Steinschneider Lilly, az első magyar pilótanő kalandos élete

 „Akkoriban már 14 napja tartózkodtam a repülőtéren, mégsem volt alkalmam repülni. Aztán egy csodálatos estén, úgy fél 9 tájban, holdfény világította be az egész repülőteret, a hangárok, a körben fekvő hegyek, a Schneeberg, mind ezüstös, lágy fényben látszottak. Egyszer csak odaszól nekem Sablatnig mérnök, a híres pilóta: „Most indulok! Akar velem repülni?” Még hogy akarok-e, ezer örömmel! A kisasszony azonban, aki akkor még velem volt, energikusan tiltakozott, szegényke rettenetesen aggódott miattam, megragadott a hosszú, sárga kabátomnál fogva és nem akart elengedni. Hirtelen elhatározással kicsusszantam a kabátból, a repülőgépnél termettem és még mielőtt a megdöbbent francia kisasszony megértette volna, hogy engem vagy a kabátomat tartja-e a kezében, már önfeledten repültem is Sablatniggal. Olyan érzés volt ez, melyet egyszerűen nem lehet leírni! Először a rövid nekifutás, aztán a felemelkedés, ahol az ember nem érzett rázkódást. … Ha a motor zaja nem lett volna, azt hittem volna, csak álom az egész.”

Magázta a kocsit

Mit is tudunk hát jelenleg erről a bátor hölgyről, aki kitartóan küzdött azért, hogy a nehézségeket leküzdve megvalósítsa gyerekkori álmát, és pilóta legyen?

Steinschneider Lilly, aki a pesti izraelita anyakönyvben Ilkaként lett bejegyezve, 1891. január 13-án született Budapesten, a VI. kerület Nagy János utca 8. alatt. Apja Steinschneider Simon Bernát gyáros, anyja a cseh származású Wohl Irma. A házaspárnak négy év alatt négy gyermeke született: Hugó (1890), Ilka (1891), Frigyes (1893), Margit (1894). Lilly ugyan másodszülöttként látta meg a napvilágot, de hamarosan ő lett a legidősebb gyermek a családban, mivel Hugót nem sokkal Ilka születése után elvesztették. Lilly – apja révén – eredetileg izraelita vallású volt, ám 1913-ban, az 1868. LIII. törvénycikk betartásával keresztény hitre tért át. Ez a tény azonban nem hozott számára biztonságot a Harmadik Birodalom éveiben.

Lilly gyermekkori éveiről, tanulmányairól nincsenek információink. Levelezéséből kitűnik, hogy a magyar mellett kiválóan beszélt németül, franciául és angolul is. Visszaemlékezései a motorsport iránti érdeklődésére korlátozódnak. Az aviatika kislánykora óta foglalkoztatta. Szilárdan hitte, hogy az ember előbb-utóbb repülni fog. Mikor az 1910-ben Budapesten rendezett nemzetközi repülőverseny alkalmából saját szemével győződhetett meg arról, hogy a repülés lehetséges, azonnal elhatározta: ha törik, ha szakad, belőle pilóta lesz.

Első lépésként azt a célt tűzte ki, hogy megtanul autót vezetni. Hosszú időn keresztül autómotorjavító-műhelybe járt a motorokat tanulmányozni. A jogosítvány megszerzéséhez szükséges 200 koronát néhány ékszerének zálogba adásával teremtette elő. Tanulóidejére Lilly így emlékszik vissza: „Egy kicsi külvárosi garage-ban, egy vén rozoga Puch kocsin (mely akkor rém imponált nekem) megkezdtem a tanulást. Az öreg Puch kocsi sokat megszekált az engem, a Népligetig még csak huzott valahogyan, de ott rendszerint megállt, néztem a motort, kurbliztam rogyásig, nem ment, még magáztam is a Puchot, nem ment, a vége az volt, hogy stráfkocsi tolta haza a jó öreget. Na de aztán elérkezett a nagy pillanat. 6 heti kínlódás után kezemben tartottam azt a kis papírlapot, melynek sofförigazolvány a neve.”

