Léggömbök, léghajók és Zeppelinek Budapest fölött

Kalandvágyó elődeink az 1800-as évek kezdetétől a Liget fái felett röpködtek, léggömbjeikről ejtőernyős ugrásokat hajtottak végre. A repülő szerkezeteket egy évszázaddal később is a tudomány és a technikai fejlődés szenzációs, új eszközeiként csodálták az emberek, a bátor légi akrobatákat pedig romantikus hősökként ünnepelték. Az 1896-os Ezredéves kiállítás egyik leglátványosabb attrakciója is a repülés volt. Előfordult, hogy egyszerre több, utasokkal teli repülő szerkezet is lebegett a kiállítási terület felett. Godard kapitány ballonja mellett egy hatalmas katonai léggömb is lehetőséget nyújtott arra, hogy a páratlan panorámát madártávlatból megtekintsék a bátor látogatók.

Godard léggömbjének tragédiája

1896. A rutinszerű, kötéllel szabályozott napi felszállások mellett Godard kapitány több szabad repülést is végrehajtott légballonjával. Az egyik ilyen kalandosnak ígérkező légi utazásra Hegyi Aranka színésznő, Konkoly-Thege Miklós csillagász és egy újságíró is a francia léghajóssal tartott 1896. június 26-án. A Pesti Hírlap tudósítója a repülés legapróbb részleteire is kitért beszámolójában:

„Érdekes, hogy Godard mily egyszerű módon állapítja meg az ereszkedést és emelkedést. Minden segédeszköz használata nélkül nem tesz egyebet, mint széttépett papírdarabokat dob ki a kosárból, s ha a papírdarabok emelkednek, a ballon kelleténél jobban ereszkedik, ha a papírdarabok esnek, akkor a léghajó emelkedik, ha a papírszeletkék libegni látszanak, a ballon is körülbelül egy magasságban mozog vagy gyöngén ereszkedik. Ez a legegyszerűbb mód és a legpraktikusabb eszköz a niveau-különbözet meghatározására.”

A Ballon Captif végül Rákospalota határában ért szerencsésen földet egy klasszikus légballonos landolással: „Godard a vasmacskát ledobta, mely a földbe fúródott, és gyöngén meghúzva a szelep kötelét, a föld felé ereszkedtünk. A földre érve, a kosarat a vasmacska tovább libbenni nem engedte: a kapitány a szelepet teljesen kinyitotta, a léggömb másodpercenkint üresedni kezdett, és amint a szellő föl-föl kapta, hol jobbra, hol balra hajlott a földre. Mi, a köteleket fogva, lábainkkal a léghajó fenekének azon oldalára álltunk, amerre a légáramlat szeszélye a léggömb által kosarunkat rángatta, végre a kolosszus megfeküdt a földön, a kosár csendesen maradt, és mi száz meg száz rákos-csabai és -kereszturi lakos éljenkiáltása mellett kiszállottunk, és a következő vonattal hazatértünk” – olvashatjuk a leszállás részleteit tudósításban.

A kiállítás első három hónapja alatt a Ballon Captif több mint hétszáz felszállást hajtott végre. A légballonos repülés népszerűsége töretlenül emelkedett, jól alakult minden egészen 1896 júliusának végéig. Godard kapitány vállalkozása azonban szerencsétlen véget ért. Augusztus 1-jén egy, a fővárosra váratlanul lecsapó szélvihar véget vetett a felszállásoknak. A városszerte komoly pusztítást okozó orkánerejű szélvész az akkor éppen Párizsban tartózkodó Godard kapitány földhöz rögzített, felszállásra kész léggömbjét valósággal széttépte.

Hiába próbálta a személyzet kétségbeesett erőfeszítéssel megvédeni, a szélvihar a légballont több helyen széthasította. Miután kiderült, hogy nincs lehetőség a megjavítására, a kapitány bezárta a félsikert hozó budapesti vállalkozást. A teljesen használhatatlanná vált léggömböt pedig, amely a gyártónak még nem is volt kifizetve, potom pénzért elárverezték.

A hatalmas katonai léggömb hiba nélkül szolgált

1896. A Monarchia hadseregének a Városligeti-tó partjára telepített léggömbje valamivel „lustábban” járt föl-alá, ugyanakkor időjárástűrőbbnek bizonyult, mint Godard kapitány szerkezete. A kiállítás nyitóünnepségének látványosságaként Ferenc József üdvözlőbeszédét követően szállt fel először a katonai léghajó Dvorzsák főhadnaggyal és Koczecznik hadnaggyal a fedélzetén. Rövid lebegés után azonban, jégesőtől tartva, leereszkedett.

