Teknőspáncélokat használhattak eszközként a közép-európai neandervölgyiek
A neandervölgyi ember mintegy 125 ezer évvel ezelőtt európai mocsári teknősökre is vadászott Közép-Európában, a hüllők páncélját pedig valószínűleg kisebb tárolóedényként vagy merítőeszközként hasznosította - mutatja be a Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent legújabb tanulmány. A mainzi Johannes Gutenberg Egyetem (JGU) és a hollandiai Leideni Egyetem kutatói által végzett vizsgálat az első bizonyíték arra, hogy az Alpoktól északra is feldolgoztak teknősöket az ősemberek.
A Sabine Gaudzinski-Windheuser professzor által vezetett nemzetközi kutatócsoport a németországi Szász-Anhalt tartományban található Neumark-Nord őskőkori régészeti lelőhelyről származó leleteket elemezte. A szakemberek összesen kilencvenkét, nagyjából 125 ezer éves teknőspáncél-töredéket vizsgáltak meg nagy felbontású, háromdimenziós szkennelési technológiával.
A felvételek kimutatták, hogy a páncélok belső felületén vágásnyomok találhatók, amelyek egyértelműen bizonyítják a neandervölgyiek tudatos és gondos feldolgozási folyamatát. A nyomok alapján az ősemberek eltávolították az állatok végtagjait és belső szerveit, a páncélokat pedig alaposan megtisztították.
A kutatók álláspontja szerint a mocsári teknősöket nagy valószínűséggel nem élelmiszerforrásként hasznosították. Gaudzinski-Windheuser kiemelte: a Neumark-Nord lelőhelyen feltárt több mint százezer állati csontmaradvány (amelyek között szarvasok, szarvasmarhák, lovak, valamint a tíz tonnát is meghaladó erdei őselefántok csontjai is szerepelnek) arra utal, hogy a térségben élő közösségek jelentős kalóriafelesleggel rendelkeztek.
A mintegy egy kilogramm súlyú mocsári teknős tápértéke ehhez képest elhanyagolható volt. A lassú mozgású, könnyen befogható hüllőkre vélhetően a gyermekek vadásztak, a megtisztított páncélok pedig a mindennapi életben használt eszközökként – például kanalakként vagy kisebb folyadéktároló edényekként – szolgáltak. A tanulmány szerzői nem zárták ki annak lehetőségét sem, hogy a teknőshúsnak a későbbi bennszülött kultúrákhoz hasonlóan gyógyhatást tulajdonítottak.
A neandervölgyiek összetett életmódja
A Neumark-Nord lelőhely (amely egy egykori külszíni barnaszénbánya területén található) az elmúlt években alapjaiban változtatta meg a neandervölgyi ember kognitív képességeiről és gazdálkodásáról alkotott tudományos képet. A korábbi kutatások, amelyeket szintén a JGU és a Leideni Egyetem szakemberei folytattak ezen a területen, kimutatták, hogy a helyi közösségek 125 ezer évvel ezelőtt már nagyszabású, rendszerszintű zsírkinyerést végeztek a nagy testű emlősök csontjaiból, egyfajta "zsírgyárat" üzemeltetve.
Ez is érdekelhet
A neandervölgyiek vadászati és eszközkészítési stratégiáiról sokáig az a nézet élt, hogy tevékenységüket kizárólag az azonnali kalóriabevitel maximalizálása vezérelte, amelynek során elsősorban a nagy testű növényevőkre fókuszáltak. A teknőspáncélok tudatos, nem étkezési célú feldolgozása a technológiai innováció egy korai formájára utal.
A jelenség bizonyítja, hogy az európai jégkorszak két eljegesedés közötti, enyhébb éghajlatú időszakában élt közösségek a puszta létfenntartáson túl komplex ökológiai stratégiákat alkalmaztak, és környezetük adottságait rendkívüli rugalmassággal, változatos nyersanyagforrásként aknázták ki az Alpoktól északra eső területeken is.
