Feltárták a római castrum keleti főkapuját Gyulafehérváron
Szisztematikus régészeti feltárások során azonosították az egykori Apulum római castrumának keleti főkapuját, a Porta praetoriát a mai Gyulafehérváron, a felfedezésről Anca Timofan, a kutatást koordináló Gyulafehérvári Nemzeti Egyesülés Múzeumának régésze számolt be. A lelet nemcsak a 13. Gemina legio erődítményének szerkezetét tisztázza, hanem tényszerűen bizonyítja a római és a későbbi középkori építészet közvetlen fizikai kapcsolatát is.
- Negyven évvel a déli bejárat azonosítása után a régészek megtalálták az egykori Apulum római katonai táborának keleti főkapuját Gyulafehérváron.
- A négy méter mélyen előkerült, masszív mészkőtömbökből épült alapozás a 13. Gemina legio táborának monumentális bejáratához tartozott.
- A feltárás bizonyította, hogy az ókori építmény alapjait a középkori Szent György-kapu építésekor is felhasználták, igazolva a 17. századi történeti forrásokat.
A Capistrano-bástyánál végzett kutatások során mintegy négy méteres mélységben bukkantak rá a szakemberek az egyik kaputorony masszív alapozására. A keleti oldalon fekvő Porta praetoria negyven évvel a déli kapu, a Porta principalis dextra 1986-os azonosítása után került elő.
Az ókori erődítmény egykori főbejáratán keresztül vezetett a Via praetoria egyenesen a parancsnoki épülethez, a principiahoz. A régészek a déli kapu ismert felépítéséből kiindulva egy monumentális, két impozáns téglalap alakú toronnyal, egy középső elválasztó fallal és két bejárati ívvel rendelkező építményt rekonstruálnak. A kaput az úgynevezett opus quadratum technikával, nagyméretű, gondosan megmunkált mészkőtömbökből építették fel.
A feltárás egyik legfontosabb eredménye annak bizonyítása, hogy a római kapu alapjait a későbbiekben újrahasznosították, és azokat szervesen integrálták a középkori Szent György-kapu szerkezetébe. Ez az egymásra épülés megerősíti a 17. századi történeti források, köztük a külföldi utazók és krónikások beszámolóit.
Bethlen Farkas feljegyzései szerint a kelet felé, a Maros és az Ompoly folyók irányába néző, barbakánnal megerősített ikerkapu felett egykor Romulust és Remust a nőstényfarkassal ábrázoló dombormű volt látható, amely feltehetően a római korból maradt fenn. A mostani kutatás a gyakorlatban is igazolta a két különböző korszakból származó, ugyanazon a stratégiai ponton emelt építmény fizikai folytonosságát.
Ez is érdekelhet
Apulum a római kori Dacia provincia egyik legjelentősebb katonai, majd gazdasági és közigazgatási központja volt a Kr. u. 2. és 3. században. A területet Traianus császár hódításai után szállta meg a római hadsereg, és itt alakították ki a 13. Gemina legio (Legio XIII Gemina) állomáshelyét, amely évtizedeken át biztosította a régió védelmét. A katonai tábor körül idővel egy egyre bővülő polgári település is létrejött.
A jelenlegi szisztematikus régészeti kutatást a Fehér Megyei Tanács támogatásával a helyi múzeum szakemberei végzik, a munkálatokban pedig a gyulafehérvári 1918. December 1. Egyetem hallgatói is részt vesznek. A feltárás kiterjedt fotogrammetriai és topográfiai dokumentációval zajlik, amely rögzíti az évezredes kapuépítmények pontos térbeli elhelyezkedését.
