Lorca kéziratából született történelmi dráma hódít a spanyol mozikban
A spanyol filmtörténet egyik legnagyobb bevételt elérő hazai alkotásává lépett elő A fekete golyó című történelmi dráma. Az EFE spanyol hírügynökség és a Rentrak piackutató jelentése szerint a film november elejéig több mint öt és fél millió nézőt vonzott Spanyolországban, amivel történelmi összevetésben is a harmadik legsikeresebb spanyol mozifilmmé vált. A Javier Calvo és Javier Ambrossi által rendezett, Cannes-ban és számos más nemzetközi fesztiválon is díjazott alkotást Magyarországon a Mozinet Filmnapokon láthatja először a közönség novemberben.
- A fekete golyó a spanyol mozik egyik legnagyobb történelmi kasszasikere lett.
- A film Federico García Lorca töredékben fennmaradt színdarabjából építkezik.
- A cselekmény egy titkos klubszavazás és a polgárháború eseményeit kapcsolja össze.
A film forgatókönyvének kiindulópontját a granadai Centro Federico García Lorca archívumában őrzött, négy oldalon fennmaradt drámatöredék adja. A kézirat alapján az 1936-ban kivégzett Federico García Lorca egy olyan színdarabot tervezett, amely a korabeli társadalmi kirekesztés mechanizmusát mutatta volna be.
A töredék szövege Carlos és nővére párbeszédével indít. Cipriano Rivas Cherif rendező korabeli visszaemlékezéseiből az is tudható, hogy Lorca egy olyan jelenetet vázolt fel, amelyben egy fiatalt homoszexualitása miatt fekete golyóval szavaznak ki egy zárt, előkelő helyi klubból. Az alkotók ezt az alapszituációt vették át az 1932-ben játszódó kezdő jelenethez, hűen érzékeltetve, hogyan döntöttek névtelenül a zárt közösségek az elitből való kirekesztésről.
A cselekmény egy másik szála az 1936 nyarán kirobbant és 1939-ig tartó spanyol polgárháború vérzivataros idejébe visz el. Ennek az irodalmi alapját Alberto Conejero drámaíró La piedra oscura (A sötét kő) című, 2015-ben bemutatott darabja szolgáltatta. A történetszál Rafael Rodríguez Rapún, a köztársasági hadsereg tüzértisztje és egy sebesült katonát őrző fiatal felkelő (Sebastián) elképzelt találkozását dolgozza fel. Bár a filmbeli események fikciósak, maga Rapún valós történelmi személy volt: Lorca egykori személyi titkára és közeli bizalmasa a köztársaságiak oldalán szolgált a fronton, majd egy bombatámadás során szerzett sebesüléseibe 1937. augusztus 18-án belehalt egy tábori kórházban.
A spanyol–francia koprodukció a múltbeli eseményeket egy napjainkban játszódó (2017-es) harmadik történetszállal is összeköti, amelyben egy fiatal történész kutatja egy váratlan örökség és a család elhallgatott múltjának nyomait.
Ez is érdekelhet
Ez a szerkezet nemcsak a történet szereplőit kapcsolja össze, hanem rámutat arra a jogi és társadalmi változásra is, amely Spanyolországban a 20. század során végbement. A Franco-diktatúra idején, különösen egy 1954-es törvénymódosítás után, az azonos nemű vonzódást már nemcsak társadalmi kiközösítéssel büntették (mint az 1932-es klubszavazáson), hanem állami szinten üldözték és intézeti elzárással torolták meg, amelyet hivatalosan csak 1979-ben töröltek el.
A történelmi háttér egyik legfájdalmasabb mozgatórugója maga Federico García Lorca meggyilkolása. A költőt és drámaírót a jobboldali katonai felkelés megindulása után Granadában letartóztatták, majd a felkelők tisztázatlan körülmények között agyonlőtték. A történészek azóta is vizsgálják a kivégzés motívumait, amelyek között a köztársasági szimpátia mellett a nyílt homofóbia is központi szerepet játszott.
