Több száz usébti szobrot találtak Egyiptomban
Egyedülálló, a későkorból és a görög-római korból származó temetkezési komplexumot tárt fel egy egyiptomi régészcsoport a Nílus-deltában található Tell el-Kuveiszna nekropoliszban. A több mint ötszáz usabti szobrot, amuletteket és importált rodoszi kerámiákat is tartalmazó leletegyüttes új megvilágításba helyezi a régió ókori temetkezési szokásait, valamint a Mediterráneummal folytatott kiterjedt gazdasági kapcsolatait.
- Egyiptomi régészek a Nílus-deltában fekvő Tell el-Kuveiszna nekropoliszában egy szabályos építészeti elrendezésű, a későkorból és a görög-római korból származó temetkezési komplexumot tártak fel.
- A kamrákból az oziriszi pózban eltemetett csontvázak mellett 560 darab fajansz usébti szobrot, különféle védőamuletteket és rituális halotti hálókból származó gyöngyöket hoztak a felszínre.
Seríf Fathi egyiptomi turisztikai és régészeti miniszter tájékoztatása szerint az 1991-ben felfedezett, Menúfijja kormányzóságban fekvő Tell el-Kuveiszna a Közép-Delta egyik legjelentősebb magántemetője, amely évszázadokon át szolgált temetkezési helyül. A most feltárt új síremlék szabályos építészeti elrendezést mutat: egy központi csarnokból és a belőle nyíló, boltíves bejáratú mellékkamrákból áll.
A régészeti bizonyítékok, köztük a máig álló bejárati nyílások alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az eredeti komplexumot is boltíves tetőszerkezet fedhette. A kamrákban több emberi maradványt találtak, amelyeket a klasszikus úgynevezett oziriszi pózban - vagyis a mellkason keresztezett karokkal - helyeztek végső nyugalomra. A különböző megőrződési állapotú csontvázak mellett változatos, a halotti kultuszhoz kötődő tárgyegyüttesek feküdtek.
A feltárás egyik legkiemelkedőbb eredménye annak az 560 darab, fajanszból készült usabti szobrocskának a megtalálása, amelyeket az ókori egyiptomi hitvilág szerint azért helyeztek a halott mellé, hogy a túlvilágon elvégezzék helyette a kötelező fizikai munkát. A különböző méretű és formájú figurák hűen követik a hagyományos oziriszi kánont, némelyiken pedig a Halottak Könyvéből származó idézetek is olvashatók.
Emellett a kutatók számos féldrágakőből faragott védőamulettet - köztük Hórusz-szemet (udzsat), Ízisz-csomót (tiet) és ujj alakú talizmánokat -, valamint az egyiptomi panteon istenségeit ábrázoló miniatűr tárgyakat hoztak a felszínre. A leletek között kék és zöld árnyalatú fajanszgyöngyök tömege is felbukkant, amelyek eredetileg feltehetően egy múmiát borító rituális halotti háló részei lehettek.
Nermin el-Morszi, az ásatás vezetője kiemelte: a sírban talált kerámiák között a helyi készítésű edények, a balzsamozási rítusokhoz köthető anyagok maradványait őrző tárolók és olajmécsesek mellett importált rodoszi kerámiatöredékek is előkerültek. Egy amforafülön még a készítő neve is fennmaradt, ami megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka a Későkor (i. e. 664-332) és az azt követő ptolemaioszi, illetve római időszak kiterjedt tengeri kereskedelmének.
A kutatók ezenfelül szokatlan, a régióra eddig nem jellemző temetkezési rítusok nyomait is rögzítették: az egyik oziriszi pózban fekvő halott karjai alá és combjai közé speciális kerámialapokat, illetve edényeket helyeztek. Ezek pontos szakrális funkciójának tudományos elemzése jelenleg is zajlik, de a leletanyag máris jelentősen árnyalja a deltavidék hiedelemvilágáról, a temetkezési technikák fejlődéséről és az ókori település globális cserekereskedelmi hálózatokba való betagozódásáról alkotott eddigi tudományos képet.