Nagyon újszerű katonai eszköznek számított akkoriban a légi felderítésre használt ballon. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében alig három évvel a kiállítás megnyitása előtt, 1893 augusztusában kezdte meg működését – egyetlen gömbbel – az első légballonos század.

A rendszeres napi felszállások során a kötéllel a földhöz erősített katonai légballonnal is végrehajtottak időnként szabad repüléseket. Az egyik ilyen légi út ugyancsak kalandosan alakult. A léghajót a Duna fölé sodorta a szél, majd ott, néhány száz méter magasságban  megállt. Mozdulatlanul lebegett vagy fél óráig, hiába dobálták ki belőle a homokzsákokat. Egyszer csak egy szélroham végre odébb sodorta, a Szemlőhegy felé. Ekkor azonban a hatalmas gömb egy helyen megrepedt, és szinte zuhanva ereszkedni kezdett utasaival, akik között egy bárónő is volt.

A történet folytatását a korabeli újság tudósításából idézzük:

„A veszedelmet a Pórszász villából észrevette a villatulajdonosnő és az ott lakó Kisfaludy fogházfelügyelő neje, akik segitségére siettek a légi utasoknak, és több munkás segélyével megkapták a köteleket, és megmentették a segélyért kiabáló tiszteket attól, hogy ballonjukkal együtt a feléjük tátongó kőbányába essenek, ahol könnyen összetörhették volna csontjaikat. A megmenekült légi utasokat a villa tulajdonosnője megvendégelte, és azok aztán gyalog tértek vissza Pestre.”

A katonai légballon a kiállítás nyitvatartási ideje alatt végig folyamatosan működött, ezalatt összesen 7017 utast emelt a magasba.

Magyar kísérleti léghajó az Állatkertben

1896. A millenniumi kiállítás miatt kissé háttérbe szoruló Állatkert sem akart kimaradni a látványos légi bemutatók sorából, ezért helyet adott egy magyar gyártású kísérleti léggömbnek.

Az első híradás Stefán Kálmán csáktornyai mérnök melegített levegővel működő találmányáról már a kiállítás kezdete előtt, 1896 januárjában megjelent a Pesti Naplóban:

„Stefán ballonjának szerkezete az eddig épített léggömbökétől teljesen elüt. Hogy csak egyet említsünk, a ballon alsó része a legnagyobb kényelemmel tizennyolc személy számára lesz berendezve.”

A hír igencsak felkelthette az érdeklődést, hiszen az akkori légballonok kosarában legfeljebb néhány ember fért el, azok is csak állva. Nem lehet pontosan tudni, mi valósult meg a nagyszabású tervekből. Sajtótudósítást, korabeli fotót a Stefán-léggömb beharangozott felszállásairól nem sikerült felkutatni.

Egyetlen adat bizonyítja, hogy a zalai feltaláló kikötött léghajóját – ha máshol nem, legalább a földön – megtekinthették az érdeklődők a kiállítás ideje alatt: az Állatkert 8000 koronát könyvelt el a léggömb bemutatásából származó bevétel jogcímén.

Calvarini kisasszony ugrása léghajóból Ős-Budavárában

1898. A millenniumra az Állatkert területén felépített Ős-Budavára szórakozónegyed annyira népszerűvé vált, hogy a kiállítás bezárásával egy időben nem bontották le.

Tovább működött majd’ egy évtizedig, tulajdonosai pedig évről évre egyre újabb szenzációs látványosságokkal igyekeztek becsalogatni a közönséget.

A Mikszáth Kálmán által szerkesztett Országos Hírlap 1898 májusában adott hírt Ős-Budavára tavaszi megnyitásának főpróbájáról.

A híradás szerint az 1898-as szezont nyitó rendezvény legfőbb látványossága „Behrends léghajóművész és Calvarini repülőernyő-művésznő” bemutatkozása volt.

A léghajó zeneszóval kísért megtöltését, felbocsátását Ős-Budavára főteréről és Calvarini kisasszony Városliget feletti ejtőernyős ugrását este 6 órától tekinthette meg az érdeklődő közönség.

Léghajó az Iparcsarnok légterében

1905. A beköszöntő 20. század magával hozta a földi és légi közlekedés forradalmát. Az 1900-as évek elején a városligeti Iparcsarnok volt a helyszíne az egyre nagyobb szabású automobil-kiállításoknak, amelyeken nem csupán a különféle gépkocsikat mutatták be, hanem a légi közlekedés hazai és külföldi eszközeit és azok gyártóit is felvonultatták.

