Történelmi ínségkövek kerültek felszínre Európa kiszáradó folyóiban
A Közép-Európát sújtó aszályos időjárás és a folyók rekordalacsony vízállása miatt ismét felszínre kerültek a medrekben található történelmi ínségkövek. Az Elbán, a Rajnán, valamint a Duna budapesti szakaszán található sziklák és vésések évszázadok óta őrzik a rendkívüli szárazságok emlékét. A jelenség rávilágít arra, hogy az óriási szárazságok és a vízszintcsökkenések nem csupán a modern kor kihívásai, hanem a történelem során is súlyos gazdasági és társadalmi válságokat idéztek elő a régióban.
- A közép-európai folyók rendkívül alacsony vízállása miatt ismét láthatóvá váltak az évszázadokkal ezelőtt mederbe vésett történelmi ínségkövek.
- A jelölések a 15. és 20. század közötti aszályos időszakok pontos dátumait, valamint a megélhetést fenyegető alacsony vízszinteket örökítik meg.
- A Duna budapesti szakaszán található Ínség-szikla a Rajna és az Elba menti kövekhez hasonlóan a korabeli klímatörténet fizikai mementójaként szolgál.
Az úgynevezett ínségkövek olyan természetes mederágyi sziklák vagy mesterségesen elhelyezett tömbök, amelyekbe az elődeink a szélsőségesen alacsony vízállások évszámait és az akkori vízszintjelet vésték be.
A legrégebbi feliratok a 15. századból származnak, de a többségük a 18., 19. és 20. század aszályos esztendeit örökíti meg. Az Elba mentén, a csehországi Děčín közelében található az egyik leghíresebb ínségkő, amelyen egy 1904-ből származó felirat látható: „Ha engem látsz, sírj!” A megfogalmazás arra a gazdasági csapásra utalt, amelyet a folyó kiszáradása jelentett, hiszen a hajózás leállása miatt a hajóvontatók, a kikötői munkások és a földművesek azonnal elveszítették a megélhetésüket.
A Climate of the Past című folyóiratban közzétett korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a děčíni kövön lévő 1868 és 1957 közötti mérések centiméteres pontossággal egyeznek a hivatalos vízállási feljegyzésekkel.
Hasonló történelmi mementó található Magyarországon is: a Duna budapesti szakaszán, a Gellért-hegy lábánál, a Szabadság híd közelében fekvő Ínség-szikla. A természetes zátony kizárólag tartósan alacsony, 95 centiméter alatti vízállás esetén emelkedik a vízfelszín fölé. A népi emlékezet úgy tartja, hogy a szikla feltűnése az aszály, az alacsony terméshozam és az azt követő éhínség közeledtét jelezte a helyi lakosságnak. Az Ínség-szikla a közép-európai ínségkövekkel azonos történelmi és környezeti kategóriát képvisel, bizonyítva, hogy a Kárpát-medencében élő közösségek szintén szorosan függtek a nagy folyamok vízjárásától.
Ez is érdekelhet
A folyómedrek kiszáradása nemcsak a kövekre és sziklákra vésett figyelmeztetéseket hozza a felszínre, hanem számos egyéb régészeti leletet is. Az utóbbi évek és a jelenlegi nyár alacsony vízállásai során a dunai és rajnai szakaszokon második világháborús hadihajók roncsai, ókori római hídalapok, valamint jégkorszaki mamutcsontok is előkerültek az üledék alól.
A csehországi Dolní Žleb, a németországi Leverkusen és Pirna mellett feltáruló ínségkövek a helyi múzeumok és klímakutatók számára is kiemelten fontosak. A vízből kiemelkedő feliratok ugyanis pontos fizikai bizonyítékként szolgálnak a történeti klímakutatás számára, bemutatva a rendkívüli szárazságok ciklikus visszatérését a kontinesen.
