A világtörténelem legnagyobb hazugsága
Az amerikai elnökök titkai
A történelemben sokszor kiderült már politikai vezetőkről, hogy hazudtak. 1974. augusztus 8-án Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke televíziós beszédben jelentette be: az amerikai történelemben elsőként lemond az elnöki tisztségről. A lemondással a hivatalos kongresszusi felelősségre vonást (impeachment) akarta elkerülni. Ekkorra ugyanis világosan kiderült: Nixonnak szerepe volt a Watergate-botrány eltussolásában, eskü alatt tett vallomásában hazudott.
Lemondás és bűnbocsánat
`Remélem, hogy ezzel a lépéssel elősegítem annak a gyógyulási folyamatnak az elindulását, melyre Amerikának borzasztó nagy szüksége van` - mondta az elnök az Ovális Irodából közvetített, helyi idő szerint este kilenckor kezdődött beszédben.
Másnap délben hivatalosan is véget ért Nixonnak, az Egyesült Államok 37. elnökének megbízatása. Mielőtt beszállt volna a Fehér Ház gyepén várakozó helikopterbe, a leköszönt elnök mosolyogva búcsúzott az amerikaiaktól, és a győzelem kézjelét mutatta a kameráknak. Majd becsukódott a helikopter ajtaja, és a Nixon-család elrepült kaliforniai otthona felé. Néhány perccel később Gerald R. Ford addigi alelnök, az Egyesült Államok 38. elnöke a Fehér Ház Keleti Termében letette a hivatali esküt. Elődjéhez hasonlóan Ford is televíziós beszéddel fordult a nemzethez, melyben kijelentette: "Amerikai honfitársaim, nemzetünk hosszú rémálmának vége". Ford elnöki hatalmánál fogva felmentette Nixont valamennyi bűne alól, amit azzal magyarázott, hogy véget akart vetni annak a kettéosztottságnak, amelyet a Watergate-botrány okozott a nemzetnek.
Több ezer lehallgatott polgár
A Watergate-botrány története röviden a következő. 1973. június 17-én öt embert - köztük a Nixon újraválasztásáért küzdő szervezet fizetett alkalmazottját - letartóztattak, amiért betörtek a Demokrata Pártnak a Watergate-házban lévő irodáiba, és lehallgató-berendezéseket telepítettek. Alig valamivel később két további fehér házi alkalmazottat vettek őrizetbe, ám a Nixon-admisztráció tagadta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz.
A Washington Post két újságírója, Carl Bernstein és Bob Woodward még ugyanabban az évben szívós munkával felgöngyölítette az ügy legmagasabb politikai körökbe vezető szálait. A két újságíró évtizedekig titkolta, hogy miként jutottak hozzá az információkhoz. Tavaly aztán fény derült rá, hogy az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) egykori második embere, W. Mark Felt volt a rejtélyes "mély torok", aki titokban értesülésekkel segítette a The Washington Post két újságíróját.
1973. májusában az amerikai elnökválasztási kampányokat felügyelő kongresszusi bizottság - melynek elnöke Sam Ervin észak-karolinai szenátor volt - eljárást indított a viharos gyorsasággal dagadó botrány kivizsgálására. Az üléseket a televízió is közvetítette. Egy héttel később felesküdött a Watergate-ügy különleges ügyésze, Archibald Cox, a Harvard Egyetem jogászprofesszora.
A kongresszusi meghallgatások során a Fehár Ház volt jogi tanácsadója, John Dean tanúsította, hogy a Watergate-betörést jóváhagyta a volt igazságügy-miniszter, John Mitchell, és tudott róla a Fehér Ház két tanácsadója, John Ehrlichman és H. R. Haldeman. Dean szerint Nixon tudott az ügy eltussolásáról. Cox ügyész és csapata közben számos bizonyítékot talált arra, hogy a Nixon újraválasztásán dolgozó bizottság politikai kémkedést végzett, valamint hogy a kormányzat több ezer állampolgárt hallgatott le illegálisan. Az is kiderült, hogy a republikánusok adományokat fogadtak el politikai szívességekért cserébe.
A Watergate-szalagok
A Watergate-szalagoknak nevezett hangfelvételek létére júliusban, a kongresszusi meghallgatások során derült fény. A felvételek Nixonnak a stábjával folytatott Fehér Ház-beli hivatalos beszélgetéseit rögzítették. Cox a szalagokat bizonyítékként akarta felhasználni, és három hónapi huzavona után Nixon végül beleegyezett, hogy a felvételekről összefoglalókat küldjön a vizsgálóbizottság elnökének.
Cox nem elégedett meg a tartalmi kivonatokkal, mire Nixon menesztette a tisztségből. Cox utóda, Leon Jaworski számos magas rangú kormánytisztviselő - köztük Mitchell és Dean - ellen emelt vádat. Utóbbiakat később el is ítélték. Az embereknek az elnökbe vetett bizalma rohamosan csökkent. 1974. júliusában a kongresszus jogi bizottsága három indokot talált az elnök felelősségre vonására: az igazságszolgáltatás akadályozása, visszaélés az elnöki hatalommal, és a felelősségre vonási eléjárás akadályozása.
A legfelsőbb bíróság döntésének engedelmeskedve Nixon július 30-án átadta a Watergate-szalagokat. Augusztus 5-én elkészültek a felvételek átiratai. Egy helyütt Nixon arra utasítja Haldemant, hogy az állíttassa le az FBI-jal a Watergate-ügy kivizsgálását. Nixon három nappal később bejelentette lemondását.
Vietnami következmények
Az ország történetében mindössze két elnöknek kellett alávetnie magát a kongresszusi felelősségre vonásnak: Andrew Johnsonnak 1868-ban és Bill Clintonnak 1999-ben. A szenátusi vizsgálat után mindkettejüket felmentették. Azt az öt embert viszont, akik a betörést elkövették, börtönbüntetéssel sújtották. Összesen 40 állami hivatalnokot ítéltek el a Watergate-ügyben. Richard Nixonnak később sikerült visszanyernie politikusi tekintélyét. 1994-ben halt meg.
A Watergate-ügynek fontos következményei voltak Amerikában és a világ többi részén egyaránt. Bár az Egyesült Államokban jócskán megrendült az embereknek az elnöki tisztségbe vetett bizalma, a végső egyenleg mégis pozitív. A nemzet - demokratikus berendezkedésének hála - átvészelte az alkotmányos válságot, mely inkább megerősítette, semmint meggyengítette a "biztosítékokra és ellensúlyokra" (checks and balances) épülő angolszász közjogi rendszert. Az emberek láthatták: Amerikában senki sem helyezheti magát a törvények fölé - még az elnök sem.
Nixon lemondása minden bizonnyal befolyásolta a vietnami háborút is. Nixon mindig azt ígérte a dél-vietnamiaknak, hogy ha az északiak megsértik a párizzi békeszerződést, Saigon segítségére siet. Lemondásával senki sem maradt, aki beváltsa az ígéretet. 1975-ben az északiak offenzívába kezdtek, s a beígért amerikai segítségnyújtás elmaradt. A déliek 55 nappal később teljes vereséget szenvedtek.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
