Előkerült Odessza török kori erődjének részletes térképe
Egy ukrán kutató, Olekszandr Volok történelmi archívumokból hozta nyilvánosságra a mai Odessza területén állt oszmán erőd, Hadzsibej egy eddig ismeretlen, 1789-ben rajzolt térképét. Az újonnan előkerült tervrajz jelentősen megkönnyíti a szakemberek számára a tengerparti védművek és a környező polgári épületek pontos régészeti azonosítását.
- Egy kutató megtalálta az odesszai Hadzsibej erőd 1789-ben készült, eddig ismeretlen alaprajzát.
- A dokumentum megerősíti az ukrán régészek feltételezéseit az oszmán védmű pontos elhelyezkedéséről.
- A térképen feltüntettek egy történelmi kávéházat, több kurgánt és egy világítótornyot is.
Andrij Krasznozhon elemzése szerint az 1789-es térkép legfontosabb hozadéka, hogy egyértelműen tisztázza az egykori erődítmény pontos elhelyezkedését és alaprajzát. A rajz alapján a létesítmény alapozása sokszög, azaz poligonális alakú volt, ami igazodott a korabeli oszmán katonai építészet és a helyi terepviszonyok sajátosságaihoz.
A dokumentum megerősíti azokat a régészeti hipotéziseket, amelyeket az odesszai Primorszkij körút környékén végzett közelmúltbeli ásatások során állítottak fel a szakemberek. A történész kiemelte, hogy a vár pontosan a mai tengerparti sétány felső részén, a sziklafalhoz közel, két vízmosás között félúton helyezkedett el. Ezen a területen az utóbbi években 14. és 18. század közötti kulturális rétegeket, erődítménydarabokat, fegyvermaradványokat és ólomlövedékeket tártak fel.
A bemutatott térkép nem csupán a katonai objektumokra fókuszál, hanem aprólékos részletességgel ábrázol polgári épületeket is. Különös hangsúlyt kapott egy görög származású vállalkozó, Aszporidisz kávéháza, amely a Hadzsibejből kivezető főút mentén állt. A modern városszerkezettel összevetve a kutatók megállapították, hogy az egykori vendéglátóhely a mai Hrecka és Jevropejszka utcák sarkán helyezkedett el. A rajzoló a kávéházhoz tartozó gazdasági épületeket, a lakóházakat és az egész birtokot övező kerítést is gondosan felskiccelte. Krasznozhon felvetette, hogy a létesítmény alapos dokumentálása összefügghet azzal a ténnyel, miszerint az orosz tisztek 1789-ben éppen ebben a vendéglőben ünnepelték meg az oszmán erőd sikeres bevételét.
A hadi és polgári épületek mellett a forrás értékes topográfiai adatokat is szolgáltat a városiasodás előtti tájképről. A készítő több nagyméretű halomsírt, úgynevezett kurgánt is feltüntetett a mai Odessza történelmi központjának területén, amelyek az öböl part menti zónájának vízválasztóin emelkedtek. A térkép alapján az egyik legjelentősebb kurgán a mai Uszpenszka utca kezdeténél magasodott. Az irat egy egykori török világítótornyot is jelöl, amely a modern Langeron-fok feletti sziklafalon állt, segítve a fekete-tengeri hajózást. Ezek az adatok kiemelt jelentőségűek a várostörténeti kutatások számára, mivel rögzítik a terület 18. század végi, a nagyszabású orosz beépítések előtti természetes arculatát.
A Fekete-tenger északi partvidéke a 18. század második felében a terjeszkedő Orosz Birodalom és a védekező Oszmán Birodalom közötti geopolitikai küzdelmek fő színtere volt. A térségben a középkortól kezdve létezett egy kisebb település, amely a 14. században a Litván Nagyfejedelemség, később a Krími Kánság, majd az oszmánok fennhatósága alá került.
A törökök egy masszív erődöt emeltek a stratégiai fontosságú öböl felett, amelyet Hadzsibej néven ismertek. A helyőrség feladata a tengeri kereskedelem ellenőrzése és az orosz betörések megakadályozása volt. A terület a korszakban egy többnemzetiségű határvidéknek számított, ahol az állandó katonai feszültség ellenére jelentős kereskedelmi tevékenység zajlott.
Ez is érdekelhet
A sorsfordító események az 1787 és 1792 között zajló orosz–török háború idején következtek be, amely az orosz fekete-tengeri dominancia megszerzését célozta. José de Ribas (Oszip Gyeribasz) spanyol származású admirális vezetésével az orosz csapatok és a fekete-tengeri kozákok 1789 szeptemberében ostrom alá vették, majd elfoglalták a várat. A terület az 1792-es jászvásári békével került hivatalosan is II. Katalin cárnő uralma alá.
A sérült erődöt a hódítók hamarosan lebontották, és a helyén 1794-ben elkezdték a modern Odessza városának és kikötőjének építését. Az 1789-es térkép az utolsó pillanatokat örökíti meg, mielőtt a régi oszmán védmű végleg eltűnt volna a formálódó orosz birodalmi kikötőváros utcái alatt.
