Személyre szabott eljárás lehetett az egyiptomi múmiák balzsamozása

A madridi Reverte Coma Múzeumban őrzött múmiafejekből vett huszonhét mintát három különböző analitikai módszerrel vizsgálták meg a szakemberek. Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a mumifikálás receptúrái rendkívül heterogének voltak, és azokat a kronológiai hagyományok mellett az elhunyt társadalmi státusza, neme és kora is befolyásolta.

A késő római korból származó egyéneknél nagyobb hasonlóságot mutattak a kémiai keverékek. Az alapvető összetevők között kimutatták a mikrobaellenes hatású fenyőgyantát, a kötőanyagként szolgáló méhviaszt, valamint állati zsírokat, növényi olajokat és a szövetek kiszárításához elengedhetetlen nátront. Egy harmadik átmeneti korból származó múmiánál ricinusolaj jelenlétét is azonosították.

A kutatók a balzsamokban a korabeli egyiptomi talajra jellemzőnél jóval magasabb koncentrációban találtak nehézfémeket. Az ólom, a réz és az arzén jelenléte a kozmetikumok és pigmentek tudatos használatára utal a halottak előkészítése során. Két szakállas férfimúmia állkapcsánál például kiugróan magas ólomtartalmat mértek, ami a szakáll feketére festésére enged következtetni. Az arzén a rituális sárga pigmenthez, az auripigmenthez köthető, míg a tengeri eredetű bitumen tudatos használatát a vanádium és a nikkel magas aránya erősítette meg.

A kutatás legjelentősebb tudományos újdonsága a balzsamrétegek rétegtani elemzése. Egy tizenkilencedik századi sérülésnek köszönhetően a kutatók különböző mélységekből tudtak mintát venni az egyik koponyából. A vizsgálat feltárta, hogy a legbelső, bőrhöz közeli rétegek vízlepergető és szövetvédő gyantában és méhviaszban gazdagok, míg a külső kötszerekben poliszacharidok és fehérjék dominálnak. Ez az első olyan tanulmány, amely egyértelműen dokumentálja a rétegek mélységén alapuló összetételbeli különbségeket.

Ezzel párhuzamosan az is kiderült, hogy a haj, az arc és a nyak területén szigorúan eltérő összetételű balzsamokat alkalmaztak a korabeli mesterek. Ez a felismerés szorosan kapcsolódik egy nemrég feltárt későkori mumifikáló műhely leletanyagához, amely már utalt a feladatonként és testrészenként specifikus keverékek használatára.

A mostani eredmények kémiailag is megerősítik az egyiptomi balzsamozók rendkívül magas szintű anatómiai ismereteit, bizonyítva, hogy a mumifikálás nem egyetlen állandó protokoll, hanem egy rendkívül összetett, személyre és anatómiára szabott vegyészeti eljárás volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig