Roncstelepre került egy 1800 éves vaskori pajzsdudor
Egy legalább 1800 éves, hamvasztott emberi csontokat tartalmazó vaskori pajzsdudort mentettek meg egy kelet-lengyelországi fémhulladék-telepről, amely egy mára nagyrészt elpusztult temetkezésből származhat. A Kr. u. 2. századra keltezett leletet a Przeworsk-kultúrához, illetve a Hrubieszów térségében a vandálokkal kapcsolatba hozott közösségekhez kötik, eredeti lelőhelye azonban egyelőre ismeretlen.
- Egy legalább 1800 éves, hamvasztott emberi csontokat tartalmazó vaskori pajzsdudort mentettek meg egy kelet-lengyelországi fémhulladék-telepről, amelynek eredeti lelőhelye sajnos ismeretlen.
- A régészek a pajzsdudort a Przeworsk-kultúrához kötik, amelynek Hrubieszów környéki közösségeit a kutatás a vandálokkal is kapcsolatba hozza.
- A múzeum az eredeti megtaláló jelentkezését várja, mivel a lelőhely meghatározása segíthetne az egykori, mára valószínűleg nagyrészt elpusztult temetkezés azonosításában.
A korrodálódott vastárgyra Włodzimierz Starykiewicz figyelt fel, amikor régi motorkerékpárokhoz és autókhoz keresett alkatrészeket egy hrubieszówi fémhulladék-telepen. Bár első pillantásra közönséges vasdarabnak tűnt, Starykiewicz régészeti leletre gyanakodott, ezért fényképet küldött a hrubieszówi Stanisław Staszic Múzeumnak, amelynek munkatársai ókori pajzsdudorként, vagyis umbóként azonosították a kivételes darabot.
Az umbo a pajzs közepére erősített, általában fémből készült elem volt, amely megerősítette a fegyverzet központi részét, és védelmet nyújtott a pajzsot tartó kéznek. A most azonosított, hegyes kialakítású pajzsdudor a Kr. u. 2. századból származik, az egykor hozzá tartozó pajzsból azonban semmi sem maradt fenn. Ennek oka feltehetően az, hogy az ilyen pajzsokat jellemzően fából készítették, esetenként pedig bőrrel vagy más szerves anyaggal borították, amelyek a földben jóval könnyebben lebomlanak, mint a vasból készült alkatrészek.
A pajzsdudor belsejében megtalálásakor még egy kisebb darab kiszáradt föld volt, amelyet Starykiewicz nem távolított el, így a múzeum szakemberei eredeti állapotában vizsgálhatták meg. A földben mezőgazdasági növények tarlómaradványait, valamint elégett emberi csonttöredékeket találtak, ami arra utal, hogy a tárgy eredetileg egy hamvasztásos temetkezés részét képezhette.
Ezt az értelmezést a vas felületén megfigyelhető, magas hőmérséklet hatására kialakult elváltozások is alátámasztják, amelyek szerint a pajzs a halotti máglyára helyezett mellékletek egyike lehetett. A régészek a temetkezést a mai Lengyelország jelentős részén elterjedt Przeworsk-kultúrához kötik, amelynek Hrubieszów környéki közösségeit a kutatás a vandálokkal is kapcsolatba hozza.
Ez is érdekelhet
A fennmaradt csontmaradványok alapján az elhunyt nemét nem lehet pontosan meghatározni, a mellé helyezett pajzs azonban arra utal, hogy harcos lehetett. Az ilyen temetkezésekben kardok, lándzsa- és hajítódárda-hegyek, övcsatok vagy fibulák is helyet kaphattak, ezekből azonban semmi sem maradt fenn a pajzsdudor mellett.
A pajzsdudor ugyan értékes információkat őrzött meg az egykori hamvasztásos temetkezésből, régészeti értékét jelentősen csökkenti, hogy pontos eredeti lelőhelye ismeretlen. A múzeum munkatársai ezért arra kérik azt a személyt, aki a vastárgyat eredetileg a hulladéktelepre vitte, hogy jelentkezzen, mivel akár a hozzávetőleges megtalálási hely meghatározása is segíthetne az elpusztult sír azonosításában.
