Rituálisan hatástalanított bronzharangokat rejtett egy kínai sír

Egy 2600 éves ókori kínai sírban talált, szándékosan szétszórt és összetört állványzatú bronzharangok a korabeli politikai és spirituális viszonyok sajátos lenyomatai - mutatja be egy, a Cambridge Archaeological Journal szakfolyóiratban publikált legújabb kutatás. A University College London (UCL) Régészeti Intézetének munkatársa, Ce Csing-lung tanulmánya rávilágít, hogy Csiu nagyúr hangszereit nem sírrablók, hanem a gyászoló család „hatástalanította”, ami alapvetően megváltoztatja a Csou-dinasztia korabeli tárgyak rituális funkciójáról alkotott eddigi tudományos képet.

A leletegyüttes a kínai történelem egyik legviharosabb időszakából, a Tavasz és ősz korszakából származik. Csiu nagyúr a Jangce folyó völgyében fekvő, stratégiai fontosságú Ceng állam felett uralkodott. A terület a Csou-dinasztia központját kötötte össze a déli régiókkal, ám pozícióját folyamatosan fenyegette a szomszédos, felemelkedőben lévő Csu állam.

Ezen geopolitikai nyomás hatására a nagyúr Kr. e. 656 vagy 625 körül egy kvarcberakásokkal díszített bronzharang-készletet készíttetett. A rajtuk lévő feliratok az ősök hőstetteit dicsőítették, és a szellemek erejét hívták segítségül a Csu elleni védekezéshez.

A két rivális állam közötti konfliktus azonban még Csiu nagyúr életében békés fordulatot vett, miután a Csu uralkodó feleségül adta húgát a Ceng vezetőhöz. A diplomáciai házassággal a korábbi ellenségek szövetségesekké váltak, így a harangok eredeti, háborús célú rituális funkciója elavulttá, sőt politikailag kényelmetlenné vált.

A Csou-kori Kínában a bronzharangok nem csupán hangszerek voltak; a hiedelemvilág szerint hangjuk madárdalként továbbította az üzeneteket az égiek és az ősök felé. Mágikus erejük azonban csak akkor érvényesült, ha megfelelő sorrendben és sértetlen állványzaton függtek. A kutatás bizonyítja, hogy a temetést végzők szándékosan szerelték szét és szórták szét a harangokat a sírkamrában, hogy megakadályozzák a nemkívánatos túlvilági kommunikációt, és ezáltal újraformálják az elhunyt túlvilági szerepét.

Ce Csing-lung elemzése rámutat, hogy a sír érintetlensége kizárja a fosztogatás gyanúját. A rituális hatástalanítást az is megerősíti, hogy a régi hangszerek helyett a gyászolók egy új, kisebb és egyszerűbb harangokból álló készletet is elhelyeztek a sírban. Ez az új együttes délkelet felé nézett, és feliratai már kizárólag a békés túlvilági létet szolgálták.

A kutató szerint a felfedezés arra figyelmeztet, hogy a régészek gyakran a modern, racionális ember gondolkodásmódját vetítik ki a múltra, amikor a leleteket puszta eszközként kezelik. A Ceng állam korabeli társadalma számára a harangok egy szellemekkel és ősökkel teli, aktív világ szerves részei voltak, amelyek pontos megértéséhez a régészeti leletek és az ősi írott források komplex, együttes vizsgálatára van szükség.