Hatalmas vaskori kemence maradványaira bukkantak Angliában
A mai észak-angliai mezőgazdasági táj alatt egy csaknem két és fél évezreddel ezelőtti ipari központ nyomaira bukkantak a régészek. A kelet-yorkshire-i Thornton közelében végzett feltárások azt mutatják, hogy a vaskorban jóval nagyobb léptékben állítottak elő vasat a térségben, mint azt korábban feltételezték. A leglátványosabb lelet egy csaknem teljes egészében fennmaradt, 155 kilogrammos kemencefenék.
- Thornton közelében egy mintegy 2400 éves, nagyszabású vaskori vasolvasztó tevékenység nyomait azonosították.
- A régészek 218 kilogramm kohászati maradványt, köztük egy kivételesen nagy, 155 kilogrammos kemencefeneket tártak fel.
- A vizsgálatok szerint gazdag gyepvasércet és fával bélelt gödrös kemencéket használtak a vas előállítására.
A kutatás egy tervezett napelempark és energiatároló létesítmény előkészítéséhez kapcsolódott, ezután a Headland Archaeology szakemberei 2023-ban összesen 333 kutatóárkot nyitottak a mintegy 150 hektáros területen. Korábbi légi felvételek és geofizikai vizsgálatok már több száz régészeti jelenséget jeleztek, de a feltárások során vált világossá, hogy a terület egykor jelentős fémműves központként is működött.
A régészek 28 árokból összesen mintegy 218 kilogramm kohászati maradványt gyűjtöttek össze. A salakdarabok, kemencefal-töredékek és egyéb hulladékok túlnyomó többsége nem kovácsolásból, hanem közvetlenül a vasérc olvasztásából származott. A felfedezés legfontosabb darabja egy nagyjából 80 × 64 × 38 centiméteres, 155 kilogrammos salaktömb, amely egy vaskori olvasztókemence alján képződött.
A kemence működése mai szemmel szokatlannak tűnhet: az alsó gödröt fával töltötték ki, fölötte pedig magas hőmérsékleten redukálták a vasércet. A keletkező folyékony salak lefelé csorgott a fa közé, majd fokozatosan kitöltötte a gödröt. A fennmaradt tömbben még ma is felismerhetők az egykor belé helyezett hasított és gömbölyű fadarabok lenyomatai.
A módszer önmagában nem ismeretlen a brit vaskorból, a thorntoni kemence mérete azonban meglepte a kutatókat. Hasonló nagyságú olvasztóberendezéseket Dél-Angliából már ismernek, Közép- és Észak-Angliából azonban eddig nem került elő ilyen. A lelet ezért arra utal, hogy a térség vaskori közösségeinek fémtermelési kapacitását korábban alábecsülhették.
A salak kémiai vizsgálata szerint a helyiek igen gazdag, a környező vizes területeken képződött gyepvasércet használhattak. A táj átalakulása ehhez kedvező körülményeket teremtett: a vaskor folyamán a magasabb vízszint és a vizes élőhelyek terjedése nemcsak vasércforrást biztosított, hanem a faszén előállításához szükséges erdők is rendelkezésre álltak.
A kemence mérete a termelés nagyságáról is árulkodik. A kutatók számításai szerint a 155 kilogrammos salaktömböt létrehozó egyetlen olvasztási folyamat elméletileg akár 140 kilogramm vas előállításával is járhatott. A becslés bizonytalan, mégis azt mutatja, hogy nem néhány tárgy elkészítésére szolgáló kis műhelyről lehetett szó. A szükséges érctömeg és faszén mennyisége alapján a kutatók inkább közösségi méretű termelést feltételeznek.
A radiokarbonos vizsgálatok szerint Thorntonban a vasolvasztás már az i. e. 4–2. században biztosan jelen volt, majd a késő vaskorban és a korai római időszakban is folytatódott. Ez az időszak részben egybeesik a Kelet-Yorkshire-re jellemző úgynevezett Arras-kultúrával, amelynek legismertebb emlékei a négyszögletes halomsírok és a látványos kocsis temetkezések.
Ez is érdekelhet
A kapcsolat különösen érdekes, mert a térségből számos kifinomult vastárgy és harci kocsi alkatrésze ismert. Egyelőre nem bizonyítható, hogy ezekhez közvetlenül Thorntonban állították elő a vasat, a nagyszabású helyi termelés azonban új lehetőséget kínál annak megértésére, honnan származhatott a kelet-yorkshire-i vaskori közösségek számára szükséges nyersanyag.
A vasolvasztás a római uralom első szakaszában még folytatódott, később azonban fokozatosan háttérbe szorult. A 2. század végére a lelőhely használata megváltozott, miközben a korábbi ipari tevékenység egyre kisebb szerepet játszott.
