Vasszögeket találtak az elhunytak mellkasán egy római temetőben

2026. március 12.-Múlt-kor

Egy római temetkezés különös elemére bukkantak a Via Ostiense mentén feltárt nekropoliszban. A régészek több sírban apró vasszögeket találtak az elhunytak mellkasán. A lelet arra utal, hogy az ókori rómaiak mágikus eszközökkel igyekeztek biztosítani a halál véglegességét és megakadályozni a nyugtalan szellemek visszatérését.

(Forrás: Római Különleges Felügyelőség)

A Via Ostiense menti nekropolisz felfedezése

A római Ostiense nekropolisz egy újonnan feltárt szakaszán végzett ásatások különös temetkezési gyakorlat nyomait hozták felszínre. A régészek több sírban apró vasszögeket találtak az elhunytak mellkasán.

A lelőhely a Via Ostiense mentén fekszik. Ez az út az ókori Rómát Ostia kikötőjével kötötte össze, és a város egyik legfontosabb közlekedési útvonala volt. A feltárásokat a római régészeti felügyelőség irányította.

A nekropolisz az ókor egyik jelentős temetkezési tájegysége volt. Hosszú évszázadok alatt alakult ki. A területen monumentális mauzóleumok, díszes sírépítmények és egyszerűbb temetkezések egyaránt előfordulnak.

Szokatlan részlet a késő antik római temetkezésben

A régészek elsősorban késő antik sírokat vizsgáltak. Ezekben a temetkezésekben a halottakat közvetlenül a földbe fektették, vagyis inhumációs temetést alkalmaztak.

Több sírban ugyanazt a különös részletet figyelték meg. A csontvázak a korszakra jellemző testhelyzetben feküdtek, de a mellkas közepére egy kis vastárgy került. A tárgy nem tartozott a koporsóhoz vagy a sírszerkezethez.

A régészek ezért arra jutottak, hogy a vasszöget tudatosan helyezték el. A jelenség több sírban ismétlődött, így a gesztus nem véletlen, hanem egy temetkezési rituálé része lehetett.

A szög, mint mágikus eszköz a római temetkezésben

Az ókori római rituális gondolkodásban a szögek különleges jelentést hordozhattak. Úgy tartották, hogy a szög „rögzíti” vagy stabilizálja az eseményeket és az állapotokat.

Temetkezési környezetben ez a gesztus valószínűleg azt szolgálta, hogy az elhunyt halála véglegessé váljon. A szög szimbolikusan lezárhatta az átmenetet az élők világa és a halottak világa között.

A kutatók szerint a gyakorlat apotropaikus szerepet is betölthetett. Az apotropaikus tárgyak célja az ártó erők elhárítása. A mediterrán világban sokan úgy hitték, hogy a vas elűzi a rossz szellemeket.

Egy vasszög elhelyezése a sírban ezért egyszerre védhette a temetést és megakadályozhatta, hogy a halott visszatérjen az élők közé.

Egy ősi rituálé emléke

A szertartás egy régi vallási hagyományt is felidézhet. A római vallásban ismert volt a clavum figere rítusa, vagyis a szög beverése.

Ezt a szertartást a rómaiak és már az etruszkok is gyakorolták. A rítus az idő múlását jelképezte, és egy lezárt ciklust vagy eseményt rögzített.

Bár a temetkezési szokás nem azonos ezzel a rítussal, a gondolkodásmód hasonló lehetett. A szög itt is egy állapot véglegesítését fejezhette ki.

A Földközi tenger térségében több hasonló leletet is ismernek. Az ilyen gyakorlatok az ókori világ egyik gyakori félelmét tükrözik. Sokan tartottak attól, hogy a halottak nyugtalan szellemei visszatérhetnek.