A római hódítás idején is virágzott az ékszerkészítés Wales északkeleti részén
Mintegy kétezer éves római kori település és ékszerkészítő műhely maradványait tárták fel a régészek Wales északkeleti részén, egy új lakónegyed építését megelőző vizsgálatok során. A Flintshire megyében található Mancot településen végzett ásatások során római kori fibulák, ékszerkészítéshez használt öntőformák, kerámiatöredékek és pénzérmék kerültek elő, amelyek új információkkal szolgálhatnak a térség kézművesiparáról és kereskedelmi kapcsolatairól.
- Mintegy kétezer éves római kori település és ékszerkészítő műhely maradványait tárták fel Wales északkeleti részén, egy új lakónegyed építését megelőző régészeti vizsgálatok során.
- A Mancot településen előkerült fibulák, öntőformák és pénzérmék arra utalnak, hogy a térségben jelentős kézművesipari tevékenység folyhatott a római uralom idején.
- A műhelyben állatfigurákkal és színes zománccal díszített fibulákat is készíthettek, amelyeket akár a közeli Chester római katonai központjának lakossága is használhatott.
A Gladstone Way területén végzett régészeti feltárásokat a Heneb walesi régészeti örökségvédelmi szervezet szakemberei végezték, akik Flintshire egyik legjelentősebb római kori leletegyüttesét azonosították. A Chester városára néző magaslaton fekvő Mancot környékéről korábban viszonylag kevés római kori emlék volt ismert, ezért a kutatók sokáig vitatták, milyen kapcsolatban állhattak a helyi közösségek a római hódítókkal. Chris Matthews ásatásvezető szerint az új eredmények alapvetően megváltoztathatják a térség római kori történetéről alkotott képet, mivel a leletek tartós megtelepedésre és kiterjedt gazdasági tevékenységre utalnak.
A régészek feltételezése szerint a település már a vaskorban létrejöhetett, és a római uralom idején is folyamatosan lakott lehetett, bár a legkorábbi időszak pontos meghatározásához további vizsgálatok szükségesek. A hosszabb ideig tartó használatot két római pénzérme is alátámasztja, amelyek közül az egyik Commodus császár uralkodásának idejéből (Kr. u. 177–192), a másik pedig I. (Nagy) Konstantin császár korából (Kr. u. 306–337) származik. A két érme közötti több mint százéves időbeli különbség arra utal, hogy a településen a római uralom különböző szakaszaiban is folyt emberi tevékenység.
A feltárás egyik legfontosabb eredménye egy római kori fémműves műhely nyomainak felfedezése volt, amelynek közelében a szakemberek különböző fibulák előállításához használt ólomöntőformákat azonosítottak. A ruházat összefogására szolgáló fibulák nemcsak gyakorlati szerepet töltöttek be, hanem dísztárgyként is szolgálhattak, amit a helyszínen előkerült, színes zománcmaradványokat őrző és állatalakokat formázó példányok is bizonyítanak. Matthews szerint a műhely működése arra utal, hogy a helyi kézművesek a térség gazdag fémkészleteit felhasználva állították elő a keresett termékeket.
A kutatók úgy vélik, hogy a mancot-i műhely termékei a közeli Chester lakosságához is eljuthattak, amely Deva Victrix néven a római kori Britannia egyik legfontosabb katonai központjának számított. A város egy jelentős légióstábor körül fejlődött ki a római hódítás idején, így a környező települések feltehetően szoros gazdasági kapcsolatokat ápoltak az ott állomásozó katonákkal és a civil lakossággal. A feltárás során előkerült kerámiatárgyak emellett távolabbi kereskedelmi kapcsolatokra is utalnak, sőt egyes darabok a kontinentális Európával fenntartott árucsere lehetőségét is felvetik.
Ez is érdekelhet
Bár az ásatási terület egy részén időközben lakóházak épültek, a régészek az építkezés megkezdése előtt részletesen dokumentálták és feltérképezték az előkerült maradványokat. A vizsgálatok alapján az ókori település a feltárt területen túl, a mai Mancot egyes részei alatt is folytatódhat, ami arra utal, hogy a település jóval nagyobb lehetett annál, mint azt a kutatók korábban feltételezték. A Greenfield és Rossett környékén korábban előkerült római kori leletekkel együtt a mancot-i eredmények egyre inkább azt mutatják, hogy Wales északkeleti része a korábban feltételezettnél szorosabban kapcsolódhatott a római Britannia gazdasági és kereskedelmi hálózataihoz.
A feltárás során előkerült fibulák és öntőformák egy részét már restaurálták, a tárgyakat pedig a cardiffi Walesi Nemzeti Múzeumban további vizsgálatoknak vetik alá. A szakemberek elsősorban az előállítási technikákat, a felhasznált fémek összetételét és a nyersanyagok eredetét szeretnék meghatározni, hogy pontosabb képet kapjanak a műhely működéséről. A tervek szerint a leletek később visszakerülnek Wales északkeleti részére, ahol a Flintshire-i Múzeumi Szolgálat 2027 folyamán a moldi múzeumban mutathatja be a legjelentősebb darabokat, köztük a római kori fibulákat.
