Kivételes germán temetőt és római városrészt tártak fel Elzászban
A kelet-franciaországi Horbourg-Wihr közelében egy kiterjedt római kori településrészt, valamint egy ahhoz kapcsolódó, kivételes leletanyagot felvonultató, Kr. u. 5. századi temetőt tártak fel a szakemberek. A Francia Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet (Inrap) hivatalos közleménye szerint az ásatásokat egy lakópark építését megelőzően végezték el az elzászi régióban. A felfedezés azért különösen jelentős, mert ritka régészeti bizonyítékokkal szolgál a Nyugatrómai Birodalom bukása és a Meroving-korszak kezdete közötti átmeneti, sokat vitatott időszakról.
- A franciaországi Horbourg-Wihrben megelőző régészeti ásatásokat végeztek egy római kori település területén.
- A szakemberek egy Kr. u. 5. századi temetőt azonosítottak, gazdagon felszerelt fegyveres sírokkal.
- A csontvázakon talált vágásnyomok és sérülések a korabeli népvándorláskori erőszakról tanúskodnak.
A mintegy másfél méter vastag, összetett rétegsorban a régészek megállapították, hogy a Colmar közelében fekvő terület a Kr. u. 1. század közepétől egészen a 3. századig folyamatosan lakott volt. A rajnai határvonal (limes) közelében fekvő római kori városrész (vicus) a 2. és 3. században indult gyors fejlődésnek. A kőalapokra épített, könnyen romló anyagokból készült lakóházak egy északkelet-délnyugati tájolású úthálózat mentén sorakoztak.
A feltárás során kutakat, tűzhelyeket és nagyméretű gödröket is azonosítottak, amelyek pontos kézműves funkcióját a jelenleg is zajló laboratóriumi vizsgálatok hivatottak tisztázni. A terület a 4. században hanyatlásnak indult, a korábbi lakónegyedet fokozatosan sötét hordalékréteg borította be.
Erre a már elhagyatott területre települt rá az 5. század második felében egy kisméretű, de annál jelentősebb temető. A feltárt területen összesen tizenegy felnőtt vagy idősebb serdülő, három gyermek, valamint két ló sírját azonosították. Az elhunytakat a testalkatukhoz igazított, négyszögletes vagy trapéz alakú sírgödrökben helyezték örök nyugalomra. A temető határait az ásatási terület keleti és déli részén elérték, azonban a nyugati peremen talált bolygatott emberi csonttöredékek arra utalnak, hogy a temetkezési hely eredetileg abba az irányba folytatódott.
A temető kiemelkedő leletegyüttesét két, gazdagon felszerelt férfisír adja. A halottak mellé kiváló minőségű fegyverzetet - fa hüvelyben lévő kardot, egyélű vaskardot, pajzsot és hajítódárdát - helyeztek. Ezek a mellékletek az 5. századi germán vezetők, illetve a római hadseregbe integrált szövetséges harcosok tipikus ismertetőjegyei. Az elhunytak magas társadalmi státuszát az aranyból és ezüstből készült, gránátberakásos öv- és fegyverdíszek is megerősítik. Két női sír szintén kitűnt a gazdagságával: ezekben aranyozott ezüst íjfibula-párokat, madár alakú ezüstfibulákat, üveggyöngy nyakláncokat, övcsatokat és csontfésűket találtak. A harcosok társadalmi rangját hangsúlyozta a két teljes lócsontváz is, amelyeket a lószerszámokkal együtt temettek el a sírkertben.
Az antropológiai vizsgálatok során az emberi maradványokon súlyos traumák és kezdetleges orvosi beavatkozások nyomait mutatták ki. Legalább két esetben találtak ellátatlan, rosszul összeforrt töréseket, amelyek közül az egyik a térdízület teljes megmerevedését és a végtag használhatatlanságát okozta.
Ennél is beszédesebb az a két egyed, akiknek a csontjain - köztük egy sípcsonton - éles fegyverektől származó, mély vágásnyomokat azonosítottak. Mivel a csontokon a gyógyulásnak semmilyen jele nem mutatkozik, a kutatók megállapították, hogy a sérültek a támadás után szinte azonnal életüket vesztették. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy az elhunytak mellé temetett fegyverek nem csupán reprezentációs célokat szolgáltak, hanem a mindennapos erőszak eszközei voltak.
Ez is érdekelhet
A Kr. u. 5. század az európai történelem egyik legviharosabb korszaka volt, amelyet a szakirodalom a nagy népvándorlás korának nevez. A Római Birodalom rajnai határvonala 406 utolsó napján átszakadt, és különböző germán törzsek (vandálok, alánok, szvébek) árasztották el Galliát. A római központi hatalom fokozatos összeomlásával párhuzamosan a frankok, a burgundok és az alemannok vetették meg a lábukat a térségben, gyakran eredetileg a rómaiak szövetségeseiként, majd később önálló királyságokat alapítva.
Az elzászi régió - ahol Horbourg-Wihr is található - ebben az időszakban az alemann és a frank befolyási övezet ütközőzónája volt. A most feltárt temető kivételes lehetőséget kínál a történészek számára, hogy pontosabb képet kapjanak arról, miként zajlott le a hatalomváltás és a germán népesség megtelepedése ezen a kulcsfontosságú határvidéken az ókor és a középkor határán.
