Kiterjedt vaskori bányarendszert fedeztek fel a hallstatti sóbányában
Egy eddig ismeretlen, kiterjedt vaskori bányarendszert fedeztek fel az ausztriai hallstatti sóbánya mélyén a bécsi Természettudományi Múzeum (NHM) régészei.
- A bécsi Természettudományi Múzeum kutatói próbafúrások segítségével egy háromszáz méter hosszú vaskori bányarendszert azonosítottak a hegy belsejében.
- A párhuzamosan elhelyezkedő bányakamrákban akár kilenc méter vastag, kivételesen jó állapotban fennmaradt hulladékréteget is találtak a régészek.
- A kősó által konzervált szerves leletek és az ősi DNS példátlan részletességgel tárhatja fel a Krisztus előtti 6. századi közösségek életmódját.
A kutatók a Salinen Austria AG geológiai magfúró berendezésével tárták fel a hegy megközelíthetetlen részeit. A vizsgálatok egyetlen hatalmas üreg helyett egy háromszáz méter hosszan elnyúló, párhuzamos kamrákból álló hálózatot mutattak ki.
Az egyenként mintegy huszonöt méter széles és húsz méter magas termek kialakítása a hegy geológiájának magas szintű ismeretére utal, mivel a bányászok pontosan követték a kősó természetes lerakódásait. Daniel Brandner, az NHM történelem előtti osztályának vezetője megerősítette, a szakemberek korábban sosem találkoztak ilyen szerkezeti elrendezéssel a hallstatti lelőhelyen.
A bányarendszer legértékesebb része a kamrák padlóján felhalmozódott, helyenként akár kilenc méter vastag törmelékréteg. A kősó kivételes konzerváló hatásának köszönhetően épségben megmaradtak a szerves anyagok, köztük a világításra használt égett fenyőszilánkok, szerszámok, ruhadarabok, ételmaradványokat tartalmazó faedények és az emberi ürülék.
Az üregek egykor nyitott munkatereit egy őskori földcsuszamlás során beömlő anyag töltötte ki, biztonságosan elzárva a páratlan leleteket. A kinyerhető ősi DNS révén a modern tudomány kivételes pontossággal képes rekonstruálni a korabeli közösségek étrendjét és mindennapi életét.
Ez is érdekelhet
Ez a felfedezés a hallstatti völgy több ezer éves ipari történetébe illeszkedik, ahol a sókitermelés már 7300 évvel ezelőtt megkezdődött. A Krisztus előtti 1200-as évekre a termelés elérte a napi másfél tonnát, és a lakosság a hegyoldal gyakori omlásai ellenére is folyamatosan újraindította a munkát. A most feltárt vaskori szerszámok a technológia jelentős átalakulását jelzik a korábbi, szigorúan standardizált eszközökhöz képest. A leletanyag ráadásul feltűnő hasonlóságot mutat a dürrnbergi sóbányák emlékeivel, ami szoros technológiai és kulturális kapcsolatokra utal a régióban.
Az osztrák szövetségi kormány támogatásával zajló átfogó projekt keretében a szakemberek a jövőben nemcsak az új kamrákat vizsgálják, hanem az évtizedek óta lezárt ásatási területeket is újra megnyitják. A több száz éves bányajáratok megerősítésével és biztonságossá tételével az európai őstörténet egyik legfontosabb archívuma ismét hozzáférhetővé válik a 21. századi archeogenetikai és mikroszkópos elemzések számára.
