Van remény! A jégkorszakban jól alkalmazkodtunk a klímaváltozáshoz

Több mint 12 000 évvel ezelőtt már át kellett élnie egy komoly éghajlati átalakulást az emberiségnek, de akkor egész jól vettük az akadályt.

A Kölni Egyetem tudósai, valamint több más európai egyetem és kutatóintézet őskori régészei az utolsó jégkorszak végének időszakait vizsgálták. A csapat átfogó adatbázist állított össze a korszakból származó régészeti lelőhelyekről, és egy fejlett geostatisztikai módszert – az úgynevezett Kölni Protokollt – alkalmazták az őskori népesség méretének és sűrűségének becslésére a különböző európai régiókban. Ez a protokoll egységes megközelítést kínál a történeti demográfiai adatok becsléséhez, lehetővé téve az időbeli összehasonlításokat. Az észlelt regionális elmozdulások arról tanúskodnak, hogyan kezelték a korai emberek a környezeti kihívásokat – hozta le az Ancient Pages.

A fiatalabb driász

A tanulmány két jelentős fázist vett górcső alá, az úgynevezett Grönland Interstadialt (GI-1d-a) és a Grönland Stadialt (GS-1). Különösen a végső paleolitikum idején, körülbelül 14 000–11 600 évvel ezelőtt, Északkelet-Közép-Európában kezdetben nagyobb népesség alakult ki. Ez a GI-1d-a idején volt, vagyis egy melegebb időszakban, és ekkor vált ez a térség a demográfiai változások gyújtópontjává. Ezt követően azonban beköszöntött a GS1 periódus – melyet az északi féltekén fiatalabb driász néven ismerünk. A feltevések szerint nagyjából 12900 évvel ezelőtt egy égitest csapódott a Földbe, és ez okozta azt a hidegebb fázist, amelynek során Európa teljes lakosságának fele eltűnt.

 

Keleti elmozdulás

Érdekes módon, a regionális viszonyok azonban eltérően alakultak. Néhány közép-európai országban stabilitást vagy enyhe növekedést is tapasztaltak a populáció számában. Ilyen volt például Észak-Olaszország, Lengyelország és Északkelet-Németország. Emellett általános keleti irányú elmozdulás is megfigyelhető volt a térségben. „Ez lehetett a válasz a fiatalabb driász miatt bekövetkezett hirtelen és jelentős éghajlati lehűlésre” – magyarázta Dr. Isabell Schmidt, a Kölni Egyetem Ősrégészeti Tanszékének munkatársa. „Úgy tűnik, a végső paleolitikum emberei kedvezőbb területekre vándoroltak.” Furcsa tény azonban, hogy Délnyugat-Európában – különösen Spanyolországban és Franciaországban – csökkent a népesség az előző felső paleolitikus korhoz képest.

A korai emberi történelem demográfiai dinamikái nagyrészt ugyan még mindig homályosak, de ez az új tanulmány értékes adalékkal szolgál ahhoz, hogyan alkalmazkodtak őseink az éghajlatváltozáshoz.