező, gyorsan kopó részeit antimonos kezeléssel igen keményre edzette, ezzel sokszorosára növelte élettartamukat.

Termékeit a Monarchián kívüli országokba is exportálta, az 1867-es kiegyezésig mintegy százezer vasúti kereket szállított 59 vasúttársaságnak. Gyártott vasúti váltóalkatrészeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket, gabonaipari őrlőhengereket is.

Öntödéje idővel lakatos-, mintaasztalos- és kovácsműhelyekkel bővült, s „országos gyár” minősítést kapott. 1863-ban Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki a gyárost, 1865. június 8-án pedig az uralkodó személyesen is meglátogatta az üzemet.

Ganz gyártmányaival az 1855-ös és 1867-es párizsi, és az 1862-es londoni világkiállításon bronzérmet, az 1867-es svájci iparmű-kiállításon ezüstérmet nyert.

A vállalatát egyedül vezető Ganz 1859-ben Mechwart Andrást tette meg igazgatónak, aki a gyárat európai színvonalúvá fejlesztette, a cég számos szabadalommal büszkélkedhetett.

Ganzot 1861-ben beválasztották Buda képviselőtestületébe, 1863-ban Buda díszpolgára lett. Idehaza mindig magyar ruhában járt, bár svájci állampolgárságát megtartotta.

Munkásaiért felelősséget vállaló gyáros volt, sokat fordított szociális célokra. Üzemében Magyarországon akkor egyedülálló nyugdíjas- és betegpénztárt létesített, svájci szülővárosának segélyegyesületét is rendszeresen támogatta.

A Ganz-gyárban 1867. november 23-án készült el a százezredik kéregöntésű vasúti kerék. A jeles eseményre Ganz ezüst emlékérmet veretett minden alkalmazottjának, vacsorát adott nekik és családtagjaiknak, ő pedig egy díszes, minden dolgozója által aláírt üdvözlő okiratot kapott.

A túlfeszített munka és a családi problémák kikezdték idegrendszerét. 1867. december 15-én, 53 éves korában öngyilkos lett: levetette magát a pesti Duna-parton álló, Ybl Miklós által épített palotájának függőfolyosójáról. Mauzóleuma - amelyet ugyancsak Ybl tervezett - a Kerepesi úti temetőben található.

Halála után az örökösök Ganz közvetlen munkatársait: Eichleter Antalt, Keller Ulrikot és Mechwart Andrást bízták meg a gyár vezetésével, amely ekkor vette fel a Ganz és Társa nevet.

Az öt részlegből álló, mintegy 370 alkalmazottat foglalkoztató céget a Ganz család eladta, s 1869 áprilisától részvénytársasággá alakítva, „Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.” néven folytatta működését.

A műszaki igazgató Mechwart András lett, akinek irányításával 1869 után a Ganz a Monarchia egyik legjelentősebb vállalatcsoportja lett.

A magyar nehézipar egyik megalapozójának nevét vállalatai mellett Budán utca, Pesten kéttannyelvű szakközépiskola, Zalaegerszegen ugyancsak szakközépiskola viseli.

Első gyárában 1964-ig folyt termelés, az épületben 1969-ben Öntödei Múzeumot létesítettek: ennek parkjában, a magyar öntőmesterek sorában látható Ganz Ábrahám szobra is.

1985-ben a nevét viselő díjat alapítottak az egykori Ganz Gépgyárból kivált vállalatok mérnökei, tervezői számára, melyet évente, a technológiai fejlesztés és korszerűsítés terén végzett újításokért adnak át.