Saját hazugságaiba is belezavarodott a brit dezinformációs hivatal
Kitalált történetek, manipulációk, és egy idő után olyan káosz jellemezte a hidegháború dezinformációs frontvonalán tevékenykedő brit Information Research Departmentet (IRD), hogy az ott dolgozók néha saját hazugságaikat sem ismerték fel a sajtóban. A szervezet történetéről Fakers: A Top-Secret Tale of Phantoms and Forgeries on the Disinformation Front Line címmel Rory Cormac írt könyvet.
- Rory Cormac történész új könyve a brit külügyminisztérium titkos dezinformációs részlegének, az 1948-ban alapított Information Research Departmentnek a történetét dolgozza fel.
- A hivatal főként Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten folytatott fekete propagandát, gyakran kitalált szervezeteken és sajtóorgánumokon keresztül.
- A részleget 1977-ben zárták be, mivel tevékenysége átláthatatlan volt, és a műveletek gyakran abszurd, egymást keresztező helyzetekbe torkolltak.
Az Information Research Department 1948-as alapításától kezdve a brit titkosszolgálatok szürke zónájában mozgott. A szervezet a politikai hadviselésért felelős második világháborús hivatal munkáját vette át. Fő célja az volt, hogy a szigetország ellenségeire nézve káros dezinformációkat terjesszen, és semlegesítse a külföldi propagandát. Bár finanszírozása alacsony maradt, a brit vezetés évtizedeken át eltűrte működését.
A hivatal története 1977-ben ért véget, amikor David Owen külügyminiszter felszámolta a részleget, mivel az szerinte túl sokáig működött a diplomácia és a kémkedés közötti átláthatatlan területen.
A most megjelent, Fakers: A Top-Secret Tale of Phantoms and Forgeries on the Disinformation Front Line című kötet az IRD munkamódszereit tárja fel. A részleg legtöbbször újságcikkeket helyezett el a nemzetközi sajtóban, és gyakran hozott létre fiktív szervezeteket.
Ezek alkalmanként komikus helyzetekhez vezettek: előfordult, hogy az ügynökök riadalmat keltettek saját soraikban, amikor arról értesültek, hogy a Hűséges Afrikai Testvérek nevű csoport elítélte a CIA-t, a szervezetet ugyanis valójában ők maguk találták ki. A célpontok között szerepelt Sukarno indonéz elnök is, akit egy amerikai nővel fenntartott kapcsolata révén próbáltak lejáratni, de az indonéz hírszerzés gyorsan kiderítette, hogy a nő amerikai kém volt.
A könyv szerint az IRD nem játszott jelentős szerepet a Szovjetunió elleni ideológiai küzdelemben. A brit vezetés felismerte, hogy a szovjet állami sajtóban, például a Pravdában lehetetlen lenne dezinformációkat elhelyezni. A szovjet rendszerbe vetett hitet Nyugaton sem a brit titkosszolgálat, hanem Nyikita Hruscsov 1956-os huszadik pártkongresszuson mondott titkos beszéde rendítette meg leginkább.
A brit hivatal ehelyett olyan térségekre fókuszált, ahol az információk nagyobb hatást válthattak ki, így az afrikai kontinensre, Ázsiára és a Közel-Keletre, de az észak-írországi konfliktus korai szakaszában is aktívak voltak.
Ez is érdekelhet
A hagyományos hírszerző ügynökségekkel ellentétben az IRD egy informálisabb szervezet volt. Munkatársai gyakran újságírói múlttal rendelkeztek, és mélyreható ismeretekkel bírtak a befolyásolni kívánt régiókról. A megtévesztés magas szintű empátiát és aprólékos odafigyelést igényelt a dolgozóktól. A kitalált történetek hitelességének megőrzése érdekében ügyelniük kellett a legkisebb nyelvi és technikai részletekre is.
A kötet alapján a fekete propaganda eredményességét nehéz mérni, az operációk kidolgozása a brit adminisztráció egy szűk rétege számára sok esetben öncélú tevékenységgé vált.
