Új játékfilm dolgozza fel az auschwitzi orvosi kísérleteket

A második világháború egyik legkegyetlenebb, nők ellen elkövetett bűntettét, az auschwitzi 10-es blokkban végzett emberkísérleteket mutatja be egy új német játékfilm. Az Euronews beszámolója szerint az Alice Brauner történész által írt és producerként jegyzett alkotás szigorúan a történelmi tényekre támaszkodik. A mozgókép a fizikai és lelki megpróbáltatások kendőzetlen ábrázolásával állít emléket a táborban megkínzott nőknek és a döntéskényszerbe hozott fogoly orvosoknak.

Az auschwitzi haláltábor 10-es számú blokkját 1943 elején zárta el az SS, hogy ott több száz zsidó nőt és lányt vessen alá különféle orvosi beavatkozásoknak. A kísérleteket Carl Clauberg nőgyógyász (akit a filmen Axel Prahl alakít) irányította, aki Heinrich Himmler parancsára a tömeges sterilizáció leghatékonyabb módszereit kutatta. A beavatkozások rendkívüli fájdalommal jártak, a műtéteket pedig számos áldozat nem élte túl.

Az alkotás azonban nemcsak a tettesekre fókuszál, hanem bemutatja azokat a fogoly orvosokat is, akiket zsarolással kényszerítettek az együttműködésre. A filmben központi szerepet kap Maximilian Samuel kölni zsidó nőgyógyász (Christian Berkel), akit a lánya életével zsarolt az SS, így a korábban életeket mentő orvos kénytelen volt részt venni a nők megcsonkításában.

A kilátástalan erkölcsi dilemmákkal szemben a forgatókönyv az ellenállás és a női szolidaritás pillanatait is ábrázolja. Megjelenik a vásznon Adélaïde Hautval (Bibiana Beglau) francia orvosnő alakja, akit zsidóbarátként deportáltak a táborba, és aki fogolyként nyíltan megtagadta a kényszersterilizációkban való részvételt (őt később a Jad Vasem a Világ Igaza címmel tüntette ki). Alice Brauner forgatókönyvíró-producer a munkája során szigorúan a túlélők vallomásaira és a korabeli periratokra támaszkodott. A filmben elhangzó fogolyszámok és a megjelenített karakterek egytől egyig valós történelmi személyeken alapulnak, a hitelességet pedig tovább erősíti a rabok közös éneklésének ábrázolása is, amely egy auschwitzi orvosnő naplójegyzeteiből származik.

A mozgókép forgatása 2025 őszén zajlott a berlini CCC-Filmstudios műtermeiben, ahol a 10-es blokk hálótermeit és műtőit eredeti 3D-s tervek alapján, részletgazdagon építették fel. A külső felvételekhez az auschwitzi emlékhely bocsátott a stáb rendelkezésére egy 360 fokos virtuális valóság-anyagot, míg a transzportok megérkezését a bochumi vasúti múzeumban rögzítették.

A rendező, Marcus O. Rosenmüller és a producerek tudatosan lemondtak a zenei aláfestésről, így a filmben egyáltalán nem szól kísérőzene, csupán a stáblista alatt hallható egy zsidó ima. A színésznők parókák alkalmazása helyett a kamerák előtt borotválták le a hajukat, az erőszakos és intim jelenetek felvételét pedig egy intimitás-koordinátor felügyelte, hogy az áldozatok méltósága vizuálisan is sértetlen maradjon.

Alice Brauner személyes érintettség okán is elkötelezett a holokauszt emlékezetének ápolása iránt, mivel szülei, Artur és Maria Brauner maguk is túlélték a vészkorszakot (a berlini produkciós céget az édesapa alapította nyolcvan évvel ezelőtt). A film drasztikus tónusát erősen befolyásolták a 2023. október 7-i események és az azt követő európai folyamatok. A németországi antiszemita incidenseket regisztráló RIAS adatai szerint a 2020 és 2022 közötti évi átlagos 2500 esetről 2025-re 8700-ra ugrott a regisztrált atrocitások száma. A producer a történelmi múlttal szembesítő filmben, valamint a Heike Gronemeierrel közösen kiadott kísérőkötetben látja az oktatás és a társadalmi párbeszéd elindításának hatékony eszközét.

Az auschwitzi 10-es blokkban történtek a náci eugenika és a faji higiéniai programok legbrutálisabb gyakorlati megvalósulását jelentették. A Harmadik Birodalom vezetése a „Generalplan Ost” keretében a meghódított keleti területek lakosságának fizikai megsemmisítése mellett a még munkaképes rétegek biológiai felszámolását is tervezte. Ehhez olyan tömeges sterilizációs eljárásokat kerestek, amelyek gyorsak, olcsók, és a munkaerő kiesése nélkül alkalmazhatók több tízezer emberen. Carl Clauberg maró hatású vegyi anyagok befecskendezésével kísérletezett a nők méhében, míg a szintén a blokkban tevékenykedő Horst Schumann röntgensugarakkal próbálta roncsolni a reproduktív szerveket.

Ezek az orvosi bűncselekmények alapjaiban sértették meg a hippokratészi eskü minden pontját, és az embereket puszta biológiai nyersanyaggá fokozták le az államgépezet számára. A kísérletek során a fájdalomcsillapítás nélküli beavatkozások, a szándékosan előidézett fertőzések és a brutális utólagos műtétek mindennaposak voltak a zárt falak mögött. A túlélők életük végéig viselték a fizikai csonkítások és a súlyos pszichológiai traumák terhét.