Bizánci kori erődített várost tártak fel Egyiptomban

(Forrás: Egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium / AP)

Az ásatás során előkerült közel kétszáz darab, feliratos cseréptöredék, valamint a II. Constantius császár uralkodásának idejéből származó aranypénzek segíthetnek pontosabban rekonstruálni a Dákhla-oázis szerepét a késő római és a korai bizánci időszak gazdasági, vallási és közigazgatási hálózatában.

Az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács szerint a feltárt település szerkezete alapján feltételezhető, hogy a várost tudatosan megtervezték, erre utal legalábbis a régészek által azonosított, szabályos utcahálózat, illetve a központi bazilika körül kialakított terek és egyéb közösségi helyszínek elhelyezkedése. A város szélén két őrtornyot is feltártak a kutatók, ami azt sugallja, hogy a település védelmi feladatokat is ellátott a Nyugati-sivatag térségében.

A régészek vályogtéglából épült, tágas fogadóhelyiségekkel és boltozatos tetőkkel rendelkező lakóépületeket, illetve kerámiaedény-töredékeket, olaj- és illatszertároló üvegeket, olajmécseseket, valamint gabonaőrlésre használt kőeszközöket is feltártak, amelyek részletes képet rajzolnak a helyiek mindennapi életéről és gazdálkodásáról. Ezek mellett II. Constantius idejéből származó aranypénzeket is találtak a szakértők. 

A kutatók az egyik házat egy Tiszúsz nevű diakónus otthonaként azonosították, aki a Kr. u. 4. század második felében élhetett, míg egy másik, Tabiboszhoz köthető épületet a század első felére kelteztek; ez utóbbit a feltételezések szerint még a bazilika felépítése előtt keresztény templomként használhatták. 

A feltárás egyik legfontosabb eredménye a csaknem kétszáz feliratos osztrakon előkerülése volt, amelyek kopt és görög nyelvű szövegei kereskedelmi ügyletekről, levelezésekről és más hétköznapi adminisztratív ügyekről szolgáltatnak értékes információkat.

Ezzel párhuzamosan a Földközi-tenger partján, az Alexandriától mintegy 100 kilométerre nyugatra fekvő Marina el-Alamein régészeti lelőhelyén 18 új sírt tártak fel a régészek, amelyeknek köszönhetően a helyszínen ismert temetkezések száma 48-ra emelkedett. A feltárás során kerámiaedények, amforák, mécsesek, oltárok, mészkőmedencék, egy 2,5 méter hosszú gránit szarkofág, valamint egy vakolattal borított szfinxszobor maradványai is előkerültek, emellett több elhunyt szájában úgynevezett „arany nyelvet”, vagyis a temetkezési szertartások során az elhunytak szájában elhelyezett aranylemezt is találtak. 

A kutatók szerint a Marina el-Alamein lelőhely az ókori Leukaszpisz görög–római kikötőváros maradványait rejti, amely a Kr. u. 2. századtól a 4. századig virágzott, így az új feltárások várhatóan tovább árnyalják a térség várostörténetéről és temetkezési kultúrájáról alkotott képet. 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Sarkvidéki jégből vizsgálták a Római Birodalom gazdaságát
• Ősi tölgyfák őrzik a fekete halál ökológiai nyomait
• Ősi vízelvezető rendszereket vizsgálnak Norvégiában
• Második világháborús erdősítési program okozza Japán pollenválságát
• A talaj hőmérsékletétől függött a neolitikus kínai mezőgazdaság
• Az égetéses földművelés is formálta a múlt erdőtüzeit
• Folytatódik a kiotói cseresznyevirágzás történeti adatainak kutatása
• A klímaváltozás mérséklése megmentheti az UNESCO világörökségi helyszíneit
• Amerikai diákmozgalomból nőtt világméretű kampánnyá a Föld napja