Tlatelolco elfeledett temetkezései Mexikóváros alatt

A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) régészei egy késő posztklasszikus kori lakóház maradványait tárták fel Mexikóváros Guerrero negyedében, az Eje Central Lázaro Cárdenas mentén. A szerénynek tűnő ház Tlatelolco egykori városállamához kapcsolódó, Tlatelolco mindennapjairól árulkodó leleteket őrzött: egy kőből készült tlecuilt, azaz tűzhelyet, három emberi temetkezést és egy jelentős, Aztec III stílusú kerámiagyűjteményt.

Tlatelolco és a mexikák városállama

A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) régészei egy olyan házi épületet tártak fel, amely három emberi temetkezést, egy kőből készült tlecuilt és egy jelentős, Aztec III stílusú kerámiagyűjteményt tartalmazott. A szakemberek szerint ezek a leletek az 1325 és 1521 közötti késő posztklasszikus tlatelolcai településekhez kapcsolódnak.

A tlatelolcák a mexikákhoz, azaz az aztékokhoz tartoztak, egy nahuatl nyelvet beszélő néphez, amely a 13. században érkezett a mai Közép-Mexikó területére. A mexikákból kiváló, szakadár csoportként megalapították Mexikó-Tlatelolcót, amelyből altepetl, vagyis önálló városállam lett. Az 1473-as tlatelolcói csatát követően Tlatelolco Tenochtitlán fennhatósága alá került, és nyolcvannaponta adót volt köteles fizetni az uralkodó fővárosnak.

Tlatelolco határai egy mai mexikóvárosi utcában

Az újonnan feltárt lakóépület a Guerrero negyedben, a Tlatelolco régészeti zónától nem messze, az Eje Central Lázaro Cárdenas mentén került elő. A projekt igazgatója, Jimena Rivera Escamilla szerint a vizsgálatok már három különböző mexika és tlatelolcai lakottsági periódusra utaló bizonyítékot azonosítottak.

Az egyik legjelentősebb megfigyelés a tómeder üledékek hiánya a területen. Ez arra utal, hogy a késő posztklasszikus időszakban stabil, szilárd talaj volt jelen, ami értékes támpontokat nyújt az egykori sziget, illetve a Tlatelolco és Tenochtitlán közötti települési övezetek határainak rekonstruálásához. A mai városszövet alatt így rajzolódik ki Tlatelolco egykori pereme.

Rétegek, tűzhely, falak – egy azték ház nyomai

A terület rétegtani feltérképezéséhez a régészek kilenc, oldalanként kétméteres kutatóárkot nyitottak, valamint egy próbagödröt és egy 3,85 méter mély kutat is létesítettek. Ezek összesen huszonnégy agyagréteget tártak fel, amelyek az emberi megtelepedés és a terep átalakításának több, egymást követő fázisára utalnak.

A három temetkezés a legfiatalabb, legkésőbbi lakottsági fázishoz tartozik. A korábbi rétegekben falak, padlótöredékek és a kőből készült tlecuil, azaz tűzhely nyomai jelentek meg, ami egy belakott, többször átépített ház képét rajzolja ki. A mindennapi élet tárgyai, valamint az építészeti maradványok együtt mutatják meg, hogyan illeszkedett ez a ház Tlatelolco sűrűn beépített városi szövetébe.

Tlecuil és háztartás: egy középrétegű család világa

A régészek szerint a tlecuil – orsógombokkal, tálakkal, többszínű obszidiánpengékkel, figurákkal és egy, az Ehécatl szélistenhez kötődő majmot ábrázoló pecséttel együtt – arra utal, hogy az építmény egykor egy közepes társadalmi státuszú család háztartásának központja volt.

A tlecuil nemcsak főzőhely, hanem a háztartás mindennapi életének központi eleme is lehetett: itt készülhetett az étel, itt zajlott a kézműves munka egy része, és a környezetében összpontosultak a mindennapi rituálék. A ház kerámiái közül kiemelkedik a jelentős Aztec III stílusú kerámiagyűjtemény, amely jól illeszkedik a Tlatelolco késő posztklasszikus korszakához.

Három temetkezés Tlatelolco árnyékában

Az egyik temetkezés egy csecsemőé, akit arccal felfelé, egy ovális gödörben helyeztek el. Mellé egy texcoco-stílusú, kétkúpú csészét és állati csontokat tettek áldozati felajánlásként. A másik temetkezés egy újszülötté, míg a harmadik egy fiatal felnőtté, akit magzati testhelyzetben – felhúzott lábakkal, összegömbölyödve – fektettek a sírba.

A temetkezések elhelyezkedése és mellékletei arra utalnak, hogy a halottak a ház lakóihoz, feltehetően családtagokhoz tartoztak. A csecsemők és a fiatal felnőtt együttese egyszerre beszél Tlatelolco mindennapjairól és sebezhetőségéről: egy átlagos, középrétegű háztartás egyszerű tárgyi környezete mögött ott húzódnak a veszteség és az emlékezés rétegei is.