Sírrablók sem találták meg az ősi lovas elit különleges kincsét

Az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének és az Állami Történeti Múzeumnak a szakemberei nemrég egy körülbelül 1700 éves hámdíszt fedeztek fel a Karacsáj-Cserkesz Köztársaság egyik katakombájában. A jelenlegi feltételezések szerint a ritka lelet a Podkumuk-Khumara kultúrához tartozhatott.

Az autonóm régió ősi temetkezési helyén fedezték fel a kutatók a Kr. u. 300 körülre datálható leletet, amely státuszt és kulturális hovatartozást is jelölhetett egykor. Bár a sírt az ókorban kirabolták, geofizikai mérések segítségével a szakértőknek mégis sikerült rekonstruálniuk a nyughely pontos elhelyezkedését. A sírszerkezet azonosítása lehetővé tette a kulturális környezet meghatározását is: a bejárat és a kamra elhelyezkedése alapján a kutatók megállapították, hogy a Podkumok-Khumara nevű népcsoporté lehetett a sír.

A Kiszlovodszk-medencében elterjedt kultúra központi eleme a ló volt – ennek megfelelően a sír bejáratánál egy körülbelül nyolc-kilenc éves csődör feldúlt csontváza feküdt. A csontvizsgálatok kimutatták, hogy az állatot sokszor alkalmazták élete során, valószínűleg lovaglásra és vontatásra. Az állat mellett korabeli fegyvereket – például lándzsahegyet, vaskardot és tőr-töredékeket – is találtak a régészek.

A díszes hámdíszt a kutatók feltételezése szerint azért nem rabolták el az évszázadok alatt, mert egy nehezen észrevehető rejtekhelyen helyezték el – valószínűleg tudatosan. Hasonló sírbeli rejtekhelyeket találtak már a kutatók gazdag alán sírokban is. A szakértők ezt a gyakorlatot a közép-szarmata hagyományokhoz kapcsolják, mivel ez a kultúra befolyásolta a legerőteljesebben az Észak-Kaukázus népeinek szokásvilágát.

Az értékes leleten végzett tudományos elemzések kimutatták, hogy az előlap arany és ezüst -, a belső rész pedig rézötvözetből készült. A kutatók a dísz belsejében szerves vegyületeket – például fehérjéket is lipideket – is azonosítottak.

A területen feltárt leletek alapján a kutatók megállapították, hogy az alán hatás már a Kr. u. 3. században is elérte a Kiszlovodszk-medence lakóit – legalább fél évszázaddal azelőtt, hogy az alánok konrétan megjelentek ebben volna a régióban.