Vaskori és római kori kutakat tártak fel Angliában
Két különböző korszakból származó, kivételesen jó állapotban fennmaradt deszkabéléses kútbélést és kivájt fatörzs-bélést tártak fel egy modern csővezeték építését megelőző régészeti munkálatok során az angliai Hampshire-ben. A londoni University College (UCL) régészeti intézetének délkeleti regionális kutatócsoportja szerint a természetes forrásra épülő víznyerő helyeket a radiokarbonos kormeghatározás alapján a kora vaskortól egészen a római korig folyamatosan használták a helyi közösségek.
- Régészek öt jó állapotú, fából épült ókori kútszerkezetet azonosítottak Dél-Angliában.
- A leletek a kora vaskortól egészen a római uralom idejéig használatban voltak.
- Az oxigénhiányos talaj kivételes részletességgel őrizte meg a faépítményeket és a szerszámnyomokat.
A Southampton városától északra fekvő lelőhelyen végzett munkálatok során a szakemberek összesen öt faépítményt azonosítottak, amelyeket a nedves, oxigénhiányos talajkörnyezet kímélt meg a lebomlástól. Rachael Geoghegan ásatásvezető tájékoztatása alapján a faanyag annyira jó állapotban maradt meg, hogy a felületen még a korabeli ácsszerszámok és fejszék vágásnyomai is tisztán kivehetők. A kutakat egy új, 19 kilométer hosszú regionális vízvezeték-hálózat kiépítését megelőző leletmentés során találták meg, így a modern vízügyi beruházás egy több mint kétezer éves vízgazdálkodási rendszert hozott a felszínre.
A feltárt építmények közül négy a vaskorból származik. Ezeket a kutakat kivájt tölgyfarönkökből alakították ki, amelyeket mély gödrökbe süllyesztettek; a legnagyobb rönk átmérője eléri a 70 centimétert. Az egyik vaskori kút szerkezetét egy karókból álló gyűrűvel támasztották meg, míg egy másiknál korabeli javítási munkálatok nyomait is azonosították, ahol egy törött faásó pengéjét használták fel a sérült falszakasz megerősítésére. Az egyik rönkön elvégzett szénizotópos kormeghatározás megerősítette, hogy az építmény a Kr. e. 719 és Kr. e. 396 közötti kora vaskori időszakban készült.
Az ötödik, római korra datálható kút építészeti szempontból jelentősen eltér a korábbiaktól. A római mérnökök a kivájt fatörzsek helyett egy sekély, téglalap alakú gödröt ástak, amelyet deszkákkal és karókkal béleltek ki. Hannah Street, a vizes közegben megőrződött faanyagok specialistája elmondta, hogy ez a kút idősebb fákból származó vastag gerendák és fiatalabb ágakból készült cölöpök kombinációjából épült fel.
A feltárás során a vaskori rönköket egyben emelték ki, a római kút szerkezetének fázisait pedig fotogrammetriai eljárással, 3D-modellek segítségével dokumentálták. A faanyagot jelenleg vízzel teli tartályokban tárolják a kiszáradás megelőzése érdekében, miközben a szakemberek dendrokronológiai vizsgálatokkal igyekeznek pontosítani az építés idejét.
Ez is érdekelhet
A lelőhely egyetlen helyszínen teszi kézzelfoghatóvá a kelta vaskor és a római uralom közötti technológiai és életmódbeli átmenetet. Britannia területén a vaskor a Kr. e. 8. században vette kezdetét, amikor a helyi törzsek áttértek a fejlettebb vasművességre és a kiterjedtebb mezőgazdasági termelésre. Ezek a közösségek jellemzően természetes források, folyók és völgyek közelében alakították ki településeiket, ahol a stabil vízellátás létfontosságú volt az állattartás fenntartásához. A hampshire-i leletek bizonyítják, hogy a helyi kelta lakosság komoly mérnöki tapasztalattal rendelkezett a talajvíz kiaknázása és a fa megmunkálása terén.
A rómaiak Kr. u. 43-ban kezdték meg Britannia szisztematikus meghódítását, ami a szigetország déli részén viszonylag gyors társadalmi és technológiai átalakulást hozott. A római adminisztráció új vízgazdálkodási módszereket és szabályos kutakat honosított meg a provinciában, amelyek gyakran leváltották a korábbi, fatörzsekre épülő hagyományokat. A hampshire-i lelőhelyről származó kerámiatöredékek és a szögletes kialakítású kút azonban azt jelzik, hogy a helyi lakosság a római hódítás után is ragaszkodott a bevált, ősi forráshoz.