A gépjárművezetői igazolványt 1911. március 28-án, szülei tudta nélkül szerezte meg. Ekkor mindössze húszéves volt. Mekkora volt a szülők meglepetése, mikor lányuk egy nappal a vizsga után egyszer csak a sofőr helyére ült be a kapu előtt várakozó családi autómobilba!

Lilly hamarosan újabb meglepetéssel állt elő otthon: 6000 koronát kért apjától pilótatanfolyamra. A szülők eleinte hallani sem akartak erről az őrült vállalkozásról, Lilly azonban nem tágított, bejelentette, hogy végső esetben eladja az ékszereit, de ő bizony mindenképpen elmegy Bécsújhelyre, az aviatikai tanfolyamra. Mit volt mit tenni, a szülők beleegyeztek, hogy lányuk – egy franciakisasszony felügyelete mellett – Bécsújhelyre utazzon.

[galeria_kep_36144]

Eleinte híres pilóták mellett ismerkedett a repüléssel. Aspernben a következő francia pilótákkal repült együtt utasként: Roland Garros, Nienport, Bedel, Maurice Chevillard, Paulet, Gilbert.

A 4. sz. igazolvány

A pilótatanfolyamon Karl Illnernél, a híres osztrák aviatikusnál tanult egy Etrich Taube típusú monoplánon. Az osztrák és magyar újságok rendszeresen adtak hírt a pilótajelölt haladásáról, beszámoltak gurulórepüléseiről, majd arról is, amikor már húszméteres magasságba emelkedett gépével. Sikereit nagy érdeklődés, a helyszínen pedig ováció kísérte. A két részből álló pilótavizsga második felét 1912. augusztus 15-én tette le.

A vizsgán a bizottság nevében Uzelac ezredes, az osztrák-magyar katonai léghajózási osztály parancsnoka, Knirsch főhadnagy és Illner volt jelen. Steinschneider Lilly a Magyar Aero Szövetség 4. számú pilótaigazolványát (1. sz.: Kutassy Ágoston, 2. sz.: gróf Teleky Tibor, 3. sz.: Prodam Guidó) szerezte meg ezen a szép nyári napon. Steinschneider Lilly kisasszony vizsgája és repülési tudománya sokakat lenyűgözött, sorra kapta a gratuláló leveleket, képeslapokat Magyarországról és külföldről egyaránt.

A vizsga utáni évek a repülés jegyében teltek. 1912. augusztus 20-ára a Magyar Aero Szövetség nagyszabású repülőversenyt szervezett Pesten. A megméretés indulói között találjuk Lillyt is, ám terveit egy sajnálatos esemény meghiúsította: Etrich gépe – amellyel Bécsújhelyen a pilótavizsgát letette – nem érkezett meg, így a közönség által annyira várt első női pilóta bemutatkozó repülése elmaradt. Első nyilvános felszállására így csak 1912. október 6-án, Nagyváradon került sor. Földet érése után a mintegy kétezer fős ülő publikum elragadtatva éljenezte, és vállon vitte a hangárokhoz.

Lilly az 1913-as Szent István-napi repülőnapot már sikerrel vette. Bár leszálláskor gépe nekiszaladt a homokbuckának és összetört, a pilótanő sérülés nélkül, saját lábán távozott. A rákosi repülőtéren rendezett verseny hivatalos végeredménye szerint Lilly megnyerte a gyorsasági versenyt, második helyezést ért el az egyhuzamban repülések versenyében (6 perc és 15 másodperc), valamint a levegőben töltött összidők versenyében (10 perc 7 másodperc).

Az akkor már híres pilótanőnek egy osztrák aviatikai cég kínált állást, s azt Lilly el is fogadta. Nem sokáig állt azonban a vállalat alkalmazásában, mivel a remélt pilótamegbízások helyett irodai munkát adtak neki; többek között francia leveleket kellett németre fordítania. 1914 márciusában a Motor-Luftfahrzeug Gmbh felmondólevelet küldött Lillynek, kifejezve sajnálatukat, hogy nem tudnak neki az elképzeléseinek megfelelő munkát biztosítani, ugyanakkor megértve, hogy a kisasszony nem ilyen jellegű munkát szeretne végezni.

