Páncélosok ellen tervezett fal védte volna a Checkpoint Charlie-t
A berlini Checkpoint Charlie határátkelő megerősítésére és átalakítására vonatkozó, 1961-ben készült tervekre bukkantak a keletnémet (NDK) iratanyagok között. A Die Welt hírportálon közzétett levéltári dokumentumok szerint a keletnémet határőr-utászalakulatok egy masszív, tankok számára áthatolhatatlan betontömböt terveztek a nyugati oldalra, amelyet virágládákkal és zászlókkal kívántak esztétikusabbá tenni. A tervek megvalósítása végül felemás módon történt meg, mivel a pártvezetés csak a katonai funkciókat tartotta fontosnak, az "esztétikai finomításokat" elvetették.
- A keletnémet határőrség 1961 végén át akarta építeni a Checkpoint Charlie átkelőt.
- A Die Welt cikkében ismertetett tervek szerint egy áthatolhatatlan betonelemeket és sínpárt tartalmazó falat képzeltek el.
- A katonai blokád elé esztétikai megfontolásból virágládákat és zászlórudakat terveztek.
Az újonnan fellelt vázlatok és tervrajzok 1961. november 3-án keltezettek, mindössze hat nappal azután, hogy szovjet és amerikai tankok néztek farkasszemet egymással a Friedrichstraße és a Mauerstraße találkozásánál. A feszült katonai incidens nyilvánvalóvá tette a keletnémet vezetés számára, hogy a berlini fal kiépítésének kezdeti szakaszában a határátkelők túlságosan sebezhetőek egy esetleges amerikai áttöréssel szemben.
Bár a határvonal nagy részét már betonelemek, szögesdrót és "cseh sündisznók" (hegesztett acélgerendák) védték, az átkelőknél a járműforgalom biztosítása érdekében csak ideiglenes betonakadályok terelték szlalomozásra a forgalmat. Ezt az akadályrendszert egy tolólappal felszerelt amerikai M48-as tank könnyedén áttörhette volna.
A határőr-utászok által készített vázlatok egy 2,2 méter széles és 1,6 méter magas akadályrendszert irányoztak elő. A szerkezetet előregyártott, egyenként három méter hosszú, egy méter széles és húsz centiméter vastag betonelemekből (ún. lyukacsos betonküszöbökből) rakták volna össze habarcságyban. Az építmény ellenállóképességét tovább fokozták azzal, hogy a betontömbök közé másfél méterenként régi vasúti síneket süllyesztettek volna egy fél méter mély alapba.
A konstrukció üregeit - a tervek szerint - B 225-ös minőségű betonnal töltötték volna fel, míg az építmény elé 60 fokos szögben döntött, acélsínekből álló rohamakadályokat helyeztek. A tervezők számításai szerint a folyóméterenként mintegy háromezer kilogrammos betontömeg a beépített acélsínekkel kombinálva az amerikai hadsereg legerősebb lánctalpasait is feltartóztatta volna. A forgalom számára mindössze egy 2,75 méter széles, szűkített sávot hagytak szabadon.
A megerősített katonai záróvonal mellett a tervek egy meglepő "szépítészeti" koncepciót is tartalmaztak, amely a nyugat felé mutatott volna barátságosabb arcot. Az utászok javaslata szerint a rideg betonfalat világos homlokzati vakolattal kellett volna ellátni, amelyre háromféle textúrájú mintázatot is kidolgoztak. A legabszurdabb elem azonban a fal tetejére tervezett 19 darab virágláda és 22 zászlórúd volt, amelyeken NDK-s és vörös pártzászlók lobogtak volna. A javaslat jól tükrözte azt a kettősséget, amelyben a rezsim a hidegháborús ellenfélnek egy polgáribb, békésebb imázst akart közvetíteni, miközben a határőrizet valójában halálos csapdaként működött.
Az 1961-es berlini fal (hivatalos keletnémet terminológiával: "Antifasiszta Védőfal") felhúzása augusztus 13-án kezdődött, miután a tömeges keletnémet kivándorlás a gazdasági összeomlás szélére sodorta az NDK-t. A Checkpoint Charlie, amely a szovjet és az amerikai szektor határán állt, a külföldiek és a diplomaták hivatalos átkelőhelyeként szolgált, így a hidegháború egyik legfontosabb szimbolikus pontjává vált. Az október 27-28-i harckocsis konfrontáció a két szuperhatalom közvetlen összecsapásával fenyegetett, miután a keletnémet határőrök akadályozták az amerikai diplomaták szabad mozgását.
Ez is érdekelhet
A Die Welt cikkében bemutatott tervek sorsa is jellegzetesen alakult a keletnémet bürokráciában. Bár a katonai-műszaki blokádot 1962 januárjára - a tervezettnél is vastagabb betonelemekkel és kicsit délebbre csúsztatva - felépítették, a Német Szocialista Egységpárt (SED) vezetői, Walter Ulbricht és a határvédelemért felelős Erich Honecker feleslegesnek ítélték a virágládákat és a vakolást. A nyers betonszerkezet csupán egy nagyméretű NDK-címert kapott díszítésként.
Az átkelő formája a következő évtizedekben folyamatosan változott: 1964-ben két határőr sikeres szökése után egy őrtornyot építettek hozzá, a 70-es években bádoglemezekkel takarták el, míg végleges, pavilonos formáját - ahol már radioaktív gammasugárzással világították át a járműveket - csak a 80-as évek elején, az *Octopussy* című James Bond-film forgatása után nyerte el.
