Szarmata falu maradványait tárták fel Nyíregyháza határában
Kiterjedt szarmata település maradványait tárták fel a Jósa András Múzeum szakemberei a nyíregyházi Déli Ipari Park bővítéséhez kapcsolódó megelőző ásatások során. A Takács Melinda régész vezetésével zajló kutatás nemcsak az egykori településszerkezetet rajzolja újra, hanem a gabonatárolók nagy száma révén az iráni eredetű lovasnomád nép kárpát-medencei gazdasági hálózatainak fejlettségét is bizonyítja.
- A Jósa András Múzeum munkatársai kiterjedt szarmata települést tártak fel a nyíregyházi Déli Ipari Park területén végzett megelőző ásatások során.
- A feltárás során lakóházak, nagyméretű gabonatároló vermek, valamint több méter mély kutak és gazdag kerámiaanyag került elő az első és ötödik század közötti időszakból.
- A leletegyüttes és a közeli temető elemzése új információkkal szolgál az Alföldet benépesítő iráni eredetű lovasnomád nép gazdálkodásáról és kereskedelméről.
A nyíregyházi Déli Ipari Park infrastrukturális fejlesztéseit megelőző régészeti feltárások során egy sűrűn beépített kora ókori település nyomaira bukkantak a szakemberek. A Jósa András Múzeum munkatársai az év eleji terepbejárások során azonosították azokat a felszíni leleteket, amelyek indokolttá tették a júniusban megkezdett teljes felületű vizsgálatot.
A munkálatok során a felső talajréteg eltávolításával váltak láthatóvá az egykori objektumok foltjai. A régészek szigorú módszertani elvek alapján bontják ki a jelenségeket, a metszetek elemzésével pedig pontosan meg tudják határozni az építmények formáját, mélységét és az esetlegesen egymást metsző korszakok időrendjét. A megelőző ásatás célja a jövőbeli útépítés által érintett területek teljes körű tudományos dokumentálása és a leletanyag megmentése.
Az eddigi munkálatok során a Krisztus utáni első és ötödik század között a Kárpát-medencében megtelepedő szarmata népesség falujának részletei rajzolódtak ki. A területen jelenleg három vagy négy lakóház alaprajza azonosítható, amelyeket sűrűn vesznek körül a kerek kialakítású gabonatároló vermek.
A település legmonumentálisabb objektumai a vízellátást biztosító kutak, amelyek közül az egyik eléri a négy méteres szélességet. A geológiai bemosódások vizsgálata alapján a kutak többször eliszaposodtak, majd amikor használhatatlanná váltak, a lakók újakat ástak helyettük. A szakemberek becslései szerint a négy-hat méter mély építmények aljának gépi feltárása további, teljesen ép állapotban megmaradt kerámiaedényeket is felszínre hozhat.
A kibontott tároló- és hulladékgödrök gazdag leletanyagot rejtenek, mivel a felhagyott objektumokat a korabeli lakosság háztartási hulladékkal töltötte fel. A leletek között nagy mennyiségben azonosították a juhok, kecskék, sertések, lovak és szarvasmarhák csontjait, amelyek az állattartás fontosságát igazolják.
A kerámiaanyagot tekintve jellemzőek a szarmaták által készített, kiváló minőségű, gyorskorongolt szürke és vörös edények, valamint a nagyméretű gabonatároló hombárok töredékei. A település kiterjedése és az előkerült anyag gazdagsága szorosan összefügg a szomszédos dombon korábban feltárt szarmata temetővel, így a két lelőhely együttes elemzése teljesebb képet ad az egykori lakosság életmódjáról.
A leletegyüttes kiemelkedő tudományos jelentőséggel bír a kora ókori Alföld történetének kutatásában. A szarmaták egy iráni nyelvű, lovasnomád népcsoportként érkeztek a kelet-európai sztyeppékről, és több hullámban népesítették be a Kárpát-medence keleti felét. A harmadik és negyedik században érkező újabb migrációs hullámok hatására a régió sűrűn lakottá vált. Noha eredeti életmódjuk a nomád állattartáson alapult, a letelepedést követően a földművelés és a gabonakereskedelem is meghatározóvá vált gazdaságukban, amit a nyíregyházi ásatáson előkerült tárolóvermek nagy száma is igazol.
A Jósa András Múzeum szakemberei a következő hetekben is folytatják az ipari park területének vizsgálatát, hogy a falu fennmaradó részét is szakszerűen dokumentálják.
