A történelmi dezinformációt és a katyni hazugságot vizsgálják Varsóban

A katyni vérengzés áldozatainak emléknapja alkalmából a történelmi dezinformáció céljait és mechanizmusait vizsgáló tudományos szimpóziumot rendeznek ma a varsói Pilecki Intézetben. A több neves lengyel kutatóközpont részvételével zajló tanácskozás fókuszában a Szovjetunió által évtizedeken át fenntartott katyni hazugság áll, amely a modern történelemhamisítás és az állami információs manipuláció modellezhető példájaként szolgál.

Andrzej Zawistowski történész, a szimpózium egyik szakértője a PAP lengyel hírügynökségnek elmondta: az elmúlt években a dezinformáció egyre inkább az agresszív államok offenzív fegyverévé vált, amely gyakran a korábbi totalitárius rezsimek hagyományaira és módszereire épít.

Bár a „Dezinformáció a történelemben – a dezinformáció története. A katyni hazugság körül” címet viselő tanácskozás kiindulópontja az 1940-es tömeggyilkossághoz kapcsolódó szovjet történelemhamisítás, az előadók jóval szélesebb kontextusban elemzik a történelmi tények háborús és békeidőbeli manipulációját, valamint a dezinformációs műveletek felismerésének és elhárításának lehetséges módszereit.

A multidiszciplináris megközelítést a lengyel emlékezetpolitika és a történettudomány legfontosabb intézményeinek együttműködése garantálja. A szervező Pilecki Intézet mellett a projektben részt vesz az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum, a Lengyel Történeti Múzeum, a Keleti Tanulmányok Központja (OSW), valamint a Mieroszewski Központ is.

A partnerek eltérő kutatási tapasztalatai lehetővé teszik a dezinformációs folyamatok sokoldalú vizsgálatát. Az eseményt a szervezők az online térben, a Pilecki Intézet videómegosztó csatornáján keresztül is közvetítik a nyilvánosság számára.

Fél évszázados állami hazugság

A katyni hazugság a 20. század egyik legkiterjedtebb, legösszetettebb és legtovább fenntartott állami dezinformációs művelete volt. A szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) 1940 tavaszán több mint huszonkétezer fogságba esett lengyel tisztet, rendőrt, tisztviselőt és értelmiségit végzett ki titokban, elsősorban a Szmolenszk melletti katyni erdőben, valamint más nyugat-szovjetunióbeli (ukrajnai és belarusz) helyszíneken. A hamisítási kampány már 1941 végén megkezdődött, amikor Sztálin a lengyel vezetés érdeklődésére abszurd módon azt állította, hogy az eltűnt tisztek Mandzsúriába menekültek.

Miután a Szovjetunióba benyomuló német hadsereg 1943-ban felfedezte és a nemzetközi nyilvánosság elé tárta a tömegsírokat, Moszkva szisztematikus kampányt indított a felelősség áthárítására, azzal vádolva a németeket, hogy a gyilkosságokat 1941 nyarán követték el. A kiterjedt szovjet fedőművelet magában foglalta a bizonyítékok fizikai megsemmisítését, hivatalos dokumentumok (például a Burdenko-bizottság jelentésének) hamisítását és a tanúk megfélemlítését.

A Szovjetunió és a keleti blokk államai a titkosszolgálatokat, a diplomáciát, a történettudományt, sőt a kultúrát és az oktatást is felhasználták a hivatalos narratíva sulykolására. Bár a Szovjetunió (Mihail Gorbacsov pártfőtitkár idején) 1990-ben hivatalosan is elismerte az NKVD felelősségét, a csaknem ötven évig tartó állami dezinformációs akció mechanizmusai a mai napig hivatkozási alapot jelentenek a modern információs hadviselés és a propaganda működésének elemzésekor.