Ápolónő a háborúban

Az első világháború kitörése véget vetett a polgári repülés ígéretes éveinek. Korabeli újságcikkek szerint Lilly – nem törődve a háború veszélyeivel – szívesen beállt volna tábori pilótának is, ehhez azonban más jellegű pilótavizsgára volt szükség. A kalandvágyó ifjú hölgy a Vöröskereszt szolgálatában, ápolónőként teljesített szolgálatot a fronton a Monarchia keleti határánál, Lemberg környékén.1915 nyarán a háború közepette kötött házasságot Bécsben a Tokióban japán anyától született, hangzatos nevű Johannes Evangelist Virgilio Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim gróffal.

Lilly férje csehországi lakóhelyére költözött, ahol a Klatovy melletti pobezovicei birtokon élt több mint húsz éven át. Az ifjú házaspárt sokáig elkerülte a gyermekáldás; lányuk tizenkét évvel esküvőjük után,1927 júniusában született Prágában. A kislányt a családi hagyományokhoz híven bőségesen ellátták keresztnevekkel – Maria Electa Thecla Elisabeth Christina Helena Sophia –, a mindennapi életben azonban csak Pixie-nek becézték.

A gyermek arcvonásain erősen tükröződik a negyedvér japán származás. Noha a kislány alapvetően egészséges volt, az orvosok egészségügyi okokra hivatkozva nem engedték iskolai közösségbe, ezért tanulmányait a birtokon folytatta magántanulóként, tanévvégi vizsgákra kötelezve. („Pixie” 73 éves korában, 2000-ben hunyt el Kaliforniában.)

1938-tól ínséges idők következtek a jobb módhoz szokott grófné számára. Lilly lányával együtt – zsidó származása és a növekvő náci veszély miatt – Rómába költözött, ahol sokat betegeskedett és nagyon szerény anyagi körülmények, nélkülözések közepette tengette életét. Útlevelét mindig csak néhány hónappal hosszabbították meg a hatóságok, ami a kitoloncolás veszélyét jelentette Lilly számára.

A gróf ez idő alatt a náci párt híveként Berlinben tartózkodott, ott próbálta elintézni felesége olaszországi tartózkodásának meghosszabbítását. Ezekre az évekre a házaspár kapcsolata már megromlott, noha Lilly folyamatosan kérte férjét, hogy menjen el hozzájuk Olaszországba, és adja fel berlini lakását.

Gyermekük japán származása révén nem volt akkora veszélynek kitéve, mint Lilly. 1944-ben Olga, a gróf testvére berlini megbeszélésükre hivatkozva levélben kérte a kislány védelmét a japán nagykövettől. „Végtelenül hálás lennék Őexellenciájának. … Egy telefon elég lenne valamelyik magas rangú berlini Gestapo tiszttől a karlsbadi Gestapo-nak, hogy minden elrendeződjön.”

A grófné pedig gyermeke érdekeit szem előtt tartva, a háború vége felé visszaküldte Pixie-t a ronspergi birtokra, hogy ott megfelelő oktatásban részesülhessen. Bármennyire fájt is Lillynek a távollét a lányától, súlyos szívbetegsége, az állandó anyagi gondok, a megpróbáltatásoktól megtépázott idegrendszere arra kényszerítették, hogy feladja a gyermek nevelését és apja gondjaira bízza őt.

Az első magyar pilótanő további életéről meglehetősen kevés adat áll rendelkezésre. Házassága válással végződött; férje 1963-ban Regensburgban újranősült, majd nemsokkal később elhunyt. Lilly a háború után Dél-Franciaországba költözött, ahol visszavonult életet élt.

A Magyar Aero Club 4-es számú pilótaigazolványának tulajdonosa, az első női pilóták egyike 1977-ben, 86 éves korában, Nizzában távozott az élők sorából.

Bécsújhelyen – ahol 21 éves korában a pilótavizsgát letette – utcát neveztek el róla.