Az 1905 májusában rendezett Nemzetközi Automobil Kiállítás, amelyet József Ágost főherceg nyitott meg, rengeteg nézőt vonzott. A kiállításnak külön léghajóosztálya volt, amelyet a Vasárnapi Ujság tudósítója így mutatott be:

„Nem csak automobil-járművek s azokhoz tartozó eszközök, készülékek gazdag gyűjteménye látható a kiállításon, hanem léghajók, repülő gépek is. Ott van az ismert Turul, valamint többféle gömb- és körtealaku léghajó kis mintája, s nem hiányzik a világhírre jutott André és Santos Dumont léghajójának mintája sem. Ki vannak állítva léghajókban használt meteorológiai műszerek és készülékek, felszerelési tárgyak, a Magyar Aéro club által három éven át rendezett légiutazások átnézete, valamint sok fénykép felvétel. Ott van Lipót Salvator főherczeg gömbléghajója is. Egy 1000 köbméteres gömb és egy 600 köbméteres sárkányhajó teljes felszerelésével. Nagy tömegével hat a Lorenc és Lorenc budapesti czég 300 lóerejű léghajómotora két hatalmas légcsavarral.”

Az Iparcsarnok belső terében lebegő hatalmas, szivar alakú léghajó valóban különleges látványosságnak számított. A kiállítás ideje alatt légballonos felszállást és nagy érdeklődéssel kísért, automobilos léghajóüldözést is rendeztek.

Zeppelin a Városliget felett

1931. Minden idők egyik legnagyobb légi járműve, a legendás Graf Zeppelin léghajó 1931 márciusában tett nem túl szerencsés magyarországi utat. Ugyanis repülésre kedvezőtlen, kora tavaszi, borongós, szeles időjárás fogadta.

A 206 méter hosszú szerkezet rövid időre leszállt a Csepel-szigeten, ahol felvett a fedélzetére néhány ismert személyiséget, köztük Karinthy Frigyest.

Utasaival Lehmann kapitány – a Zeppelin irányítója ugyanazt a nevet viselte, mint az 1846-os városligeti légballoné – több magyar várost érintő körutat tett.

Viharos széllel kísért sétaútja során a Zeppelin, Budapest felett haladva, a Városliget felett is elrepült, amint erről több korabeli fotó tanúskodik.

   Mire a léghajó – néhány órás útja után – visszaért Csepelre, a szél már olyan erős volt, hogy a kapitány csak komoly rábeszélésre kockáztatta meg a leszállást, hogy lehetővé tegye a magyar utasok távozását.

Néhány percig tartózkodott csak a földön, az időjárási viszonyok miatt azonnal visszaindult Németországba csalódást okozva a helyszínen összegyűlt, több tízezres közönségnek.

Hőlégballon postajáratok a Városliget légterében

1967–1971. A BNV egyik csarnoka adott helyet az 1967-ben rendezett nemzetközi légipostabélyeg-kiállításnak. A légiposta-rendezvény csúcspontja stílszerűen egy látványos levegőbe emelkedés volt.

Jan Boesman, a világszervezet elnöke bélyegekkel teli hőlégballonnal szállt fel a Városligetből. Az így megröptetett légiposta-bélyegek alkalmi bélyegzést kaptak, és azóta is keresett gyűjtői daraboknak számítanak.

    A légiposta-járat olyan nagy sikert aratott a bélyeggyűjtők körében, hogy négy évvel később, 1971-ben az önálló magyar postabélyeg-kibocsátás 100. évfordulóját ugyancsak egy városligeti hőléggömb-felszállással tették emlékezetessé.

Ekkor Johannes Scheer és Kurt Rünzi emelkedtek a magasba, és léggömbjükkel egészen Csömörig vitték az alkalmi pecsételéseket gyűjtők leveleit.

Természetesen ennek a különleges légiposta-járatnak a szállítmányát is az eseményt megörökítő alkalmi bélyegzőkkel látták el a különleges pecsételések gyűjtőinek nagy örömére.

+ + +

A park fölötti repülések története természetesen nem zárult le az 1970-es években. A 20. század utolsó évtizedeiben és a 21. században is időről időre startoltak hőlégballonok a Városliget területéről. Ezek a látványos repülések kétszáz éve szerves részét képezik a park életének, nem véletlenül szerepel egy hőlégballon-felszállóhely is a Városliget rekonstrukciójának terveiben.

Az eseményekben gazdag múlt is azt erősíti, hogy folytatásra érdemes a két évszázados hagyomány. Ha a tervek megvalósulnak, a jövőben is számíthatnak a park látogatói a környezetbarát repülési eszközök körébe tartozó hőlégballonok megjelenésére a Liget légterében. (x)