Azonosították a Dunából kiemelt második világháborús katonai motorkerékpárt
A budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) szakemberei sikeresen azonosították annak a második világháborús német katonai motorkerékpárnak az eredetét, amelyet korábban a Dunából emeltek ki. A kutatást vezető Norbert Számvéber által közzétett, részletes történelmi háttéranyag szerint a jármű a Wehrmacht híres „Feldherrnhalle” (FHH) páncéloshadosztályának azonos nevű páncélos utászzászlóaljához tartozott. A felfedezés pontos betekintést enged az 1944. őszi magyarországi katonai események és a német alakulatok belső szervezeti felépítésének részleteibe.
- A Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei kiderítették, hogy a Dunából előkerült motorkerékpár a „Feldherrnhalle” páncélos utászzászlóaljhoz tartozott.
- A jármű tárolódobozán látható egyedi alakulatjelzések és a hiányzó rövidítések az 1944. őszi katonai újjászervezések sürgető időhiányára utalnak.
- A „Feldherrnhalle” eredetileg SA-őrezredből alakult, és a háború során elit gépkocsizó és páncélgránátos egységgé vált a keleti fronton.
A motorkerékpár azonosításának kulcsát a tárolódobozra ráfestett, kivételesen jó állapotban fennmaradt alakulatjelzés jelentette. A festésen a gépkocsizó jellegre utaló két kerék szimbóluma, valamint a „Pi. Btl.” felirat szerepel.
A Hadtörténeti Intézet szakemberei megállapították, hogy bár az alakulatot ekkor már páncélos utászzászlóaljnak nevezték, a rövidítésből hiányzik a „Pz.”, vagyis a Panzer (páncélos) megjelölés. Ennek oka, hogy a motorkerékpár valószínűleg 1944 szeptemberében került a súlyos veszteségek után éppen újjászervezés alatt álló alakulathoz. A formációt ekkor még hivatalosan Pionier-Bataillon (mot.) Feldherrnhalle néven tartották nyilván, és csak október elején kapta meg a páncélos minősítést. Az intenzív harci cselekmények és az időhiány miatt az addigra feliratozott gépjárműveket már nem festették át.
Az elemzés további részleteket is feltárt a zászlóalj felépítéséről. Az FHH páncélos utászzászlóalja egy törzs- és ellátó századból, valamint három utászszázadból állt. Közülük kettő gépkocsizó, egy pedig lövészpáncélosokkal felszerelt egység volt. A szakértők szerint a lövészpáncélos század nem szorult be a szovjet és román csapatok által bekerített Budapestre.
A feltárt járművön látható harcászati jelzés mellett nem szerepel századszám, és a fegyvernemi alakzat bal széle sem vastagított, ami egyértelműen arra utal, hogy a motorkerékpár a zászlóalj törzsében szolgált. Az ilyen típusú egységek a műszaki feladatokon, például az aknamentesítésen és a hídépítésen túl, kiválóan felszerelt rohamzászlóaljként is funkcionáltak a beépített területeken vívott harcokban.
Ez is érdekelhet
A „Feldherrnhalle” alakulatok története a náci párt hatalomra jutásáig nyúlik vissza. Az elnevezést az a müncheni épület ihlette, ahol 1923-ban az Adolf Hitler vezette puccskísérlet során tizennégy nemzetiszocialista vesztette életét. A formáció eredetileg a Sturmabteilung (SA) őrezredeként jött létre, de a háború kitörése után integrálták a Wehrmacht reguláris erőibe. Később a 271. gyalogezredként szolgáltak az északi és keleti fronton.
Miután az 1944. nyári szovjet „Bagratyion” hadművelet során a Közép Hadseregcsoport kötelékében szinte teljesen megsemmisültek, az alakulatot Németországban szervezték újjá. A „Feldherrnhalle” első elemei, immár páncélgránátos harccsoportként, 1944 szeptemberének első felében érkeztek Magyarországra, ahol aktívan részt vettek a harcokban és a főváros védelmében.
