A minószi civilizáció ritka építményét veszélyezteti a krétai repülőtér
Görög régészeti szakmai szervezetek arra figyelmeztettek, hogy az új krétai nemzetközi repülőtérhez (Kastelli) kapcsolódó radarépítési munkálatok helyrehozhatatlan károkat okozhatnak a Papoura-hegyen nemrég feltárt, ritka bronzkori minószi műemlékben. A Görög Régészek Szövetségének krétai tagozata és a Szerződéses Régészek Szövetsége közös állásfoglalást adott ki, miután a görög Államtanács elutasította a léginavigációs rendszerek telepítése elleni jogi fellebbezést. Bár a bírósági döntés elhárította a beruházás jogi akadályait, a régészek szerint az építmény védelmének és konzerválásának feltételei továbbra is tisztázatlanok maradtak.
- Két görög régészeti szövetség aggodalmát fejezte ki a krétai Papoura-hegyen tervezett radarépítési munkálatok miatt.
- A dombtetőn egyedülálló, labirintusszerű, körkörös minószi épületegyüttest fedeztek fel 2024-ben.
- A szakemberek szerint a robbantások és a munkagépek veszélyeztetik a műemléket, amelynek állagmegóvása még befejezetlen.
A szakmai szövetségek aggályai szerint a területen robbantásokat, kőzeteltávolítást és nehézgépes munkálatokat készítenek elő még azelőtt, hogy a műemlék végleges elhelyezéséről, konzerválásáról és szerkezeti biztonságáról szóló tanulmányokat jóváhagyták volna.
Kiemelték továbbá, hogy a kiterjedt épületegyüttes régészeti feltárása még nem fejeződött be, a felszínre hozott, az időjárás viszontagságainak kitett romok pedig sem ideiglenes, sem végleges védőtetőt nem kaptak. Maria Mari, a régészszövetség krétai elnöke a helyi médiának úgy nyilatkozott, hogy a probléma túlmutat magán a műemléken, mivel a radartelepítés az egész történelmi tájképet visszafordíthatatlanul megváltoztatja.
A mintegy 48 méter átmérőjű, 1800 négyzetméter alapterületű, körkörös épületegyüttest 2024-ben fedezték fel a Papoura-hegy tetején, amikor a terepet a repülőtéri radarrendszerek számára készítették elő. A Görög Kulturális Minisztérium már akkor a minószi régészet történetének egyik legkülönlegesebb leleteként jellemezte az építményt, amely 2025-ben egy rangos nemzetközi régészeti díjat is elnyert.
A hegy legmagasabb pontján álló komplexum nyolc koncentrikus kőgyűrűből áll, amelyek egy sajátos, labirintushoz hasonló alaprajzot rajzolnak ki. A leletek alapján a helyszínt elsősorban a középső bronzkorban használták, de az emberi tevékenység nyomai a későbbi minószi korszakokban is kimutathatóak maradtak.
A monumentális, kör alakú építmény pontos funkciója a mai napig heves viták tárgya a régészek körében. A feltárás eddigi eredményei arra utalnak, hogy a helyszín időszakosan közösségi szertartásoknak, vallási rítusoknak vagy nagyobb lakomáknak adhatott otthont. A lelet egyúttal újabb bizonyítékokkal gazdagította a minószi labirintusok eredetéről és funkciójáról szóló régészeti diskurzust.
Papoura kialakítása jelentősen eltér az olyan jól ismert, nagyméretű, palota jellegű minószi központokétól, mint Knósszosz vagy Phaisztosz, így a dombtetőn álló szentély vizsgálata alapvetően árnyalhatja a bronzkori krétai gyülekezőhelyekről és rituális terekről alkotott eddigi tudományos képet.
Ez is érdekelhet
A minószi civilizáció (Kr. e. 3000-1100) Európa első magasan fejlett bronzkori kultúrája volt, amelynek központja Kréta szigetén alakult ki. A társadalom hatalmas, adminisztratív és gazdasági központként működő palotakomplexumok köré szerveződött, amelyekhez kiterjedt tengeri kereskedelmi hálózat kapcsolódott a Földközi-tenger keleti medencéjében. A minószi építészet fejlettségét többszintes épületek, vízvezeték-hálózatok és élénk színű freskók jellemezték.
Bár a kultúra a Kr. e. 15. század közepe táján (részben a thérai vulkánkitörés hatásai, részben a mükénéi görögök hódítása miatt) hanyatlásnak indult, építészeti és mitológiai öröksége - beleértve a Minótaurosz labirintusának mondáját - mély nyomot hagyott a későbbi európai kultúrtörténetben.
